Albániába utazott idén családi nyaralásra tisztán elektromos Kia Niro EV-vel Szabó András, akit nagyon sokan ismerhettek már, hiszen ő az évtizedes hagyományokkal rendelkező keszthelyi (idén 2026.09.26-án tartják, még nem késő beírni a naptárba!) és gyenesdiási villanyautós találkozók szervezője. Az alábbi beszámoló villanyautós szempontból is bemutatja a balkáni állapotokat, így komoly segítség lehet azoknak, akik hasonló utazást terveznek. A keszthelyi villanyautós találkozóra ezt az űrlapot kitöltve lehet jelentkezni. Egy öttagú család felejthetetlen utazása Sokan dicsérték az albán tengerpartot, így a mi érdeklődésünket is hamar felkeltette a vidék. Sokáig terveztük, latolgattuk a lehetőségeket, míg a sok gondolkodásból végül elhatározás született. Korábban Szerbiában már jártunk egyszer, egészen Belgrádig, így az az útszakasz nem volt teljesen ismeretlen számunkra. Egy ilyen, közel 1000 kilométeres utazás azonban rengeteg kiszámíthatatlan tényezőt tartogat magában. Az első és legfontosabb, amivel egyszerűen lehetetlen előre kalkulálni, a határokon eltöltött várakozási idő! A másik komoly kérdőjel a töltés volt, hiszen a hálózat arrafelé még meglehetősen foghíjas: a legtöbb helyen nagyon kevés a töltőpont, és általában csak egyetlen magányos oszlop áll rendelkezésre. Ráadásul Belgrád után a töltők szinte teljesen eltűnnek a térképről, és Montenegró sincs éppen eleresztve velük. Ilyen feltételek mellett létfontosságú elmélyedni a PlugShare alkalmazásban: érdemes töltőről töltőre végigböngészni a tervezett útvonalat, és alaposan elolvasni a felhasználói bejegyzéseket. Ez nemcsak hatalmas segítség, de komoly spórolást is jelenthet. Felmerülhet a kérdés: miért éppen Szerbián keresztül terveztük az utat? Elsősorban azért, mert ha Horvátország felé megyünk, a tengerpartra tartó nyaralók hatalmas áradatával kellett volna együtt haladnunk. Ez minden egyes fizetőkapunál óriási tumultust és méregdrága útdíjakat jelentett volna. Ráadásul ez a verzió sem időben, sem kilométerben nem tűnt kedvezőbbnek, miközben a töltőhálózat ott is ugyanolyan nagy kérdőjel lett volna – a megnövekedett forgalom miatt szinte biztosan foglalt oszlopokkal és sorban állással. Nem mellesleg pedig: Szerbia felé még sosem jártunk korábban, így a kalandvágy is erre húzott minket. Útra kelünk: a felszerelés és az első kilométerek Az utazásnak egy 2022-es évjáratú Kia Niro EV-vel vágtunk neki. Nem voltunk híján az utasoknak sem: öten utaztunk (három felnőtt és két nagy gyerek), a csomagtartót pedig csordulásig pakoltuk a 6 napos és 5 éjszakás nyaralás holmijaival. Az indulást Keszthely mellől, szombat éjjelre terveztük, mivel nappal még dolgoznunk kellett. Este 21 óra után pár perccel, teljesen bepakolva indultunk útnak. Az autónk akkumulátora 100%-ra volt töltve, ami klíma nélkül, 21 °C-os külső hőmérséklet mellett 467 km becsült hatótávot mutatott. (A részletes utazási és fogyasztási adatokat a beszámoló végén lévő táblázatokban gyűjtöttem össze.) Hogy külföldön is zavartalanul netezhessünk, a Yesim (e-SIM) szolgáltatónál előre vásároltam egy Balkán netcsomagot 7 napra, 30 euróért. Ez az első hálózatra csatlakozáskor automatikusan aktiválódott, és onnantól ketyegett a 7 napos érvényességi idő. Nagyon fontos tapasztalat, hogy ennél a szolgáltatásnál manuálisan be kell kapcsolni a roamingot a telefonon, különben nem fog működni! Ezzel párhuzamosan a hazai szolgáltatónk roamingját viszont szigorúan ki kell kapcsolni, nehogy kéretlen költségekbe fussunk. Mivel szeretek mindenre felkészülni, vittem magammal egy 20 méteres hosszabbítót és a biztonságot nyújtó vésztöltőt is. Emellett nálam alapfelszereltség az ablaktisztító és a rongy is, hogy a szélvédőt bármikor meg tudjam tisztítani az út porától és a rovaroktól. Az M7-es autópályán haladtunk Siófokig, majd Tamásin és Baján keresztül vettük az irányt a bátmonostori TEApont töltő felé. Fontos figyelmeztetés a bátmonostori töltőhöz! A töltő fizikai adottságai miatt egy kicsit (vagy inkább kevésbé) vicces helyzetek alakulhatnak ki. A rendkívül nehéz kábel miatt előfordulhat, hogy a csatlakozó reteszelése nem sikerül tökéletesen, és így el sem indul a töltési folyamat. Ha pedig befejeztük a töltést, a retesz hajlamos beszorulni, és nem engedi kihúzni a kábelt az autóból. Mindkét szituációban ugyanaz a trükk segít: a csatlakozófejet meg kell emelni, majd határozottan befelé tolni! Bátmonostoron már vasárnap hajnalban jártunk. Innen a szerb határ szinte már „lőtávolságra” volt, és a hajnali időpontnak köszönhetően a határátlépés is rendkívül gyorsan, zökkenőmentesen zajlott. Szerbiába érve Újvidékig sima főutakon és lakott területeken keresztül autóztunk, majd felhajtottunk az autópályára. Fotók: Szabó András Az előttünk álló nehéz, hegyvidéki szakasz leküzdésére két töltést iktattunk be: először az ub-i bevásárlóközpontnál, majd a cacak-i Gazprom benzinkútnál álltunk meg tölteni. Itt a költségek perc alapon, a töltő tényleges teljesítménye szerint változtak. A töltéshez a Charge&Go alkalmazást használtuk, amelyet még otthon telepítettem, regisztráltam és előre fel is töltöttem egyenleggel. Bár utólag kiderült, hogy kicsit túlbiztosítottuk magunkat, a hegyek előtt megnyugtató volt a teli akkumulátor. Átkelés a hegyeken és megérkezés a tengerpartra A szerb-montenegrói határhoz érve meglepő volt látni, milyen hatalmas távolság fekszik a két ország ellenőrzőpontjai között. Mindkét irányban tekintélyes kocsisorok kígyóztak. Nekünk azonban szerencsénk volt a szerb oldalon: pont előttünk nyitottak meg egy teljesen új sávot, így pillanatok alatt átjutottunk, és a montenegrói határőrök is meglepően gyorsan, gördülékenyen engedtek be minket az országba. Montenegróban az első településen, Bijelo Polje benzinkútjánál álltunk meg tölteni. Itt rendhagyó módon a kútkezelő indította és állította le a töltést, a fizetés pedig szintén perc alapon történt. Miután feltöltődtünk, átszeltük egész Montenegrót. Az út végén egy körülbelül 40 kilométeres autópálya-szakasz várt ránk, ami szinte végig lejtett a tenger irányába – az autónk legnagyobb örömére, hiszen folyamatosan tudott visszatölteni. Az albán–montenegrói határon is viszonylag hamar túljutottunk. Az első nagyobb albán településen, Shkoderben megálltunk egy kicsit pihenni: ettünk, fagyiztunk egyet, és hogy biztosan ne fussunk lyukra, itt foglaltuk le a korábban már kiszemelt szállásunkat Shengjin városában. Egy órával később már a tengerparton voltunk, és azonnal el is foglalhattuk a szállásunkat. Shkopet híd Hatalmas könnyebbség volt, hogy a szálláshoz saját mélygarázs tartozott. Így a tűző nap helyett az autó mindig kellemesen hűvösben várt ránk, ráadásul a tulajdonosok megengedték, hogy ingyen töltsük a kocsit a garázsban! Kifejezetten jólesett a vendégszeretetük: a szállásunkat intéző úriember (nevezzük Szemírnek) minden egyes alkalommal kedvesen megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és sikerült-e zökkenőmentesen töltenünk az autót. Az odaút mérlege számokban: Össztávolság: 977 km Teljes úton töltött idő (bruttó): 20 óra 40 perc Határokon várakozással töltött idő: 1 óra 18 perc Töltésekre fordított idő: 2 óra 34 perc Tényleges menetidő a határok nélkül: 12 óra 52 perc Teljes utazási idő (megállókkal, bolttal, étteremmel, sétával és mosdóval együtt): 16 óra 40 perc Autópályadíjak összesen: kb. 4300 Ft Töltések költsége összesen: kb. 24 000 – 25 000 Ft Otthonunk a tengerparton és az albán mindennapok Milyen volt maga a szállás? Hatalmas! Mondhatnánk rá, hogy igazi balkáni stílusú, de látszott rajta, hogy nagyon igyekeztek megfelelni az európai utazók elvárásainak. Két tágas szobánk volt, mindkettő háromszemélyes (egy kényelmes franciaággyal és egy egyszemélyes ággyal felszerelve). Emellett rendelkezésünkre állt egy konyha és egy étkező is, ahol egy nagy „L” alakú kanapé kapott helyet – ezen is kiválóan lehetett volna aludni, a gyerekek napközben sokszor ezen pihentek meg. A konyha alapvetően jól felszerelt volt, bár nekünk egy vízforraló és egy mikrohullámú sütő azért hiányzott belőle. A szállásunk a nagy épület mögött volt. A bejárat és a folyosó kifejezetten széles volt, és nagy örömünkre elhelyeztek itt egy működő mosógépet is. Ennek köszönhetően a vizes fürdőruhákat és törölközőket minden áldott nap ki tudtuk mosni. És hogy milyen messze volt a tenger? Alig 50 méterre! Így tulajdonképpen egy szál fürdőruhában, papucsban, a vállunkra dobott törölközővel sétálhattunk le a partra. A szállásunk közvetlenül a nagy főépület mögött helyezkedett el. Albánia felfedezése: Látnivalók és tapasztalatok Nyaralásunk alatt nemcsak a parton pihentünk, hanem útra keltünk felfedezni a környéket: Tirana: Ellátogattunk a fővárosba, ahol megnéztük a belváros legfőbb látványosságait. A parkolást egy pláza mélygarázsában oldottuk meg, mert ezt találtam a legbiztonságosabbnak. Érdekesség, hogy Albániában rengeteg taxi teljesen elektromos, bár magánkézben lévő villanyautóból azért lényegesen kevesebbet láttunk az utakon. Helyi töltési tapasztalatok: Szerencsére nekünk a szállásos töltés miatt nem kellett kint nyilvános hálózatot igénybe vennünk, de láttuk, hogy szép számmal vannak töltők. Hasznos tipp a jövőbeli utazóknak: kint a legegyszerűbb, ha megkérjük a helyi benzinkutasokat vagy taxisokat, hogy indítsák el nekünk a töltést, és a végén készpénzben rendezzük velük a számlát. Így sokkal olcsóbb és gördülékenyebb, mint a helyi i-Charge alkalmazással és a regisztrációval bajlódni! Nagyon segítőkészek egyébként. A töltés díja kb. 40 ALL (albán lek) percenként, ami nagyjából 160 Ft/percnek felel meg. Vásárlás: A mindennapi élelmiszereket a helyi Spar üzletben és a hangulatos pékségekben szereztük be. Lezha vára: Meglátogattuk a történelmi várat, ahová a belépő mindössze 6 euró volt az 5 fős családunknak. Shkopet híd: Csodás látványt nyújtó, fotogén függőhíd. Rana e Hedhun: Egy egészen lenyűgöző helyszín, ahol a homokos tengerpart közvetlenül egy meredek hegyoldalhoz simul. Itt azonban rendkívül óvatosnak kell lenni: a puha, homokos talajon az autóval nagyon könnyű elakadni. Készpénz, aprópénz tekintetében eurót ajánlott magunkkal tartani, azt minden érintett országban elfogadták, és nem mindenhol tudtunk kártyával fizetni. Étkezésekre jellemzően 15-26.000 forintot költöttünk alkalmanként, ami 5 főre kifejezetten méltányos. Ami meglepően drága volt, azok a dobozos (0,33) Coca-Cola termékek. Ezekért jellemzően 150-200 leket (6-800 forintot) kértek. Idegen nyelvek közül a legtöbben olaszt és angolt beszélnek, ritkábban némettel és orosszal is el lehet boldogulni. Tirana A tengerpart kifejezetten kellemesnek bizonyult. Elég sokat kell gyalogolni befelé a vízbe, mire mélyülni kezd, de a hullámok folyamatosan mossák a partot, így előfordul, hogy egy mélyebb szakasz után ismét egy sekélyebb rész következik. Augusztus végén a víz hőmérséklete csodás, 27-28 °C-os volt. Érdekes jelenség, hogy szinte minden estére hatalmas, 40-60 centiméteres hullámok kerekedtek, mintha csak egy óriási hullámmedencében lennénk. Shengjinben az éjszakai élet is magával ragadó volt. Minden áldott este hatalmas nyüzsgés fogadott minket a sétányokon: rengeteg ember sétált, az éttermekből és a tengerparti szórakozóhelyekből hangulatos zene szólt, és az összes árus nyitva tartott késő éjszakáig. Az utak minősége egyáltalán nem rosszabb, mint nálunk, Magyarországon. Egy dologra viszont nagyon kell figyelni: a csapvíz nem iható! Ezt érdemes boltokban megvenni. Bár helyben sokan ajánlották a tiszta forrásvizet is, mi inkább nem akartuk megkockáztatni a nyaralásunkat egy esetleges gyomorrontással, így biztosra mentünk a bolti palackozott vízzel. A hazavezető út és a tanulságok A hazautazást eredetileg kora délelőttre terveztük, de a szállásadónk nyomatékosan javasolta, hogy induljunk el még reggel 7 óra előtt. Shengjin és környéke ugyanis reggelente hihetetlenül gyorsan bedugul, és órákba is telhet, mire az ember egyáltalán kijut a városból. Ezt a dugót sajnos az utolsó esténken mi magunk is megtapasztalhattuk a saját bőrünkön. Így az újratervezés után a hajnali 4 órai indulás mellett döntöttünk, de előtte az utolsó este még tettünk egy felejthetetlen búcsúsétát a tengerparton. A hajnal tartogatott egy kis váratlan izgalmat: egy helyi albán sofőr pont a kocsifeljárónk elé parkolt le, így teljesen elzárta a kijáratunkat. Szerencsére Szemír, a szállásadónk a megkeresésemre percek alatt ott termett, és azonnal segített megoldani a helyzetet. Így ha egy kis csúszással is, de 4:45-kor sikeresen el tudtuk hagyni a szállást. Indulás előtt még gyönyörködhettünk egy csodálatos holdfogyatkozásban is közvetlenül a tengerpartról. A hazautat a lefelé vezető úton szerzett tapasztalatok alapján átterveztük: az odaút 4 töltése helyett most már csak 3 töltést terveztünk be. Az első megállónk Montenegró végén, Bijelo Poljében volt, ott, ahol az odaúton is sikeresen töltöttünk. Ezután a szerbiai Cacaknál szerettem volna tölteni, de ez az Orion alkalmazás hibája miatt sajnos meghiúsult. Sebaj, egy jó kávészünetnek és pihenőnek azért tökéletes volt a megálló. Innen még egy órányit utaztunk az ub-i bevásárlóközpontig, ahol ismét sikeresen töltőre tudtuk tenni a Kiát. A töltést itt már patikamérlegen kiszámoltam és minimalizáltam, hogy éppen elég legyen Bátmonostorig. Igen ám, de a gyerekek Újvidéken (Novi Sad) hirtelen kitalálták, hogy be kell iktatnunk egy Taco Bell látogatást. Emiatt a hatótávunk a végére már meglehetősen szűkössé vált. Tudtam, hogy nem lesz baj, de a biztonság kedvéért a sebességből visszavettem egy kicsit a hatékonyság növelése érdekében. A plázázás és az evés után a határig szépen tudtunk haladni. A határon nagyon gördülékeny volt az átkelés, és egyetlen érdekességet tapasztaltunk: kizárólag a magyar határon kérték a vámosok, hogy nyissam ki a csomagtartót. Az egész oda-vissza úton, egyetlen külföldi ellenőrzőponton sem kértek ilyet tőlünk, csak itthon, a hazatérés pillanatában! Innen a bátmonostori töltő már csak jó 20 kilométerre volt. A bátmonostori TEApont töltőt most már rutinosan kezelve a töltés indítása és leállítása sem okozott semmilyen problémát. Innen pedig alig 3 órába telt a jól ismert hazai útvonal: Baja – Szekszárd – Tamási – Siófok – M7 autópálya – Keszthely. A hazaút mérlege számokban: Össztávolság: 984 km Teljes úton töltött idő (bruttó): 19 óra 45 perc Határokon várakozással töltött idő: 1 óra 56 perc Töltésekre fordított idő: 1 óra 21 perc Tényleges menetidő a határok nélkül: 13 óra 11 perc Teljes utazási idő (megállókkal, kávézással, plázázással és evéssel együtt): 16 óra 28 perc Autópályadíjak összesen: kb. 5400 Ft Töltések költsége összesen: kb. 18 000 – 19 000 Ft Összegzés és üzemanyagárak összehasonlítása Bár mi elektromos autóval utaztunk, érdekességképpen megnéztük a kinti hagyományos üzemanyagárakat is. Összességében elmondható, hogy az árak magasabbak voltak az otthoniaknál: Szerbia: 200-240 dínár / liter (kb. 650 – 750 Ft/l) Montenegró: 1,7 – 2 EUR / liter (kb. 620 – 730 Ft/l) Albánia: 200 – 220 ALL / liter (kb. 800 – 880 Ft/l) Bár az utazás ideje alatt volt két olyan tényező, amivel egyszerűen nem tudtam előre számolni, mindent összevetve rendkívül boldogok vagyunk, hogy bevállaltuk ezt a hosszú úttal járó családi nyaralást. Fantasztikus élmény volt, lenyűgöző és szép helyeken jártunk, és egyáltalán nem csalódtunk Albániában! Odaút: Visszaút: Teljes utazási idő: 20:40 Teljes utazási idő: 19:45 Autóban töltött idő: 16:44 Autóban töltött idő: 16:28 Határ összesen: 1:18 Határ összesen: 1:56 Töltési idők: 2:34 Töltési idők: 1:21 Határ és töltés összesen: 3:52 Határ és töltés összesen: 3:17 Csak az utazás ideje (menetidő): 12:52 Csak az utazás ideje (menetidő): 13:11 Oda Vissza km idő km idő Otthon – Bátmonostor 224 km 3:04 224 km 2:58 Bátmonostor – Ub 265 km 3:54 277 km 4:09 UB – Polje 276 km 5:26 273 km 5:07 Polje – Shengjin 212 km 4:20 210 km 4:14 977 km 16:44 984 km 16:28 Oda – vissza út 1 961 km Ottani út 304 km Összesen: 2 265 km Villanyautósok Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
