1300 km autópályán Škoda ENYAQ-kal

Nemrégiben beszámoltunk egy olvasónk, Margetán Zsombor 2600 kilométeres hosszú hétvégés Hyundai Ioniq 5-tel megtett utazásáról Németországba, ami a remek autópályás töltőhálózatnak köszönhetően zökkenőmentesen zajlott. A beszámolót olvasva kedvet kapott egy hasonló utazás élménybeszámolójának megírására egy másik olvasónk is, aki Škoda ENYAQ iV 80X tulajdonos és szintén Németországba utaztak, részben hasonló útvonalon, Győrből Münchenbe. Mellesleg korábban már a lakókocsi vontatással kapcsolatos tapasztalatait is megosztotta velünk. Át is adom a szót Zoltánnak.

Győr-München ENYAQ-kal, délutáni indulással

Adódott egy jó program lehetőség, melyre a család igennel szavazott, ezért úgy alakult, hogy múlt hét szombat estére Münchenben kellett lennünk. Szó szót követett, a vége az lett, hogy használjuk ki a lehetőséget és töltsünk el hosszabb időt a városban. Végül csütörtök este iskola után indultunk a gyerekekkel, és csak vasárnap reggel jöttünk haza, 3 éjszakát töltve az autógyártás (egyik) fővárosában. Az útra felszerelkeztem az EnBW alkalmazásával (ez igazából már régóta fent van a telefonomon), illetve felraktam a Maingau alkalmazását is, ha esetleg Ionity-nél kellene töltenünk, azzal 4 centtel (0,75 €/kWh) olcsóbb a töltés, mint az EnbW-vel (0,79 €/kWh). Ezen kívül volt még nálam Tanke Wien Energie töltőkártya, és persze a magyar szoftverek, köztük a Mobiliti is, mely Ionity indítására elvileg képes külföldön is.

Az autót 100%-ra töltve kicsivel délután fél 3 után indultunk neki az 535 km-es útnak, így bíztam abban, hogy Bécsnél nem kerülünk dugóba (bejött). Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam, hogy milyen hatótávot jósolt 100%-ra töltve az autó. Persze nyilvánvaló volt, hogy ennyit nem fog elmenni, de én jóval kevesebbre tippeltem, mint amennyit a végén egyhuzamban autópályán megtettünk, ez volt tehát a második kellemes meglepetés.

Mindenhol a megengedett maximális sebességet beállítva haladtam, vagyis az M1-A4-en Bécsig 130 km/h, Bécs körül az S1-A21-es autópályákon 100 és 80 km/h, majd az A1-es autópályán Linz felé 130 km/h sebességgel. Az autó rendelkezik a Travel Assist extrával, melyet az egész úton használtam, remekül tette a dolgát. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni csak, mégpedig a fantom sebességkorlátok „érzékelését”, vagyis amikor 130-cal haladva egyszer csak a semmiből bedob egy 100-as vagy 80-as korlátozást, és nekiáll intenzíven fékezni. A legextrémebb példa 30-as korlátozás volt, melyet gyanítom, hogy egy autópálya pihenőbe vezető út széléről lőtt le valahogy, annak ellenére, hogy nem is a külső sávban haladtam. Ezt leszámítva jól működött, reméljük egy szoftverfrissítés majd kiküszöböli ezt a hibát, illetve a fantom sebességkorlátok egy része vélhetően a térkép-adatbázisban van benne, azt javítani kellene (magyar M1-es szakaszon Budapest felé is rendszeres a 110-es korlátozás érzékelése táblák nélkül is, melyre biztosan állíthatom, hogy a térkép adatbázisból jönnek.)

Úgy terveztem, hogy az első megálló 280 km környékén lesz. Biztos voltam benne, hogy az autó bírni fogja a 300 km körüli hatótávot, így Linz környékére terveztem a megállót. A fogyasztás azonban – annak ellenére, hogy folyamatosan ment a klíma, hiszen kint közel 30 fok volt – olyan jól alakult, hogy kénytelen voltam újratervezni egy jóval későbbi megállóval.

Persze, ha az ember családdal utazik, nehéz kiszámolni, kire hol jön rá a szükség, így kénytelenek voltunk tartani egy 5 perces szünetet egy parkolóban, valahol Linz után már a Passau felé vezető autópályán. Sajnos ebben a parkolóban pont nem volt töltő, így tölteni közben nem tudtam, de innen kb. 30km-re volt egy másik, ahol Landzeit (étterem) és nagy sebességű töltő egyaránt van, így a gyors szünet után csapattunk is tovább a tervezett pihenő felé. Végül 345 km megtétele után 9%-kal futottam be a töltőhöz (34 km maradék becsléssel). Mindegyik töltőpont szabad volt (több 75 kW-os és 225 kW-os fej is volt egymás mellett).

Mivel közben elmúlt este 6 óra, így töltés közben letudtuk a vacsorát is, számítva arra, hogy a hotelhez 8-9 óránál előbb biztos, hogy nem értünk volna oda (töltés nélkül sem). Az autó villámgyorsan töltött, 42 perc alatt értük el a 89%-os töltöttségi szintet (9%-ról). Nekünk a vacsora tovább tartott,  mint az Enyaq-nak a töltés. Összesen 190 km volt hátra, a hatótáv kijelzés közel 400km volt, megállni már biztosan nem kell többször. Innen már Passauig nem mentünk el, indulás után nem sokkal lekanyarodtunk Németország felé a B148-as autóútra (ez elvileg a legrövidebb és egyben leggyorsabb útvonal is München felé), ami a határ után becsatlakozik a 12-es főútra, ami nem sokkal később a 94-es autópályába torkollik. Itt ki is próbáltuk milyen végsebességgel száguldani, ami óra szerint 165-nél állt meg, ennél gyorsabban sehogy sem sikerült menni. Ennél a sebességnél kb. 30 kWh/100km fogyasztást produkált az autó. Sokáig nem csapattunk így, hamarosan visszaálltam 130-as tempóra, amivel kb. az autók 90%-ánál gyorsabb voltam. Kérem, 2 eurós üzemanyagárnál már a németek nagy része sem száguldozik (ez egyébként jellemző volt az egész útra, rengetegen mentek 130-nál lassabban, sokan jóval kevesebbel).

A leggyorsabb a célállomás-töltés

A hotelben van két töltőpont, melyet használhattunk volna, de sajnos mindkettő foglalt volt. Az egyiken egy BMW iX3 töltött, a másikon egy Polestar 2. Sajnos töltő etikettben nem voltak jók, ugyanis miután végeztek sem hagyták el a helyet, mindkettő még reggel is a töltőn lógott. Mentségükül szolgált, hogy nem is igen tudtak volna hova parkolni, annyira tele volt a mélygarázs, mi is csak nehezen találtunk helyet. Végül 40%-kal tért az autó nyugovóra. Összesen 535km-t autóztunk, töltés nélkül tisztán 5:27 perces idővel, ehhez jön a közel 1 órás megállónk, amit egyébként is megejtettünk volna, így összesen hat és fél óra alatt értünk Győrből Münchenbe. Ha nem eszünk, csak az autót töltjük, akkor kb. fél órát lehetett volna faragni rajta, mivel nem kellett volna a hátralévő 190 km-nek 42 perces töltés, jó eséllyel 30 perc elég lett volna, talán kevesebb is, ha centizgetem.

Másnap – lévén közeledik a gyereknap – a közeli Legolandba (Günzburg) látogattunk el, ami 104 km Münchentől (pontosabban a szállodánktól). Mivel előző este nem tudtam tölteni a hotelben, így azzal a 40%-kal indultunk útnak, ami az előző töltésből maradt az autóban. Rengeteg töltési lehetőség van Münchenben és az autópályák mellett egyaránt, így nem nagyon aggódtam. Útban Günzburg felé (és már előző este is) feltűnt, hogy rengeteg napelemet raktak le az autópálya mellé. Volt ami csak most épül (tartószerkezet és vezetékezés már kész, a napelem még nincs rajta), volt ami már elkészült. Egyes helyeken az autópálya mellett lévő déli fekvésű partoldalt borították tele napelemekkel. Hát kérem, itt igyekeznek felkészülni az energiaátállásra.

A Legoland parkolójában van egy dupla 22 kW-os töltőpont, így ha azt sikerül megcsípni, akkor ott ingyen is fel tudom tölteni az autót. Ezt viszont általában gyorsan elfoglalják, így volt B terv is, hazafelé Günzburgtól kb. 16 km-re egy pihenő, amiben 6 db 300 kW-os EnBW oszlop várta a szomjas autókat (mellette Tesla SuC). A másik oldalon (Günzburg felé) pedig 2 db 300 kW-os oszlop volt. Hogy bebiztosítsam a hazajutást itt megálltunk kerek 5 percre tölteni, ami alatt 10kWh energiát szívott magába az autó, ezzel már biztossá vált, hogy ha a Legoland parkolójában nem tudunk tölteni, akkor is visszaérünk a másik oldalon lévő 6-os töltőponthoz. Azt kell mondjam ez a töltési sebesség már teljesen élhető és a 80x elvileg 170kW-on fog tetőzni a 0-20%-os tartományban a 3.0 szoftverfrissítés után!

Mivel elnéztem a Legoland nyitási idejét, kb. 45 perccel a nyitás előtt érkeztünk meg, így szerencsémre az egyik töltőpont még szabad volt, a másikon egy Škoda Octavia iV PHEV töltött. Így kábel elő, rádugtam az autót, és mire a mókázással végeztünk késő délutánra, az autó is 100%-ra töltött.

Este 7 körül értünk vissza a hotelbe, szerencsére szabad volt az egyik töltőpont, és nagy nehézségek árán betuszakoltam az autót (nagyon szűk volt a hely, és a mellettem parkoló BMW PHEV sem volt kicsi darab, ráadásul elég lazán parkolt), így alig több mint 2 óra alatt ismét feltöltött az autó. Jó villanyautóshoz híven töltés után azonnal kiálltam a helyről. A 104 km-es távot visszafelé 1 óra 10 perc alatt tettük meg, 17,7 kWh/100 km átlagfogyasztással és 90 km/h átlagsebességgel.

Szombaton müncheni városnézés, BMW múzeum és az esti program volt terítéken, így nem autóztunk.

Hazaút kis kitérővel

Vasárnap reggel kisebbik gyermekem kérésére kitérőt tettünk az Allianz Aréna felé, majd annak megtekintése után irány haza. Szerettem volna megint 300 km körül egyben levezetni, azonban fél egy körül a család megéhezett, így megálltunk ugyanannál a Landzeitnél (kb. 200km után), ahol München felé vacsoráztunk. Mivel az autó még bővel 50% felett volt, 75kW-os töltőre tettem rá, és még így is 92%-ra töltött, mialatt megebédeltünk.

Innen már nem terveztem megállni hazáig, esetleg csak egy nagyon rövid, tényleg 5 perces töltésre Mosonmagyaróvárnál a MOL kút 150 kW-os töltőjén. Mivel a hátralévő 345 kilométert idefelé 100-ról 9%-ra tettük meg, visszafelé 92%-ról ez 1%-ra jönne ki (ha minden körülmény azonos), így az utolsó 40km-re inkább beterveztem egy biztonsági töltést. Bécs utánra azonban ismét dolgozott az üdítő, így a család nem bírta tovább, meg kellett állni a Göttlesbrunni pihenőnél, ahol Smartics 50kW-os és Ionity 350kW-os (4 db) oszlop is van. Így az 5 perces pisiszünettel egybekötve töltöttem 5 percet az Ionity oszlopon, ahol 24%-ról 38%-ra töltött az autó 10 kWh energiát vételezve. Ez így már elég lett hazáig, olyannyira, hogy már-már „szabálytalanul” a magyar M1-en Mosonmagyaróvártól 140-re állított Travel Assisttal mentem. 140-es tempónál a fogyasztás 22-23 kWh/100 km körül alakult. A teljes út 554km lett hazafelé (az Allianz Aréna kitérő miatt), a menetidő 5 óra 42 perc, melyet egy kb. 50 perces ebédidővel toldottunk meg (plusz az 5 perces szünet Göttlesbrunnál, Schwechat után).

Költségek

A hazaúton történt 5 perces Ionity töltést leszámítva minden más töltést az EnBW alkalmazásával indítottam.

Érdekességképp a végére odaírtam a Tanke Wien Energie percdíjait is, melyek 50kW DC és 22kW AC töltőkre, roaming partnereknél indított töltésekre érvényesek. A Tanke Wien Energie alkalmazása alapján indítható a 150 kW-os töltő is, azonban Linz után már nem igen hoz az app töltőpontot, az sem világos teljesen, hogy a 150-es töltőkre is a 27 €/óra díjszabás érvényes-e, vagy esetleg azok drágábbak, erről sem az appban, sem a honlapon nem találtam információt, de az látszik, hogy 150-es töltőn ilyen gyorsan tölthető autó, mint pl. az Enyaq esetén jobban megérné a 27 €/óra díj, mint a kWh alapú. Az AC töltésnél viszont érdekes, hogy a 22 kW-os töltő díjszabás esetén jobban jár az ember a kWh alapú számlázással, és igazából a 11kW-os AC töltő díjszabása sem kedvez (5 €/óra) a percdíjas töltésnek. Vagyis ha megfelelő percdíj van, egy gyorsan töltő autóval DC töltőt használva előfordulhat, hogy olcsóbban lehet kihozni az utazást percdíj alapon, mint kWh alapon.

Az összesen 3 óra 42 perces töltésből mindössze 5 perc volt olyan, amikor ott vártunk az autó mellett, az összes többi esetben az autó várt ránk. A költségeket tekintve lényeges, hogy az egyik 15-100% töltést ingyenesen sikerült megoldani a Legoland látogatásakor. Ha ez fizetős lett volna, akkor a kb. 76 eurós költséget további 25-30 € növelte volna (nyilván ilyen esetben DC-n csak annyit töltök, amennyivel elérünk a hotelig, a maradékot pedig AC-n töltöttem volna be.) Összegezve tehát 100-110 euróra jött volna ki a költsége az egész túrának, ha mindent fizetős töltéssel kell megoldani. Zárójelben írom hozzá, hogy 1300 km-t autóztunk, biztos van néhány típus, ami ezt tankolás nélkül lehozza, de az autósok többsége kénytelen lett volna külföldön tankolni, ami 60 liter esetén 120 eurós költséget jelentett volna.

Škoda ENYAQ próbaút lakókocsival

Villanyautósok