Száz éve is látták már a villanyautók előnyeit

„Az elektromobilok ujabb fejlődése, különös tekintettel a Magyar Királyi Pósta villamos szállítókocsijaira” (sic!) címmel jelent meg Lenkei Andor okl. gépészmérnök írása az Elektrotechnika 1929. december 15-i számában. A szerző az akkumulátoros villamos járművek szakértőjeként rámutatott az akkus járművek terjedését gátoló legfontosabb tényezőkre, valamint felsorolta azok műszaki, egészségügyi és gazdasági előnyeit. A közel száz éves cikket elolvasva azt kell mondjuk: az azóta eltelt évszázad alatt mintha semmi sem változott volna.

fotó: Elektrotechnika 1929. 23-24. szám

Az 1900-as évek elején a benzinmotoros járművek rohamos térhódítása mellett csupán csekély számban terjedtek el az utakon a sín nélküli villamos járművek. Az „elektromobilok” lassúbb térhódításának fő okaként Lenkei azt a közvélekedést jelöli meg, hogy a járművektől nagy sebességet vár el a közvélemény, ezért a „fényűző” személyautókba túlméretezett motorokat építenek be, melyek teljesítményének aztán alig negyedét használják ki, különösen városi forgalomban. Hegymenetben persze szükség volt a túlméretezett motorokra, mivel a benzinmotornak kicsi a túlterhelhetősége és a fordulatszámmal arányos a teljesítménye.

Ebben a tekintetben mára kétségtelenül nem csak felzárkóztak az elektromos autók hagyományos társaikhoz, de jóval túl is szaladtak azon. A legtöbb hétköznapi villanyautóban hagyományos autók esetében csupán kifejezetten sportos modellekben látott dinamizmus és teljesítmény áll rendelkezésre. A 94 éves cikk egyéb megállapításai azonban a mai napig szinte változatlanul megállják a helyüket.

A szerző leszögezi, hogy városi környezetben, ahol a sűrű forgalom miatt nincs lehetőség nagy végsebességre, éppen ezért a napi futás is erősen korlátozott, műszaki, közegészségügyi és gazdasági szempontból egyaránt az elektromobilításnál az előny. Különösen igaz volt ez már száz éve is teherszállításnál, például a posta vagy napi rendszerességű áruterítés (melyek közül a szerző a tej, sör, és szikvíz kiszállítását emeli ki) esetén, valamint köztisztasági üzemeknél, gyártelepeken belüli szállításoknál, autóbuszok, illetve bérautók tekintetében.

fotó: Elektrotechnika 1929. 23-24. szám

A műszaki előnyök között Lenkei kiemeli az elektromotor jóval egyszerűbb felépítését, ide-oda mozgó alkatrészek hiányában a vibrációmentes működését. Ennek következtében jóval kisebb a karbantartásigény. Az akkumulátorról már 1929-ben leírták, hogy az előző években komoly fejlődésen ment át, üzembiztonsága és élettartama jelentősen növekedett. A villanymotor a benzinmotornál lényegesen nagyobb lökésszerű terhelésnövekedéseket képes elviselni, ezért teljesítménye alacsonyabbra méretezhető. Az elektromos járművek egyenletesebb teljesítményszabályozása a motor mellett a gumiabroncsoknak is hosszabb élettartamot biztosít.

A szerző rávilágított arra az általában figyelmen kívül hagyott jelenségre, hogy a benzinmotorok fogyasztása a bejáratási ciklust követően szinte azonnal növekedni kezd a kopások miatt, ezzel szemben az elektromos motorok hatásfoka lényegesen hosszabb ideig, akár a jármű teljes élettartamán keresztül változatlan marad.

A Posta elektromos járműbeszerzése kapcsán Lenkei kiemelte, hogy az elektromos járművek álló helyzetben nem fogyasztanak, míg a benzinmotoros járműveket rövid megállásokra nem szokták leállítani, mivel az újraindítás jelentős energiaveszteséget okozna. Hangsúlyozza a villamos fékezés előnyét, amely nem okozza semmilyen alkatrész szerkezeti kopását.

fotó: Elektrotechnika 1929. 23-24. szám

Közegészségügyi szempontból az elektromos járművek száz évvel ezelőtt kevesebb balesetet okoztak, mivel a kisebb állandó teljesítmény miatt ezekkel ritkábban lépték túl a megengedett sebességet. Ezt a mai villanyautókról már nem mondhatjuk el, azt azonban már 1929-ben is észrevették, hogy „az elektromobil zajtalan járásával kíméli a járókelők idegeit és nem növeli a nagyvárosok mindjobban növekedő forgalmával együttjáró gázfejlődést, amely a nagy világvárosokban az egyes nagyforgalmú, szűk, rosszul szellőzött utakon, valamint az ottani házakban történő tartózkodást már-már elviselhetetlenné teszi.”

Megérte-e villanyautóra váltani 1929-ben?

A gazdaságossági szempontoknak a szerző egy külön fejezetet szentelt, mi is külön cikkben elemeztük. Erről ezúttal csak annyit említünk, hogy amerikai, francia, osztrák és német kimutatások szerint egyaránt 20-30%-os költségmegtakarítás érhető el benzinüzemű helyett villamos üzemű járművek használatával. A költségmegtakarításhoz jellemzően hozzájárul a kedvező éjszakai tarifa, márpedig az elektromos teherautók akkumulátorait általában éjjelente töltötték, „ezzel felemelve a terhelési görbék éjszakai mélypontjait”.

Az egyéni gazdaságossági szempontoknál már 1929-ben is kiemelhető volt az elektromos járművek magasabb rendelkezésre állása, amely összecseng a mai elektromos kamionokat használó vállalatoknál tapasztalt előnyökkel.

Sokaknak talán meglepő, hogy az 1920-as években az elektromos járművek biztosítási díjai is alacsonyabbak voltak, melynek oka, hogy a benzinüzemű járműveknél kevésbé voltak tűzveszélyesek.

Végül, nemzetgazdasági szempontból Lenkei rámutat, hogy a benzint elő nem állító országokban a benzinfogyasztás csökkentése folytán az elektromos járművek nem rontják a külkereskedelmi mérleget, szemben a benzinüzemű autókkal.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.