Erdély új Nissan LEAF-fel

Családi okokból több-kevesebb rendszerességgel járunk Erdélybe. Mivel keletre egyelőre még nehéz villanyautóval menni, az előző években ezekre az utakra szinte mindig benzines autóval mentünk. Tavaly augusztusban azonban volt nálunk egy 30 kWh-ás LEAF, amivel bevállaltuk az utat. Kellett ugyan kerülni, így hosszabb is volt az út, de lényegében gond nélkül tudtuk teljesíteni a távot már azzal az autóval is. A 24 kWh-ás LEAF-ünkkel viszont továbbra sem vállaltuk be az utat.

Idén megérkezett a 40 kWh-ás modell, és a hétvégén újra Zilahra indultunk. Hagyományos autóval a Google Maps szerint Veresegyházról Nyíregyháza felé érdemes menni, majd Nyírbátor és Nagykároly felé véve az irányt 4 óra 15 perc alatt lehet leküzdeni a 362 km-es távot.

Középkategóriás villanyautóval persze nem ennyire egyszerű. Bár az új Nissan LEAF NEDC szerinti hatótávja 378 km, azzal mindenki tisztában van, hogy ezt a valós életben normál közlekedési viszonyok között az autó nem tudja. A leghosszabb út, amit eddig mentünk vele egyhuzamban az pont a Veresegyház Debrecen táv volt, így a mostani túra első 210 km-es szakasza nem tartogatott meglepetést. Debrecent azért kell továbbra is útba ejteni, mert azon a környéken nincs más töltési lehetőség, csak a Nissan által Debrecennek adott CHAdeMO töltő, így Erdélybe menet a Nagyerdei Stadion mélygarázsának nincs alternatívája. Itt érdemes egy pillanatra megállni és kiemelni, hogy az ország második legnagyobb városában azon a töltőn kívül semmilyen más töltési lehetőség nincs. Egy CCS-es autóval eljutni sem lehet oda a fővárosból, de ha mégis sikerülne, akkor konnektoron kívül másról nem lehetne feltölteni. Felfoghatatlan, hogy ez miként lehetséges.

Tavaly, a 30-as LEAF-fel a 210 km-es autópályás szakaszt meg sem próbáltam, mert vállalható tempóval képtelenség lett volna teljesíteni, így kénytelenek voltunk Szolnok felé kerülni. A 210 km-ből így 240, a 2 órából pedig 3 óra 40 perc lett, amit Szolnokon egy 16 perces töltéssel fejeltünk meg, így tavaly nagyjából 4 óra alatt jutottunk el Veresegyházról Debrecenbe.

A 40 kWh-ás Nissan LEAF már viszonylag könnyedén légkondival is képes 210 km megtételére, így egy stabil 100 km/h-ás tempóval (az autópályán a kamionok 90-nel mennek, szóval messze nem a leglassabb jármű volt a LEAF) 2 óra 26 perc alatt sikerült megtenni az utat. Ezzel másfél órát (40%) faragtunk a tavalyi időből és még maradt 44 km (14%) az autóban, tehát akár még gyorsabban is mehettünk volna. A debreceni töltőnél ismét szerencsénk volt, mert épp senki sem töltött rajta, így itt semmi időveszteség nem ért. Mivel későre járt az idő, a töltés indítása után elballagtunk egy közeli, nevében expressznek mondott pizzériába vacsorázni. Úgy számoltunk, hogy nagyjából 40-45 perc alatt végzünk. De nem csak az autó készült el lassabban a vártnál, hanem a pizza is, így az autóhoz egy és egy negyed órával a töltés indítása után értünk vissza. Így utólag is elnézést kérek a türelmes villanyautós társaktól, akik nem vették le az autót a töltőről. Bár a közvetlen cél eléréséhez nem feltétlen volt szükség a 96%-os töltöttségre, de mivel a célállomáson semmilyen nyilvános töltési lehetőség nincs (privát is csak bizonytalan), így minden energiára szükségünk volt, hogy minden eshetőségre felkészüljünk. Az autóba a 75 perc alatt 31,2 kWh energia került, ami átlagban 25 kW-os töltési teljesítményt jelent. Nem túl acélos, jól mutatja, hogy ha nem feltétlen muszáj, akkor nem érdemes 80% fölé tölteni, illetve hogy nem az új LEAF a leggyorsabban villámtölthető autó a piacon.

EZT OLVASTAD MÁR?  Személyes történet: Vidéken még nehéz a tisztán elektromos üzem

Az út lassabbik része a közel 140 km-es Debrecen Zilah szakasz, amit a Google is 2 óra 22 percesre ír. Ezt az utat határátlépéssel és helyi útadó megfizetésével együtt 2 óra 52 perc alatt sikerült megtenni, ami mutatja, hogy itt már nem volt időveszteség a hagyományos autóhoz képet. A sebességet nem a hajtásrendszer vagy a rendelkezésre álló energia, hanem az adott útszakaszok minősége határozta meg. Zilahra 34%-os töltöttséggel és 94 még megtehető km-rel érkeztünk. A konnektoros töltés megoldását ezúttal is másnapra halasztottam. A teljes út mindennel együtt 6 óra 41 percet vett igénybe, ami ha a határátlépéssel és útdíj megfizetéssel eltöltött nagyjából fél órát is hozzáadjuk a Google által tervezett időhöz, akkor kevesebb, mint másfélszerese a hagyományos járművel elérhető időnek (4:45 perc). Ha az autópályák mentén lennének megfelelő villámtöltők és nem kellene belvárosokban kacskaringózni a töltőhöz menet, akkor két darab 20 perces töltéssel és akár nagyobb tempóval is megtehettük volna az utat, további egy órát is faragva a menetidőből.

A legtöbb modern háztartásban akad 1×25 vagy 1×32 A, amiből a többnyire elérhető 10 A az autó töltésére. A szállásunkként szolgáló ház ugyan egy modern épület, de az elektromos rendszerében vannak azért furcsaságok. A 32 A-es kismegszakító egy 25 A-es életvédelmi relével van párban, ráadásul az óra után több száz méteren megy a kábel, mire a házhoz ér. Nem volt nálam mérőműszer, de csodálkoznék, ha 200 V-nál nagyobb lenne a házban a feszültség. Ilyenkor értem meg, hogy miért is 10 A-esek a villanyautók töltői. Ebben a házban még ez is leverte egyszer a biztosítékot, amikor a töltő együtt ment a villanytűzhellyel. Mivel nappal a többi fogyasztó miatt nem tudtam tölteni, az autó csak szombat este került újra töltőre. Szerencsére az aznapi mozgáshoz elég volt a Debrecenből hozott extra energia. A töltés pont vasárnap reggel 8-ra érte el a 100%-ot, amikor egyébként is a ~90 km-re lévő Kolozsvárra akartunk indulni.

Teletöltött autóval a 600 méteres tengerszint feletti magasság megmászása miatt sem aggódtam, pedig ezt nem csak oda, de aznap még vissza is meg kellett tenni, mielőtt újra nekivágunk a Veresig tartó ~370 km-es útnak. Vasárnapra tehát egy kb. 550-560 km-es túra volt betervezve egy kolozsvári és egy debreceni töltéssel.

Ésszerű helyszíneket adott a Kaufland.

A hazai gyatra töltőhelyzettel szemben gyakran szoktam jó példaként említeni a romániai hálózatot. Néhány éve még semmilyen villanyautó töltő nem volt keleti szomszédainknál, ma pedig már egészen jól bejárható az ország egy középkategóriás villanyautóval is. Pedig sokkal kevesebb nyilvános töltő érhető ott el, mint Magyarországon. Csak azokat a töltőket nem a fővárosba, hanem egymástól nagyjából 80-120 km-es távolságra vidéki nagyvárosokba telepítették, hogy a gyors töltési sebességgel a továbbjutást biztosítsák. Így van már villámtöltő a határ menti Nagyváradon és Kolozsváron is. A töltők többsége a Kaufland áruházainak a parkolójában található, így a töltés idejére az ember bevásárlással vagy akár evéssel is elfoglalhatja magát. Mivel Romániában kevés az autópálya, a főutak pedig átmennek a városokon, az áruházakhoz telepített töltők nem okoznak akkora időveszteséget, mint akár nálunk, vagy tőlünk nyugatabbra tennék.

Nem állták el füstös autóval a töltőket.

Nekünk őrületes szerencsénk volt a helyszínnel, hiszen a célállomásunkkal szemben áll az a kolozsvári Kaufland, aminél a villámtöltő található, így maga a töltés elvileg nulla időveszteséget jelentett a tervezett programunkban. Egyedül az indításhoz szükséges kártya elkérése igényelt némi időt, de cserébe sokkal könnyebb volt ott megállni, mint a kis utcákban parkolót vadászni.

EZT OLVASTAD MÁR?  Személyes történet: Városban napi 160-200 km
Amíg a BMW tölt, addig Type2-ről töltök. A hátrébb látható szekrényben lehetett áramtalanítani.

A romániai töltőhálózatot a Renovatio nevű cég üzemelteti, a Kaufland pedig egyelőre átvállalja a töltés költségeit a vevőktől. Az információs pultnál az RFID kártyát ingyen adják, de azt a rajta lévő telefonszámon regisztrálni kell, hogy használható legyen. Legalábbis ezt az útmutatást kaptuk az áruházban a kártya mellé. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a regisztrációt végző ügyfélszolgálat (illeve az egyetlen ügyfélszolgálat) csak munkanapokon 9 és 17 óra között érhető el (ez rajta is volt a kártyán), vasárnap senki sem vette fel a telefont. Pedig erre nagy szükségünk lett volna, mert a kártya nem indította az Efacec villámtöltőt. Szerencsére a román szolgáltató nagyon okosan Type2-es 22 kW-os AC töltőt is telepít minden villámtöltő mellé, így azonnal kéznél volt a B terv, ami egy bő órával meg is növelte a kolozsvári tartózkodásunk idejét.

Frissen átvett helyi autós BMW-je tölt még előttem.

Mivel úgyis a környéken voltunk, egy fél óra múlva sikerült elkapnom egy helyi villanyautóst és egy villanytaxist is. A villámtöltő problémát ez utóbbi oldotta meg, megmutatva, hogy hol lehet áramtalanítani a készüléket. Úgy tűnt, hogy nem ez volt az első ilyen eset ezzel az oszloppal. Újraindítás után a töltő hibátlanul működött a pultnál kapott, de még nem regisztrált kártyával is. Ha lett volna a cégnek 0-24-es ügyfélszolgálata, akkor erre akár már egy fél órával korábban is fény derülhetett volna.

Zilah-Kolozsvár-Zilah-Debrecen-Veresegyház (tervezett út, a valóság néhány km-rel több lett)

Végül úgy alakult, hogy a töltéstől függetlenül is tovább maradtunk, és csak délután 1 óra körül indultunk vissza Zilahra, majd onnan Debrecenen keresztül haza. Zilahról 68%-os töltöttséggel és 193 km-re elegendő energiával indultunk a 164 km-es útra. Nem könnyítette meg a dolgunk, hogy majdnem végig zuhogott az eső, így a debreceni mélygarázsba 3%-os töltöttséggel érkeztünk. Mivel senki sem várt utánunk a töltőre, nyugodtan tölthettünk 97%-ig, amihez ezúttal is 75 percre volt szükség. Ezzel az autó 276 km-es hatótávot ígért, de sem az esővel, sem pedig az úton lévő emelkedőkkel nem számolt. A táv kb. harmadának megtétele után már látszott, hogy a 100 km/h-ás tempó ilyen körülmények között nem tartható (a párás idő miatt ment a légkondi is), így vissza kellett lassulni a kamionok 90 km/h-ás tempójára. Így 5%-os töltöttséggel értünk haza.

Vasárnap tehát összesen 551 km-t mentünk az autóval úgy, hogy közben kétszer töltöttünk. Ha tehettem volna, akkor szívesebben álltam volna meg az egy Debreceni töltés helyett kétszer rövidebb időre, de így sem volt rossz. A hazaút azonban arra is rávilágított, hogy télen, rossz időben még a 40 kWh-ás LEAF-fel is necces lehet a 210 km, pláne ha az út emelkedik. Mindenképpen szükség van egy sűrűbb villámtöltő hálózatra.

A hazaúton megtett 551 km nagyjából az a távolság, amennyire tőlünk a horvát tengerpart található. Persze az útvonal magyar szakaszán elérhető egyetlen siófoki villámtöltővel még oda kell egy kicsit figyelni, de nem lehetetlen. Ha bárhol létesül még egy töltő Siófok és Zágráb között, akkor már kényelmesen teljesíthető a táv három rövidebb pihenővel.

Autok:

Elektromos autót használsz?