Ezért drágultak meg a napelemek

Aki építkezett az elmúlt hónapokban, komoly drágulást tapasztalhatott: emelkedett az építőanyagok ára, drágult a munkadíj és a szállítás, szinte minden többe kerül tavalyhoz képest. Nincs ez másképp a napelemes rendszerek esetében sem, ahol az otthonteremtési támogatás és a szaldós elszámolás kivezetésének ígérete elképesztő mértékű keresletet generált a lakosság részéről, a keresletnövekedés pedig az árak emelkedéséhez vezetett.

E magyarországi sajátosságon túlmenően azonban a napelemek világpiaci ára is jelentősen, körülbelül 20%-kal emelkedett, amire a 2000-es évek óta nem akadt példa. Sokat cikkeztünk már a napenergia árának csökkenéséről, és arról, hogy a jövőben tovább fog folytatódni ez a trend. Adja magát a kérdés, hogy akkor mégis miért drágultak meg ennyire a napelemek? A válasz erre röviden az lehetne, hogy azért, mert a pénznyomtatás találkozott egy kínálati sokkal.

A világban tapasztalható pénzbőség és alacsony kamatok, valamint egyes országok dekarbonizációs törekvései óriási lökést adtak a napelemes beruházásoknak, a kínálat viszont képtelen volt lépést tartani a kereslettel, ami több különböző szerencsétlen esemény együttállására vezethető vissza.

A balszerencse áradása

Az egész tavaly július elején kezdődött. Kína még éppen csak túljutott a Covid miatti ellátási zavarokon, amikor Hszincsiang tartományban a Daqo egyik poliszilícium gyárában bekövetkezett tűzeset miatt hosszú időre kiesett 6000 tonnányi termelési kapacitás. A poliszilícium a napelemek alapanyaga, amiből évi bő 500 ezer tonnát gyártanak világszerte, így a baleset önmagában nem okozott túl nagy fennakadást.

Kép: Wacker Chemie

Ezt követően azonban a napelemekhez használt üveg ára kezdett meredek emelkedésbe, ami 2020 júliusa és 2021 márciusa között megduplázódott. Ennek az volt az oka, hogy a kínai kormány 2018-ban megtiltotta az üveggyártás bővítését, mert az egyébként energiaintenzív és szennyező iparágban túlkapacitások alakultak ki, és a tiltás révén próbálták kordában tartani a szennyezést. Csakhogy időközben megnőtt a kereslet a kétoldalú napelemek iránt, amelyekhez dupla mennyiségű üveg kellett, ezzel a keresletnövekedéssel pedig nem tudott lépést tartani a gúzsba kötött üvegipar, ami miatt drágultak a napelemek. Ez viszont már a kínai dekarbonizációs célokat is veszélyeztette, mondhatni tehát hogy a kormány lábon lőtte magát az indokolatlan piaci beavatkozásával. Az iparág természetesen a kormányhoz fordult a kapacitásbővítés engedélyezéséért, amit meg is kaptak (és úgynevezett kínálat oldali strukturális reformot hajtottak végre, avagy ismét remekelt egyet a központi tervgazdálkodás), de a termelés felfuttatása időbe telt, és csak ez elmúlt hetekben tért vissza az üveg ára a normál szintre.

2020. július 19-én pedig robbanássorozat rázta meg a GCL hszincsiangi poliszilícium gyárát (48 ezer tonna/év), ami ahhoz vezetett, hogy a másik balesettel együtt a világ gyártókapacitásának 10%-a esett ki hosszú-hosszú hónapokra. Ez pedig már túl sok volt a piac számára, beindult egy emelkedési spirál, és a poliszilícium ára tavaly július óta a kilogrammonkénti 60 RMB-ről 200 RMB-re emelkedett.

Kép: PV InfoLink

Az, hogy két baleset képes volt ekkora áremelkedést okozni, rendszerszintű problémákra utal. Elsőként megemlítendő, hogy a poliszilícium gyártását 6 cég tartja kézben, ami nem kedvez a versenynek. Egy másik probléma abból ered, hogy 2018-ra – ismételten csak az inkompetens kormányzati intézkedéseknek köszönhetően – túlkapacitások alakultak ki, amivel a gyártók megégették magukat (ekkor következett be az évtized egyik legnagyobb áresése, és ezért pörgött fel nálunk a napelemtelepítés 2018-tól, na meg azért is, mert az EU eltörölte a kínai modulokra megállapított kötelező minimum árakat, de ez már egy másik történet). A túlkapacitásoktól való félelem miatt viszont fejlesztések maradtak el, ami mostanra megbosszulta magát.

A harmadik probléma pedig a gyártókapacitások kiépítésének magas tőkeigényéből ered. Sokkal könnyebb és gyorsabb a modulgyártást felfuttatni, ezért inkább ezen a területen realizálódtak a fejlesztések, ami oda vezetett, hogy a modulgyártó kapacitások jóval meghaladják a poliszilicumgyártó kapacitásokat, így egyértelműen ez utóbbi lett a szűk keresztmetszet.

A szilícium mellett a modulok többi komponense is drágult, így az ezüst, a réz és az alumínium ára egy év alatt 50%-ot meghaladó mértékben emelkedett, de a polimerek ára is megtriplázódott.

A modulgyártók egy ideig a profitjuk rovására lenyelték az alapanyagok drágulását, de ezt nem tehették meg a végtelenségig, és kénytelenek voltak árat emelni, amit a piac elfogadott. Ebben az is a kezükre játszott, hogy Kína a dekarbonizációs céljaira tekintettel bizonyos mértékű emissziómentes termelési arányt írt elő az áramszolgáltatók számára, akik így kénytelenek voltak minden áron naperőműveket építeni. A hazai szolgáltatók tehát még a drágulás ellenére is egy biztos felvevőpiacot jelentettek a gyártóknak, ezért a tengerentúli megrendelőknek kevesebb napelem jutott, ami tovább növelte az árakat.

Hogyan tovább?

A modulok ára mostanra már elért egy olyan fájdalomküszöböt, ami sok beruházót arra késztet, hogy halassza el a naperőműves fejlesztését. A kínai áramszolgáltatók egyre inkább szélerőművek építésével felelnek meg az emissziós előírásoknak, mivel a szélturbinák ára nem emelkedett ilyen nagy mértékben. Ezért is történhetett az, hogy tavaly Kínában a szélerőművek építése új rekordot ért el, miközben a naperőműveké elmaradt a 2017-es csúcstól. A kereslet visszaesése nyomán tehát beállni látszik az egyensúly az árakban.

Középtávon a kapacitások bővítése fog segíteni, ami hamarosan meg is fog történni, hiszen ilyen árak mellett már minden poliszilícium gyártónak megéri növelni a termelését. Kínában most mindenki poliszilícium gyárat épít, így például a legnagyobb gyártó, a Tongwei is, amely jelenleg évi 96 ezer tonnát képes gyártani, a jövő év végéig viszont 330 ezer tonnára bővíti a kapacitásait.

Hosszabb távon viszont szerencsésebb volna, ha a napelemgyártás földrajzilag diverzifikáltabb lenne, amire látunk törekvéseket, mert Indiától Afrikán át az Egyesült Államokig és Európáig épülnek napelemgyárak. Egyelőre kérdéses azonban, hogy ezek árban mennyire lesznek versenyképesek, és honnan származik majd az általuk felhasznált poliszilícium.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.