Nagy esők jöttek: megráz-e a villanyautóm?

Előre is elnézést kérünk gyakorlott villanyautós olvasóinktól, de ez a városi legenda annyira makacsul tartja magát, hogy kénytelenek vagyunk újra és újra elővenni. Az érv miszerint nagy esőben, mély pocsolyába hajtva a villanyautó minimum tönkremegy, de lehet meg is ráz, kiirthatatlanul tartja magát. A napokban is előjött mint megdönthetetlen ellenérv a nyugat-európai esőzések kapcsán egyik-másik Facebook kommentben – szerencsére az agyam önvédelmi mechanizmusa aktív volt, így már nem emlékszem hol olvastam.

Úgyhogy ma, amikor megnyílt a Nemzeti Halastó az Oktogonon, lehet időszerű újra elővenni a témát.

Sőt

Az elmélet elsőre logikusnak tűnik, hiszen a víz és az áram nem jó barátok, ezt tudjuk. Azonban az autók gyártói tisztában vannak vele, hogy egy kocsi életében előfordul, hogy egy nagyobb felhőszakadás után átgázol egy rögtönzött 20 centis tavon, ezért azokat – hajtástól függetlenül – úgy tervezik, hogy ettől még ne múljanak ki.

Különös módon a villanyautók ebből a szempontból még strapaíróbbak is, mint a belsőégésű motoros társaik. Előbbiek hajtásláncát eleve vízállóra tervezik, az aksiba és a motorba nemigen tud bejutni semmi a tócsából. Egy benzinesnél valószínűleg előbb fog beázni a motor elektronikájának valamelyik vezetéke, csatlakozója. De egy pocsolyát persze az is kibír.

Ami viszont biztosan a villanyos mellett szól, az az égés hiánya. A belsőégésű motornak ugyanis levegőre van szüksége a működéshez, így nem is véletlen, hogy az igazán kemény terepre, patakokon átgázolására tervezett kocsiknak van egy a tetőig felnyúló extra légbeömlője, ugyanis még ha vízhatlanra tervezik is az autó motorterét, oxigén nélkül lefullad. A villanyautónál ilyen gond nincs.

Forrás: aev-conversions.com

Ne tessék megőrülni

Ezzel együtt senkit nem bíztatnánk arra, hogy ezt a rejtett képességet túlzottan tesztelje. Igen, az aksi és a motor nem fog beázni, az autó nem fog leállni, de ennél több gond is van a vízzel.

Először is, egy idő után az ajtók szigetelése megadja magát, illetve a víz minden apró rést és elöregedett tömítést meg fog találni a kasztnin, tehát előbb-utóbb bejut az utastérbe. Miután szépen, olyan cuppanós-tocsogósra itta magát a padlókárpit, jó nehéz lesz kiszárítani, és berohadhat, bepenészedhet.

A másik probléma, hogy egy zavaros vízű, iszapos, saras spontán tóban, mint ami például egy aluljáró alján, vagy egy mélyebb fekvésű úton tud kialakulni, bármi lehet a felszín alatt. Nem tudjuk milyen mély a víz, nem tudjuk milyen törmeléket sodort oda az eső, nem tudjuk elmozdult-e a csatornafedél, vagy megsérült-e az útburkolat. Egyszóval nem tudjuk mibe hajtunk bele, és ez mindennél veszélyesebb.

Ha mégis ilyen pocsolyán, elárasztott úton kellett áthajtanunk, ne felejtsük el kicsit megszárítani a vizes fékeket pár jól kontrollált, hosszabb, de gyengéd fékezéssel – lehetőleg már száraz úton, amikor senki sincs mögöttünk. Jó tanács továbbá, az autót utólag körbejárni, kicsit alákukkantani, megnézni látunk-e valahol sérülést.

https://www.youtube.com/watch?v=QSR6Y2gNeI0

Attól viszont nem kell tartanunk, hogy villanyautónk megráz. Előbb üt meg a guta ha bejutott a víz az utastérbe, vagy tönkrevertük a felnit egy a víz alatt megbúvó kátyúban.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.