Mennyire váltak be az IEA 23 évvel ezelőtti jóslatai?

Szakmai szervezetek és elemző cégek rendszeresen szoktak hosszú távú előrejelzéseket készíteni az energetika (vagy épp az elektromobilitás) jövőjéről, amelyekkel megpróbálnak kapaszkodót nyújtani a stratégiai döntések meghozatalához. A legrangosabb, leginkább elismert szervezetek által készített prognózisok iránymutatásai beépülnek a piaci szereplők várakozásaiba, formálják a döntéshozók gondolkodását, és gyakran képezik a hosszabb távra szóló politikai-szabályozási vagy gazdasági döntések alapját.

Ezek az előrejelzések azonban általában gyorsan feledésbe merülnek, mivel minden évben újabbak jelennek meg, és pár év múlva már senki nem emlékszik a korábbi számokra. Így viszont nincs igazán kollektív tudásunk arról, hogy mennyire is megbízhatóak azok a hosszú távú prognózisok, amelyek sokszor meglehetősen nagy hatással vannak az életünkre. Pedig érdemes lenne időnként leporolni egy-egy régebbi kiadványt, és megnézni, hogy mennyire bizonyultak helytállónak a jóslatai, mert a múlt hibáiból sokat tanulhatnánk, és így talán a jövőbeli döntéseink is biztosabb alapokon nyugodhatnának.

Az energetika területén a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jegyzi az egyik legrangosabb, legnagyobb befolyással bíró jelentést, a World Energy Outlook-ot (WEO), amelynek első kiadását 1977-ben tették közzé, és 1998 óta éves rendszerességgel jelenik meg.

Én ezúttal a 2000-ben megjelent WEO számait fogom röviden bemutatni (a kiadvány ezen a linken érhető el), amely 2020-ig tekintett előre az időben. Ezt a dátumot mostanra már magunk mögött tudhatjuk, így megvonhatjuk az IEA előrejelzésének mérlegét. Mivel a 2020-as év energiafelhasználását a COVID jelentős mértékben felborította (pl. jóval kevesebb olaj fogyott, mint normál körülmények között), ezért, ahol külön nem jelzem, a 2019-es év adatait fogom összevetni az előrejelzésben szereplő számokkal.

World Energy Outlook 2000

A Nemzetközi Energiaügynökség 23 évvel ezelőtt megjelent prognózisában úgy becsülte, hogy a világ elsődleges energiafelhasználása évente 2%-kal fog emelkedni a bázisév (1997), illetve 2020 között, és ennek 90%-a még mindig fosszilis energiahordozókból fog származni az időszak végén. A növekedésre vonatkozó előrejelzés pontosnak bizonyult, az valóban 2% körül alakult az előző két évtizedben, a fosszilis energia aránya azonban 84%-ra csökkent 2019-ig. Ez az eltérés a megújuló energia számlájára írható, amint azt majd lentebb látni fogjuk.

Az IEA az olaj felhasználásának évi 1,9%-os növekedésével kalkulált a vizsgált időszak alatt, és azt várta, hogy 2020-ra napi 115 millió hordót fog elérni a fogyasztás. A valóságban ennél alacsonyabb volt a növekedés (1,2%), így 2019-ben csak napi 100 millió hordóra rúgott a kereslet. Hogy végül miért maradt el a valóság a várakozásoktól, arra részben magyarázatot adhat az olajnak a becsültnél magasabb ára. Az IEA 2020-ra 28 dolláros hordónkénti árral kalkulált, ez 45 dollárnak felel meg 2019-es árszínvonalon, a valóságban azonban 60-70 dollár körül mozgott az árfolyam abban az évben.

Így változott a világ energiafelhasználása 2022-ben: a számok, amelyekről jobb, ha tudsz

A földgáz felhasználásában évi átlag 2,7%-os növekedésre számítottak a jelentés készítői, ami a valóságban is ennyi volt. Úgy vélték, hogy a teljes energiafelhasználáson belül a földgáz 26%-os arányt fog majd elérni 2020-ra, és itt sem jártak messze az igazságtól, miután 2019-ben a tényleges arány 24%-ra emelkedett.

A szén esetében évi átlag 1,7%-os növekedéssel és 24%-os részaránnyal számoltak. A valóságban a növekedés 2,3%-os volt, és a szén aránya megragadt az ezredfordulóra jellemző 27%-on.

Az atomenergiáról úgy vélték, hogy az enyhén csökkenni fog, és ez valóban így is történt. A vízenergia esetében 50%-os növekedést vártak a vizsgált időszak folyamán, ami csak néhány százalékponttal tért el a valóságtól.

A villamosenergia-termelést illetően az IEA a legtöbb esetben sajnos nem közölt pontos számokat, így alapvetően egy grafikonból kell kisilabizálni, hogy mit gondoltak a jövőről.

A fenti grafikon alapján a 23 évvel ezelőtt íródott WEO 26 ezer TWh körüli globális villamosenergia termeléssel kalkulált. Ez nem sokkal maradt el a valóságtól: 2019-ben 27 ezer TWh-t állítottunk elő, ami a COVID nélkül 27.500 TWh körül alakulhatott volna 2020-ban.

A szénnel történő áramtermelést körülbelül 10 ezer TWh-ra becsülték, ami a valóságban is ennyi volt, a földgáz és a kőolaj arányát azonban túlbecsülték. A gázerőművek termelésének a grafikon szerint nagyjából 10 ezer TWh-ig kellett volna emelkednie, ám ez a valóságban csak alig 6000 TWh-t ért el 2019-ben, míg az olaj esetében a várt érték kb. 1500 TWh, a valós pedig 1100 TWh volt.

A megújuló energia esetében a jelentés tartalmaz egy táblázatot (103-104. oldal), amelyben pontos értékek is szerepelnek, így könnyebb a dolgunk az összehasonlítás során. A nap- és a szélenergia esetében a 2020-as tényadatokat fogom használni, mivel ezeket az erőműveket nem szabályozták vissza komoly mértékben, még a legnagyobb lezárások idején sem.

Az IEA úgy kalkulált, hogy 2020-ban a világ 177,5 TWh szélenergiát fog előállítani, a valóságban azonban ebben az évben 1594 TWh-ra rúgott a termelés. Az alulbecslést részben rá lehet fogni az időjárás változékonyságára is, de a kilencszeres különbség mindenképpen óriási.

Ennél is megdöbbentőbb a napenergia alulbecslése. Ezt az energiaforrást annyira nem vették komolyan az ezredfordulón, hogy még egy saját sort sem kapott a táblázatban, hanem az egyéb megújulók közé sorolták be, és így is csak 17,6 TWh-t vártak ettől a kategóriától. A valóságban azonban a naperőművek önmagukban is 854 TWh-t termeltek 2020 –ban, így a különbség az előrejelzés és a tényadatok között legalább 49-szeres.

*forrás: 2023 Statistical Review of World Energy

*forrás: 2023 Statistical Review of World Energy

Külön említést érdemelhet, hogy ennek az igen szerény 17,6 TWh-nak a túlnyomó többségét az OECD országoktól várták, feltehetően azért, mert az IEA olyan drágának tartotta a naperőműveket, hogy a feltételezésük szerint azokat csak a leggazdagabb országok engedhetik meg maguknak, így Kína esetében például csak 0,2 TWh-val, azaz 200 GWh-val számoltak, miközben ezt a számot még a magyar háztáji napelemek is lepipálták. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint ugyanis az 50 kW alatti rendszerek 2020-ban 851 GWh-t termeltek. Kína a valóságban 261 terawattórányi napenergiát állított elő, ami három nagyságrenddel több annál, mint amennyit vártak tőle.

Az IEA összességében meglepően pontosan meg tudta jósolni két évtizedre előre, hogyan fog alakulni az energiaigény növekedése és a fosszilis energiahordozók felhasználása, nem mondhatjuk tehát, hogy teljesen inkompetensek lettek volna a jelentés készítői. A megújuló energia exponenciális növekedését azonban egyáltalán nem látták jönni. Ennek az elsődleges oka az lehetett, hogy nem számítottak a napelemek és szélturbinák árának szédületes csökkenésére, pedig az akkor már évtizedes tendencia volt, hiszen a 70-es évek óta épültek szélturbinák és napelemes rendszerek. Ha az árak az ezredfordulós szinten ragadtak volna be, valószínűleg sokkal közelebb jártak volna az igazsághoz. Az árak azonban természetesen nem ragadtak be, így egészen más irányt vett a fejlődés, mint amire számítottak.

Aggasztó, hogy ilyen minőségű előrejelzések alapján hozunk meg stratégiai döntéseket a jövőre nézve. Ahogyan az informatika világában mondják: garbage in, garbage out, vagyis hibás bemeneti adatokból hibás végeredmény fog születni. A várakozások és a valóság közötti eltérés 2020-ban még meglehetősen kicsi volt, a következő években, évtizedekben azonban óriásira tágulhat a szakadék, ami komoly problémák forrása lehet, ezért volna fontos, hogy eredményesebben modellezzük a jövőbeli folyamatokat.

Csúnyán mellélőttek a szakértők

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.