PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== Már egy ideje beszélgettük Péterrel, hogy valamelyik hétvégén kölcsönadom a Nissan LEAF-em, hogy az egyszerű rövid teszteken túl, valós, akár hosszú utas tapasztalatot is szerezzen az autóval. Hogy ne maradjak autó nélkül én pedig megkaptam az ő patika állapotban lévő, Suzuki Swiftjét. Most hétvégén mindkettőnk programja úgy alakult, hogy beleillett egy ilyen csere, úgyhogy pénteken kulcsokkal és jó tanácsokkal láttuk el egymást. Óriási előny volt a szememben, hogy Péter Swiftje nem csak hogy 1,6 literes motorral szerelt, tehát erősebb, mint a hasonló autók többsége, de automata is. Nem okoz gondot a kézzel való váltogatás, de annál gyűlöletesebb dolog kevés van, hogy egy a dugóban araszolva az egyes és kettes között kapcsolgassak néhány másodpercenként taposva a kuplungot. Ez tipikusan egy olyan feladat, amit egy gép is meg tud oldani sokkal jobban, mint az ember. Be kell vallanom, én nem hogy nem vezettem még Suzuki Swiftet, de szerintem még ülni sem ültem ilyen autóban. Voltak nekem is olcsó és öreg autóim, sőt a villanyautók előtt csak olyanok voltak, de az elmúlt 18 évben mind nagyobb volt ennél. Nagyon meglepő volt leülni az útra és egy Renault Zoe kilincsének magasságából nézni a világot. De persze ez nem baj, ha elvisz A-ból B-be akkor olyan rossz nem lehet. És a Suzuki Swift ezt teljesítette is becsülettel. Amikor az autót átvettem, akkor pont fél tankot mutatott az üzemanyagszint jelző. Akkor 150 km-nél állt a napi számláló, ami a legutóbbi tankolásnál volt nullázva. Nem rossz hatótáv, ezt így télen csak a jobb villanyautók tudják csak, szóval a Swiftnek nincs miért szégyenkeznie. Természetesen az autó pöccre indul, de már az első métereken meglep a lomhaságával. Nincs 900 kg, amit a 92 lóerős motornak mozgatnia kellene, de csak bőg, erőlködik, majd szét robban. Gyorsulni alig gyorsul. Persze néha ülök azért újabb, nagyobb hagyományos autóban, szóval ismerős az érzés, de azért azok az autók ha hagosak is, legalább húznak rendesen. Na ez nem. Ráadásul ha nagy nehezen fel is küzdi magát városi utazósebességre, a hangja akkor is csak lassításkor csökken. Biztosan van, aki ezt élvezi az autózásban, de amíg nem hanggal mennek az autók, addig én inkább passzolom. Az autópálya tempó reálisan a Swiftben is 100-110 km/h, mint ahogy a LEAF-ben is, azzal a különbséggel, hogy a LEAF ugyanolyan hangtalanul és könnyedén megy 140-nel is, ha akarom. A Suzukival 110 fölé nem mertem menni, pláne mert ~100 km/h felett menetrend szerint elment az egyik legalapvetőbb biztonsági eszköz az ABS is, ami az autó leállításáig nem is jött vissza. Nyilván van élet blokkolásgátló nélkül is, de ha lehet, akkor inkább használnám. A gyerekeim teljesen kiborultak, hogy ha csak egy hétvégére is, de megváltam a csendes és tiszta LEAF-től. Nekik szerencsére már természetes, hogy az autó az elektromos. Elszoktam attól, hogy kaparni kell az ablakról a jeget. Az első meglepetés szombat reggel ért, amikor rádöbbentem, hogy a Swift -2 fokban nem fűti elő az utasteret, így nem elég, hogy késésben voltunk, még a jég kaparásával is elment 4-5 percem. De hiába takarítottam le, a hideg motor nem fújt elég meleg levegőt az ablakra, így az első néhány száz méteren belülről is törölgetni kellett a párát. A hétvégén alig mentünk az autóval, nagy részben otthon állt a kocsibeállón, de az üzemanyagszint semmit sem ment fentebb. Viszont minden alkalommal, amikor mentünk vele, egyre csak közeledett a mutató az E (empty) jelzés felé. Vasárnap már azt kezdtem el figyelni, hogy vajon hazaérek-e még, vagy szégyen szemre az autópályán kell trailert hívjak. Hiába álltam meg a Szilas pihenőben enni valamit az egyik gyorsétteremben 25 percre, semmi benzin nem ment bele. Pedig az ott álló villámtöltő épp szabad volt, szóval a LEAF-be az alatt 14-15 kWh, vagyis 80-100 km-re elegendő energia is átfolyt volna. Hétfő reggel a Swift tankja ugyanúgy üresen állt, ahogy vasárnap este hagytam, pedig lett volna rá vagy 10 órája, hogy feltöltődjön. De hiába vártam, semmi. Így reggel mehettem tankolni a benzinkútra, ahol nem csak azt kellett kivárjam, hogy az előttem lévő másik szerencsétlen is leróhassa a tiszteltét az arab olajsejkeknek kifizethesse a tankolását, hanem azt is, hogy lefőzzék neki a reggeli kávéját. Belefér az a 15 perc az életembe így egyszer, de heti kétszer kicsit már sok lenne. Ha társaságra vágyok, akkor inkább a Villanyautósok találkozóira megyek, mint benzinkútra. A kúton 20 litert tankoltam, bízva benne, hogy mire délután visszaadom az autót, még legalább félig lesz a tankja. Mint utólag kiderült, kicsit túllőttem a célon, 17 liter is bőven elég lett volna. Ha csak a 17 litert számolom, akkor ez ~6 ezer forintba került. Ennyi pénzből összesen 180 km-t mentem. Elektromosan egy sokkal nagyobb és kényelmesebb autóval ez kevesebb, mint negyed ennyibe, ~1300 forintba került volna. Ehhez még hozzájön az az 1292 forint, amit hétfőn parkolásra költöttem, pedig a nap egy részében sikerült egy mélygarázsban vendégként ingyen meghúzzam magam. Elektromos autóval erre sem kellett volna költenem egy fillért sem. Az autózás nem racionális tevékenység. Ha a környezetvédelemre és/vagy az induló költségekre figyelve közlekednénk, akkor mind tömegközlekedéssel és kerékpárral járnánk. De ha mindenképpen autót kell venni, akkor racionálisan gondolkodva senki sem venne tizenéves Suzuki Swiftnél drágább autót, hiszen ez is elvisz A-ból B-be. Egy ilyen autó megvehető 400 ezer forintért. Eszméletlen sokat kell menni ahhoz, hogy a teljes használati idő alatt bármelyik új autó kevesebbe kerüljön, mint ez. Na annyit a legtöbb autós nem megy. Ennek ellenére nagyon kevesen járnak ilyen, vagy ehhez hasonló autóval. A város tele van 8-10 milliós SUV-okkal és még drágább autókkal, amikbe rendszerint akkor is dízel motort vették, ha alig mennek vele 10-15 ezer km-t egy évben. Ők sosem fognak annyit spórolni a dízelen a benzineshez képest, hogy a dízeles változat olcsóbb legyen teljes költséget tekintve. A Swifthez képest meg pláne bukta az üzlet. A kényelem, a dizájn, a presztízs mind-mind olyan jellemzők, amikért milliókat vagyunk hajlandóak fizetni akkor is, ha anyagilag semmi értelme. De ahogy mondtam, az autózás nem racionális dolog. A tizenéves Suzuki Swifthez képest az új Nissan LEAF sem racionális, hiszen 10 milliós árkülönbözet ledolgozásához több, mint 250 ezer km-t kellene menni a LEAF-fel. Nem az a baj, hogy annyit nem tudna elmenni egy LEAF, hanem hogy annyit a legtöbb Swift tulaj valószínűleg nem megy 20 év alatt sem. Péter Swiftje éves átlagban még 10 ezer km-t sem ment. Viszont amióta Péternél van, már csak üzemanyagra elköltött 1,5 millió forintot. Péter akkurátusan gyűjti az adatokat, így pontosan látszik mibe is kerül az autó használata. Meg kell érteni, hogy a 10-11 milliós Nissan LEAF nem elsősorban az elektromos hajtás miatt drágább, mint egy használt Suzuki Swift, hanem amiatt a 20 éves technológiai és kényelmi előny miatt amivel a Swifthez képest rendelkezik. Az otthoni töltés kényelme, a hangtalan suhanás és a dinamikus gyorsulás csak hab a tortán. A kuplungolás és váltás nélküli vezethetőség, a kulcs nélküli nyitás és indítás, a menetstabilizátor, a sávtartó automatika, az adaptív tempomat, a sávelhagyás figyelmeztetés, a fényre sötétedő belső tükör, a motorosan állítható és behajtható külső tükrök, az automatikusan induló ablaktörlő, az automatikusan kapcsolódó menetfény és lámpa, az automatikusan váltó tompított és távolsági fény, az automata klímaberendezés, a bluetooth-os kihangosító, a CarPlay és Android Auto csatlakoztathatóság, a 360 fokos tolató kamera, a kismillió légzsák, a biztonságosabb utascella, az egy pedálos vezetés, az előhűtés és -fűtés, az applikációból való távoli elérés mind-mind olyan funkciók, amik hiányoznak a tizenéves, olcsó, használt autók többségéből. Aki úgy gondolja, hogy a Suzuki Swiftje jobb, mint egy néhány éves villanyautó, az járjon azzal, legyen vele boldog, és kezeltesse magát… PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cudm9sdGllLmV1Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09ZWxla3Ryb21vc2F1dG8mdXRtX2NhbXBhaWduPXJvdmF0IiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL3d3dy52b2x0aWUuZXUvP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1lbGVrdHJvbW9zYXV0byZ1dG1fY2FtcGFpZ249cm92YXQnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzA1L3ZpbGxhbnlhdG9zb2todS1ub3YtMTMwMHg2MDAtMy12ZXIyLWF1dG9tb2Rvc2l0b3R0LTIwMjQtMTEtMDguanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNS92aWxsYW55YXRvc29raHUtbm92LTEzMDB4NjAwLTMtdmVyMi1hdXRvbW9kb3NpdG90dC0yMDI0LTExLTA4LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+ Antalóczy TiborA Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
