Így megyünk hosszabb útra villanyautóval

Az elektromos autókkal szemben az egyik leggyakoribb ellenérv, hogy városban ugyan jók, de arra már alkalmatlanok, hogy az ember nyaralni, vagy télen síelni menjen velük. Számtalanszor írtam már én is és mások is nyaralásos és síelős beszámolókat, úgyhogy talán ezt már nem kell annyira magyarázni:

Tavasztól őszig már mi is szinte mindenhova villanyautóval megyünk, de két évvel ezelőtt a 24 kWh-ás LEAF-fel még nem vállaltuk be az ausztriai síelést. Tavaly „csak” Eplényig jutottunk, de idén a síszezon végén még bevállaltunk egy sítúrát, ezúttal villanyautóval.

Nem szeretnék még egy úti beszámolót, mert az talán már unalmas. Végül is nem sokban különbözik ez már az eddig megszokott autózástól. Inkább azt mutatnám be, hogy én hogy gondolkodtam az út megtervezésekor.

Le kell szögezni rögtön az elején, hogy egy 30-40 kWh-ás akkuval szerelt autónál a mindennapi közlekedésben nem kell tervezni semmit. Mivel minden nap 200-250 km-re elegendő energiával indulhatunk, bármi is adódik, bármerre is megyek, biztos hogy nem kell töltsek napközben. Nem kell töltő felé kerülnöm, nem kell töltőért harcolnom senkivel, mert bőven elég ha este otthon töltök.

Egy nyaralás vagy síelés persze már más téma, hiszen messzebbre és a megszokott közegünktől távolra megyünk. Meghajtástól függetlenül a legtöbb ilyen út úgy kezdődik, hogy kedvenc navigációs szoftverünktől kérünk egy útvonal javaslatot. Ezt persze vagy elfogadjuk vagy módosítunk rajta, annak függvényében, hogy mit akarunk esetleg útba ejteni, vagy melyik útszakaszról van valamilyen szempontból rossz tapasztalatunk (út minősége, jellemző forgalma, stb.). Tehát akár benzines/dízel, akár elektromos autóval indulunk, valamennyire terveznünk kell. A legtöbb autós indulás előtti este még elmegy egyet tankolni, hogy másnap az első 50-100 km után emiatt már ne kelljen félreállni. Jól látható tehát, hogy nem csak a villanyautóval kell az utat megtervezni, hanem minden jármű esetén is.

Tervezés

Mi Veresegyházról az ausztriai Klippitztörlbe mentünk, ami Graztól nyugatra található ~1500 méter magasságban. Az egyszerűség kedvéért az ilyen útvonalakat először Google Maps-ben tervezem, mert általában elég jó az útvonaltervezője, és még azt is meg lehet benne adni, hogy mikor mennék, így az adott időszak várható forgalmát is figyelembe véve tervezi az utat. Egy-egy nyugatra vezető úton nagyon nem mindegy, hogy Budapesten keresztül vagy az M0-án körbe tervezi-e meg az utat.

Ebben az esetben az online útvonaltervező a szombat reggeli időpont miatt Budapesten keresztül, az M1-esen majd M86-oson Szombathelyet érintve tervezte meg az utat, aminek azért örültem igazán, mert alig néhány nappal az indulásunk előtt adták ott át a Mobiliti új villámtöltőjét a Decathlon parkolójában. Mivel tudtam, hogy nagyjából délben érünk oda, nem csak az autót, de magunkat is fel tudjuk tölteni a sportáruház szomszédságában lévő gyorséttermek vagy büfék valamelyikében.

Egy gond van csak: Veresegyháztól Szombathely ~260 km, amit a 40 kWh-ás LEAF inkább csak elméletben, vagy jó esetben városban tud megtenni, hűvös tavaszi időben, fűtéssel autópálya tempóban, 4 utassal és rengeteg csomaggal semmiképpen sem. Valahol tehát meg kell állni útközben tölteni.

Hiába van Budapesten rengeteg töltő, egyszerűen nem éri meg a kiindulási ponthoz ilyen közel tölteni, mert még Budaörsre is 80% fölötti töltöttséggel érkeznénk, és aránytalanul sok időt venne el a hiányzó 15-20 százalék visszatöltése. A következő megbízható töltő Tatabányán az Aptív (volt Deplhi) gyár parkolójában áll, de akkora időveszteség oda elkalandozni az autópályáról, hogy inkább passzolnám. Ugyanez a gond a Győr belvárosában lévő töltőkkel is (akkor még nem állt a Decathlon parkolójában a töltő). Minimum fél órát, de inkább többet vesztenénk, ha bemennénk városba, és még az is előfordulhat, hogy egy ingyen áram mámorában úszó helyi autós miatt még több időt veszítünk. Ezt a lehetőséget is kihúztam.

Győrnél sokkal messzebb viszont már nem nagyon tudunk menni, de szerencsére nem is kell. Csornán ugyanis  telepített egy 50 kW-os DC töltőt az e-Mobi, ami mind a 85-ös, mind pedig a 86-os/M86-os utak szempontjából kiváló helyen van. Persze megint csak városközponti töltőről van szó, de mivel Csorna jóval kisebb település mint Győr, így az össz időveszteség is kevesebb lesz. Arról nem is beszélve, hogy ott jóval kisebb az esély, hogy helyi autóssal fussak össze a töltőn (az átutazó a lehető legkevesebb ideig marad, így az a találkozás még kevésbé valószínű. Úgy számoltam, hogy maximum 15-20 perc töltés itt elég lesz.

EZT OLVASTAD MÁR?  Készülnek az e-Mobi töltői?

Szombathelyen 50-60 percnyi töltéssel számoltam, annak függvényében, hogy mennyi idő alatt végzünk az ebéddel. A tapasztalatom az, hogy ha megállunk valahol, akkor ennyi idő garantáltan elmegy akkor is, ha sietünk. Ez pont elég, hogy a LEAF szinte teljesen feltöltsön. Innen a síterepen lévő pályaszállásunk kereken 200 km-re van, úgyhogy szükségünk is van a teljes töltésre.

Egy dologról nem szabad megfeledkeznünk: Klippitztörl kb. 1200 méterrel fekszik magasabban, mint Szombathely, ráadásul az úton egy Kékes magasságú hegyet is meg kell mászni mielőtt 500-ról újra felkapaszkodnánk 1500 méterre. Ez az a pont, ahol a rutin és az évek mit sem érnek, itt célszerű pontos adatokkal számolni. Itt jön a képbe az „A better route planner” webes szolgáltatás, amit kimondottan villanyautósok számára fejlesztettek. Az nyilvánvaló volt számomra is, hogy esélyünk sincs eljutni Szombathelyről egy töltéssel Klippitztörlig, már csak az a kérdés, hogy hol és mennyit kell tölteni, hogy biztosan felérjünk a hegyre.

Az alkalmazás a Graz melletti reptér Smatrics töltőjét javasolta, de én inkább a célhoz legközelebbi villámtöltőhöz terveztem az utat, ahol már csak 66 km hegymenetre kellett energiát betölteni.

Bár Ausztriára szeretünk úgy tekinteni, mint a villanyautós Kánaánra, azért akadnak még ott is hiányosságok. Klippitztörlben és környékén egy szerencsétlen nyilvános konnektort sem jelöl egyik töltőkereső applikáció sem. Mivel pályaszállást foglaltunk, az autót pedig a sípályák aljában lévő parkolóban kellett hagyni, az ablakon kilógatott 20 méteres hosszabbító sem jelenthetett megoldást, így nem is terveztem vele. Úgy számoltam, hogy a parkoló körül lévő szállodák vagy irodák (felvonó kassza, síoktató iroda, stb.) valamelyikében csak tudok majd kérni egy konnektort néhány órára, hogy kényelmesen visszaérjünk az utolsó villámtöltőig. Ha pedig ez nem jön össze, akkor a hegyről óvatosan leereszkedve visszatöltünk annyit, hogy elérjük az utolsó/első töltőt. Ha kapunk konnektort, és sikerül teletölteni, akkor pedig nem lehet akadály egy menetben eljutni Szombathelyig, ahol ugyanott ugyanúgy töltve gond nélkül hazajuthatunk. Visszaúton hasonló dilemmákkal küzdöttem, mint ebbe az irányba, de a Szombathelyhez való közelsége ellenére a csornai töltőt választottam egy gyors rátöltésre.

Terv után a valóság

Nem akarok úti beszámolót, de egy picit azért illik írni róla, hogy a néhány perc alatt összedobott terv hogyan is működött a valóságban.

Csornáig teljesen eseménytelen volt az utunk. 100-105 km/h-ás tempóban haladtunk, élvezve a ProPilot kényelmét. Volt időnk végiggondolni, hogy mit felejtettünk otthon, milyen apróságokra lesz még szükségünk a hegyoldalban lévő házban, ahonnan a legközelebbi bolt 12 km-re található. Csornán a töltő egy szupermarket előtt található, így amíg az autó töltött, be tudtuk szerezni az apróságokat. 19 perc alatt 45%-ra töltött az autó, így indultunk is tovább… egészen a két sarokkal arrébb lévő gyógyszertárig. Na itt buktunk feleslegesen 10 percet töltés nélkül. Ha a töltőtől gyalog jött volna át valamelyikőnk, akkor annyival is több energia mehetett volna az autóba, Szombathelyen kevesebbet kellett volna töltsünk. Mint látni fogjuk ennek nem volt jelentősége, inkább csak bosszantó.

Szombathelyen összesen 54 percet töltöttünk, ami a Mobiliti aktuális árazása szerint 540 forintunkba került. Nem azért voltunk ennyi ideig, mert ennyi kellett az autó feltöltéséhez, hanem mert ennyi ideig tartott az ebéd a szomszédos gyorsétteremben. Na jó, Olivér, a helyi villanyautósokat összefogó tagunk eljött, hogy váltsunk néhány szót, de ez nem volt több néhány percnél. Az autó ezalatt 11-ről 96%-ra töltődött.

Az Energie Steiermark által Liebochban üzemeltetett töltőhöz 32%-os akkuszinttel és még 89 km-re elegendő energiával érkeztünk. Innen a szállás 66 km, így sík terepen nem lett volna indokolt a megállás. De a hegyek, illetve az ebéd mellé kapott üdítő mellékhatása miatt így is, úgy is meg kellett állnunk. A töltőt a Wien Energie kártyám indította, de elképzelhető, hogy bármilyen más kártyával is indult volna. Az abetterrouteplanner.com szerint az általam megadott adatok mellett 60%-nál alacsonyabb töltöttségi szinttel nem érdemes elindulni az utolsó 66 km-re, hacsak nem akarok 10%-os szint alá merülni. Lévén, hogy nem volt valós tervem a célállomás töltésre, inkább 63%-ig töltöttem, ami mindössze 21 percet igényelt.

De nagyon megérte (extra időt nem nagyon igényelt, mert kb. ekkorra ért vissza a lányom is a mosdóból). Hatótávpara egy pillanatig sem volt, inkább csak rácsodálkozás, hogy mennyire igaza volt a kalkulátornak. A 63%-nál 177 megtehető km-t jósolt az autó (nem tudván, hogy mi vár rá), a célba pedig 11%-kal érkeztünk. Ha csak magam tervezem az utat, akkor valószínűleg 50%-ra saccoltam volna a szükséges töltöttséget, amivel viszont nagyon necces lett volna a megérkezés.

Töltőt sem aznap (szombat délután), sem másnap nem kerestem az autónak, mert egyszerűen nem volt már kedvem lemenni a parkolóba. Az éjszakai hideg és a másfél napos állás ellenére hétfőn reggel az autó akkuja ugyanúgy 11%-ot mutatott, mint érkezésünkkor (szerencsére nem felejtettem el kikapcsolni a reggelekre időzített előfűtést, ami valószínűleg sokat rontott volna a helyzeten). Áramot szerezni könnyebb volt, mint amire számítottam. A síközpont irodájában ülő hölgy mosolyogva mutatta, hogy hol rejtegetik azt a lengő aljzatot, amivel valószínűleg több villanyautóval érkező síelőt is kisegítettek már. Az autót másnap reggelig hagytam a konnektoron, a hölgy pedig viccelődve egy kávét kért a szívességért. Nem kötöttem rossz üzletet.

EZT OLVASTAD MÁR?  Teszt: Renault Zoe 41 kWh R90 vs Q90
A parkolóban csütörtök reggel megjelent egy Tesla Model 3 is, de láthatóan nem volt szüksége töltésre.

Hazaútra az optimista terveknek megfelelően teletöltött autóval indultunk, ami azt jelentette, hogy Szombathelyig már sehol sem kellett megállnunk. A Decathlonhoz érkezéskor 24%-on állt a töltöttség. Mivel péntek este a síelés után indultunk, már időszerű volt a vacsora. Amíg mi a szomszédos kifőzdében ettünk 48 perc alatt a Mobiliti töltőn az autó is kapott 25 kWh energiát, amiért ezúttal 480 forintot kellett kicsengetnünk.

Csornán 13 percet álltunk, hogy 83%-ra felkússzon a töltöttség, ami már bőven elég volt ahhoz, hogy hazaérjünk. Ha már működött volna a győri Mobiliti töltő a Decathlon parkolójában, akkor az ideálisabb helyszín lett volna és kisebb kitérővel, 5-6 perces töltéssel is megúsztuk volna, de így sem volt rossz.

Mennyivel lassabb ez így?

Az elektromos autóval való közlekedés, legalábbis a középkategóriás autókkal, hosszabb úton lassabb, mint a hagyományos autókkal. Ez tény, nincs min vitatkozni. De a különbség korántsem olyan nagy, mint sokan gondolnák.

Az útra három család három autóval indult. A villanyautó mellett így összehasonlításnak akadt két dízel is.

Odafelé az elfelejtett cuccok beszerzése és egy autópályás tankolás miatt a velünk pontosan egy időben indult dízel csak Csornánál került elénk, amíg mi töltöttünk és vásároltunk. De ami a legérdekesebb, anélkül, hogy összebeszéltünk volna, a másik két autó utasai is eltöltöttek 1-1,5 órát Szombathelyen evéssel és vásárlással. Nem kellett töltsenek vagy tankoljanak, egyszerűen csak más igényeik voltak, amiket ki kellett elégíteni. Az első autó délután három előtt ért a sípályához (de több, mint egy órával hamarabb indultak, mint mi), a második nagyjából egy órával később, mi pedig öt után néhány perccel. A lemaradásunk mindenestől bő egy óra volt. Ez egy 5-6 órás úton nekem belefér.

Hazafelé jövet az egyik autó csak tankolni állt meg, így 1 óra 48 perccel ért hamarabb haza, mint mi. Tehát pont egy órát nyertek gyorsabb tempóval az általunk beiktatott pihenő fölött. A másik autó pontos érkezését nem tudom, de Szombathelyről kb. 15 perccel előttünk indultak tovább, mert ők is megálltak vacsorázni.

Bár nem zavar a 100-110-es tempó, a jövőben biztosan gyorsulni fognak a villanyautók is (nem mintha most nem tudnának gyorsabban menni, csak nem éri meg a nagyobb tempó a nagyobb fogyasztás miatt). A nagyobb, gyorsabban tölthető akkumulátorok miatt néhány év múlva bátran lehet majd 130-as tempót is választani a legújabb autókban (mint ahogy a Model 3-nál ez már most is működik), hiszen a nagyobb tempóval több időt nyerünk, mint amennyit a töltéssel elveszítünk.

Költségek

Indulás előtt az otthoni tele töltés 38 Ft/kWh díjjal számolva 1406 forint volt (~37 kWh). Csornán ingyen töltöttünk, Szombathelyen 540 forintért, Ausztriában pedig ismét ingyen. A sípályán egy kis termosz kávét főztem le fizetségként, amit nehéz forintosítani. Hazafelé is csak a szombathelyi töltésért kellett fizetni, ami kijött 480 forintból. Összesen kevesebb mint 2500 forintot költöttünk üzemanyagra a megtett 936 km-en. A legtakarékosabb dízellel sem jártuk volna meg 20 ezer forint alatt, de nekem sosem volt olyan takarékos autóm, amivel 30 ezer forintnál kevesebből kijött volna ennek az útnak az üzemanyag költsége.

Nekünk egyáltalán nem para és nem kényelmetlen a villanyautós utazás. Ahova ezzel nem megyünk el, oda valószínűleg hagyományos autóval sem mennénk. A mostani út pedig jól mutatta, hogy az emberek többnyire hagyományos autóval is megállnak ezért vagy azért az utazásaik során, még ha az nem is tűnik fel nekik. Az igazi időveszteség egyelőre a picit lassabb haladásból adódik, amit a technológia fejlődése néhány éven belül teljesen el fog tüntetni. Akinek hozzánk hasonlóan csak évi néhány alkalommal vannak ilyen hosszabb utazásai, annak a villanyautózás már most is egy ésszerű, gondtalan alternatíva lehet.

Autok:

Elektromos autót használsz?