Élet a szaldós elszámolás megszűnése után

Mindannyian sejtettük, hogy egyszer el fog jönni a vége, de senki, még a törvényalkotó sem tudja biztosan, hogy mi fogja felváltani a jelenlegi szaldós elszámolási rendszert. A téma az internetes fórumokon is gyakran felbukkan, sokszor egymásnak ellentmondó információk röppennek fel, és csak egy biztos: a bizonytalanság.

Íme egy tipikus hozzászólás az egyik napelemes fórumról:

„Sajnos jöttek a hírek, 2024-től megszűnik a szaldó, nem lehet tudni mi jön utána. Így most elbizonytalanodtam, kell e nekem egy ilyen rendszer, ami kb. 14 év alatt térülne meg, ha szaldó van. Mi a véleményetek, érdemes e belevágni és 2020-ban telepíteni?”

Úgy döntöttünk tehát, hogy megpróbáljuk összegyűjteni a fellelhető információkat, majd pedig tealevelek, kávézacc és a madarak röptének tanulmányozásán keresztül megjósoljuk a várható fejleményeket, hogy megválaszoljuk a fenti, illetve néhány további kérdést.

Amit már tudni lehet

Könnyen belátható, hogy a jelenlegi rendszer, amelyben a szolgáltatónak a fogyasztói áron kell átvennie az áramot, hosszú távon nem fenntartható, de végül mégsem ezért, hanem egy uniós rendelkezés miatt fog megszűnni.
A X. Szolár Konferencián Tóth Tamás a Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal elnökhelyettese jelentette be, hogy 2024-től az eu-s jogszabályoknak megfelelően megszűnik a szaldós elszámolás. Ezt a bejelentést Kiss Ernő a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke azzal egészítette ki, hogy a legjobb tudomása szerint, aki 2024 előtt már megszerezte a jogosultságot, annak ez a továbbra is fennmarad.
Az említett EU-s jogszabály nem más, mint A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2019/944 irányelv, melynek 15. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„A tagállamok biztosítják, hogy az aktív felhasználók (…) esetében olyan költségtükröző, átlátható és megkülönböztetésmentes hálózati díjakat alkalmazzanak, amelyekben külön számolják el a hálózatba táplált villamos energiát és a hálózatból kivett villamos energiát…
Azok a tagállamok, amelyek olyan meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplált és a hálózatból kivett villamos energiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében.”

Ezek az ismert tények. A következőkben a rendelkezésre álló információk alapján megpróbálunk bemutatni néhány lehetséges forgatókönyvet, és tanácsot adni a megfelelő stratégia kiválasztásához. Mivel a konkrét jogszabályok még az előkészítés korai szakaszában vannak, ezért könnyen lehetséges, hogy a valóság egészen másképpen fog alakulni, így a cikkben leírtak semmiképpen nem minősülnek befektetési tanácsnak.

A már meglévő rendszerek esetében megmarad a szaldós elszámolás?

Ahogy fentebb írtuk, Kiss Ernő szerint a már meglévő háztartási méretű kiserőműveket (HMKE) nem érinti a változás.
Nézzük, mit mond erről a 2018/2001 számú, a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló irányelv (RED 2) 6. cikke:

„…a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megújuló energiákkal kapcsolatos projektekhez már nyújtott támogatások szintje és feltételei ne változzanak úgy, hogy korlátozzák a támogatási jogosultságokat, illetve veszélyeztessék a már támogatott projektek gazdasági életképességét.”

Az EU-s jogszabályok és a konferencián elhangzottak alapján tehát a 2024 előtt létesült HMKE-k esetében nem várható változás. Erre persze lehet azt mondani, hogy a 6. cikk megfogalmazása elég sokféleképpen értelmezhető, meg a kormányok is kreatívak tudnak lenni, ha ki akarják játszani az uniós szabályokat. Nézzük meg más szempontból a kérdést: hány szavazót érintene egy ilyen lépés?
A HMKE-k száma az elmúlt öt évben évi átlag 46%-kal nőtt, ezzel a növekedési ütemmel számolva 2023 végén több mint 200 ezer családi ház fog napelemes kiserőművel rendelkezni. Ha háztartásonként két szavazóval számolunk, az potenciálisan 400 ezer, az átlagnál jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező dühös szavazót jelent. Cserébe vajon mit nyerne az állam, amikor a szaldós rendszer támogatása nem a központi költségvetésből történik? Ha az államot valamiért zavarná a szaldós elszámolás, bármikor megszüntethette volna azt, hiszen konkrétan erre vonatkozó uniós kötelezettsége nincs. Sőt, nem csak hogy eddig nem szüntette meg, hanem a lehető legtovább fenn kívánja tartani.
Mindezek fényében a már megszerzett jogosultságok megvonása csekély valószínűségű.

Forrás: MEKH

Felmerülhet még, hogy valamiféle díj bevezetésével lehetetlenítik el a beruházás megtérülését.
Erről a következőképpen rendelkezik a RED2 21. cikke:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a termelő-fogyasztók külön-külön vagy közösségként jogosultak legyenek arra, hogy anélkül állítsanak elő megújuló energiát hogy… megkülönböztető vagy aránytalan terhet jelentő eljárások és díjak hárulnának rájuk, és olyan hálózati díjak, amelyek nem felelnek meg a költségeknek.”

A fenti megfogalmazás megint csak túl általános, és az is ismert, hogy 2016-ban bevezetésre került az elosztói teljesítménydíj 4 kW inverter teljesítmény fölött, ám a díj mértéke mindmáig 0 Ft maradt. Csehov szerint, ha a színpadon egy pisztoly van, annak előbb-utóbb el kell sülnie. Ez azonban valamiért még mindig nem történt meg.

Ezzel kapcsolatban hadd osszam meg a saját elméletemet. Úgy 3 évvel ezelőttig a kormány minimum ambivalens volt a napenergiával kapcsolatban, a díj törvénybe iktatása még ebből az időből származik. 2017-ben azután éles fordulatot vett az energipolitika, 50% atomenergia mellett 50% napenergia lett a kitűzött új cél, majd hamarosan az állami tulajdonú MVM is naperőművek építésébe kezdett. Talán ez a megváltozott attitűd az oka annak, hogy máig sem kell ilyen díjat fizetnünk, talán én járok rossz nyomon. Az könnyen meglehet, hogy a jövőben a kiserőműveknek is fizetniük kell majd valamilyen mértékű díjat a rendszer használatáért, ugyanakkor az EU-s irányelv, a Nemzeti Energiastratégia és a szavazók kegyeinek keresése is azt valószínűsíti, hogy a már meglévő HMKE-k megtérülése nincs veszélyben.

Hogyan lehet kiesni a szaldós elszámolási rendszerből 2023 után?

Ha jelenlegi szabályok maradnak érvényben, akkor a hálózati csatlakozási szerződés (HCSSZ) megszűnése jelenti a szaldós elszámolás végét az adott rendszerre nézve. Ennek a két leggyakrabban előforduló esete a költözés és az inverter cseréje, amennyiben más típusú inverter kerül beszerelésre. Ez akkor szokott megtörténni, ha elromlott a régi inverter, és az adott típust már nem forgalmazzák, vagy a napelemes rendszert akarjuk bővíteni oly módon, hogy ahhoz már nagyobb teljesítményű inverterre van szükség.
Míg költözés esetén nincs mit tenni, a típusváltás esélye csökkenthető, amihez a következőkben adunk néhány tanácsot.

Már van napelemes rendszerem, van-e valami teendőm?

Akik biztosak abban, hogy már nem lesz szükségük a rendszer bővítésére, vagy előre gondolkodva úgy választottak invertert, hogy azt bővítéskor sem szükséges cserélni, azoknak nincs más teendőjük, mint élvezni a szaldós elszámolás előnyeit.
Azok viszont, akik az inverter cseréjével járó bővítést terveznek, de csak 2023 után, a jelenleg érvényes szabályok alapján akkor járnak a legjobban, ha az invertert még 2023 végéig lecserélik, így a teljes kibővített rendszer jogosult lesz a szaldós elszámolásra, akkor is, ha a paneleket csak később szerelik fel. Amennyiben szükséges a villamoshálózat teljesítménybővítése, értelemszerűen azt is 2023 végéig érdemes elvégezni.
A következő 3 évben tehát érdemes átgondolni, hogy tervezzük-e majd villanyautó vásárlását, és az milyen mértékben növeli meg áramfelhasználásunkat.

Még csak tervezem egy napelemes rendszer kiépítését, mire érdemes figyelnem?

Aki napelemes rendszerben gondolkodik, annak mindenképpen érdemes 2024 előtt cselekednie. Mint a kedvezmények kivezetésekor általában, most is várható, hogy az utolsó hónapokban meg fogják rohanni az ügyfelek a telepítő cégeket, amitől lelassulhat az engedélyezési folyamat, és akár ki is csúszhatunk a határidőből. Emellett a megnövekedett kereslet miatt készlethiányra és áremelkedésre is számíthatunk. Nem érdemes tehát az utolsó pillanatra hagyni a telepítést, már csak azért sem, mert minél hamarabb nullázzuk le a villanyszámlánkat, annál többet spórolunk.
A tervezés során most különösen érdemes lehet olyan márkájú invertert választani, ami könnyen javítható (pl. Fronius), illetve a piacon hosszú ideje jelenlévő, megbízható gyártót választani, növelve annak esélyét, hogy a választott inverterünk 10-15 év múlva is kapható lesz.
Azt is át kell gondolnunk, hogy tervezünk e bővítést 2023 után. Ha igen, akkor ennek megfelelően érdemes invertert választani, hogy bővítéskor azt már ne kelljen cserélni.

Akik 2023 után telepítenek napelemes rendszert

Nehéz megmondani, hogy pontosan mi vár majd azokra, akik már nem a szaldós rendszerbe fognak belépni, hiszen messze vagyunk még az erre vonatkozó jogszabályok megszületésétől.

Először is nézzük, mit mond erről a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv 21. cikke:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a termelő-fogyasztók külön-külön vagy közösségként jogosultak legyenek arra, hogy …az általuk termelt és a hálózatba táplált megújuló villamos energiáért adott esetben többek között támogatási rendszereken keresztül olyan ellentételezést kapjanak, amely tükrözi e villamos energia piaci értékét, valamint amely figyelembe veheti annak a hálózat, a környezet és a társadalom számára nyújtott hosszú távú értékét.”

Ez elég tág mozgásteret biztosít a jogalkotó számára, azonban valószínűsíthető, hogy lesz valamiféle garantált átvételi ár. Az átvételi ár meghatározásánál szinte végtelen a lehetséges variációk száma, de azért két alapesetet bemutatunk: az első a német támogatási modell átvétele, a második pedig egy 15 Ft-os, fix összegű átvételi ár alkalmazása.

A német modell

Ahogyan a villanyautós támogatásoknál történt, itt is megeshet, hogy a német támogatási rendszer lesz a minta. Ebben az esetben egy olyan átvételi ár kerülne meghatározásra, ami a beruházási költségek csökkenésére reagálva folyamatosan változna, hogy a megtérülési idő konstans maradjon. Napjainkban a napelemes rendszerek megtérülési ideje 8-12 év. Amennyiben a jogszabály úgy állapítja meg a mindenkori átvételi árat, hogy az átlagos megtérülési idő folyamatosan 10 év körül maradjon, akkor a jelenlegi helyzet nem sokat változna. Ebben az esetben a fix hozam miatt a napelemek iránti kereslet nem csökkenne, de valószínűleg a növekedés is lineáris maradna.

Mennyinek kellene lennie az átvételi árnak 2024-ben a 10 éves megtérüléshez?

Amennyiben az elmúlt évekhez hasonlóan folytatódik az árak csökkenése, 2024-re az átlagos rendszerek fajlagos költsége 300 000 Ft/kWp körül lesz.
10 év alatt 10 000 kWh termelésre számítunk minden kWp után. A lakossági áramár a számításunkban 37 Ft lesz, a saját felhasználás aránya 30%, azaz 3000 kWh, a szolgáltatónak értékesített mennyiség pedig 7000 kWh.

Megtakarítás: 3000 kWh x 37 Ft = 111 000 Ft
Bevétel: 7000 kWh x 27 Ft = 189 000 Ft
Teljes megtakarítás 10 év alatt: 300 000 Ft

Négy év múlva tehát egy 27 Ft-os átvételi ár mellett is 10 év körüli megtérülésre számíthatunk.

A 15 Ft-os átvételi ár

Ebben a pesszimistább modellben a garantált átvételi ár annyi lenne, amennyit most fizet a szolgáltató a túltermelésért, azaz 15 Ft. Mennyibe kellene hogy kerüljön egy kWp ahhoz, hogy a még mindig elfogadhatónak tekinthető 12 év alatt megtérüljön a rendszerünk?

12 év alatt 12 000 kWh termelésre számítunk minden kWp után. A saját felhasználás aránya ezúttal is 30%, ami jelen esetben 3600 kWh, a szolgáltatónak értékesített mennyiség pedig 8400 kWh.

Megtakarítás: 3600 kWh x 37 Ft = 133 200 Ft
Bevétel: 8400 kWh x 15 Ft = 126 000 Ft
Teljes megtakarítás 12 év alatt: 259 200 Ft

A teljes megtakarítás tehát 259 200 Ft, amelyet még tovább csökkenthet egy későbbiekben bevezetésre kerülő rendszerhasználati díj, de körülbelül ennyibe kellene kerülnie egy kWp napelemes rendszernek fajlagosan a 12 éves megtérüléshez.
A legnagyobb méretű és legolcsóbb rendszerek ma is körülbelül ennyibe kerülnek, azonban egy átlagos méretű és jó minőségű rendszer esetében 30-40%-os árcsökkenésre volna szükség, ami 4 éven belül még nem, de 6-8 éves időtávon már valószínűnek tűnik. Ha egy alacsonyabb és fix átvételi ár kerül bevezetésre, akkor évekre alacsony szinten ragadhat be a telepítések száma mielőtt a beruházási költségek csökkenése újra felpörgetné őket.

Otthoni energiatárolás

Felmerülhet még az a kérdés is, hogy ha elég alacsony lesz az átvételi ár, vajon megéri-e egy akkumulátor beszerzésével növelni a saját felhasználás mértékét?
A Németországról szóló cikkünkben kiszámoltuk, hogy 70 Ft-os árkülönbözet, ÁFA-visszaigénylés és állami támogatás mellett is éppen hogy csak megtérül egy ilyen beruházás, ezért erre bármiféle számítás elvégzése nélkül is nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy a jelenlegi árak mellett nem.

A játék kedvéért mégis kiszámoljuk, milyen olcsónak kellene lennie 1 kWh tárolókapacitásnak ahhoz, hogy egyáltalán szóba jöhessen az otthoni energiatárolás, amennyiben az átvételi ár 15 Ft, a lakossági áramár pedig 37 Ft lenne (és tartósan ennyi is maradna).
Egy megfelelő méretű akkumulátor, ami jelen esetben 1 kWh minden 1 kWp napelemes kapacitás mellett, körülbelül 25 százalékponttal növelheti meg az önellátás mértékét, vagy másképpen fogalmazva évi 250 teljes töltési ciklussal kalkulálhatunk.
A fenti példához hasonlóan itt is 12 év megtérülést várunk el.
Az 1 kWp napelem 12 év alatt megtermel 12 000 kWh-t, amiből 25%-ot azaz 3000 kWh-t vagyunk képesek eltárolni. Felhasználni a töltési veszteség miatt ennek csak 85%-át, azaz 2550 kWh-t tudunk, figyelembe veszünk még úgy 12% lineáris degradációt, így a 12 év alatt végül 2400 kWh tudunk felhasználni az akkumulátor segítségével.

Bevételkiesés: 3000 kWh x 15 Ft = 45 000 Ft
Megtakarítás: 2400 kWh x 37 Ft = 88 800 Ft
Nettó megtakarítás: 43 800 Ft

Nagyságrendileg tehát olyan 40 000 Ft-ba kellene hogy kerüljön 1 kWh tárolókapacitás, ahhoz hogy a fenti feltételekkel megérje az otthoni energiatárolás. Ez egy jó 85%-os csökkenést jelentene a jelenlegi 300 000 Ft-os (900 eurós) német árakhoz képest. Vagy egy nagyon jó áron kifogott bontott akkut. Persze ha a villanyautónk akkumulátorát vagyunk képesek használni, akkor már egészen más a helyzet.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.