Tényleg minden lakótelepi parkolóba töltő kell?

Az elektromobilitás kapcsán talán a legforróbb téma a töltőhelyek száma és helye. Megkockáztam ez relevánsabb, mint az örök favorit hatótáv(para), hiszen a ha megfelelő számú, sűrűségű és teljesítményű töltő rendelkezésre áll, akkor már egy 200-300 km körüli hatótávú autóval is bőven meg lehet oldani az utazási igények 99%-át. Magyarul, a hatótáv akkor igazán limitáló faktor, ha nincsenek meg a megfelelő töltők a megfelelő helyeken. De mi „megfelelő”?

Én alapvetően kettéosztanám a töltő-infrastruktúra problematikáját. A probléma egyik fele a hosszútávú utazás, úgy is mint az ország átjárhatósága. Erről Tibor írt egy remek cikket az elmúlt év végén. Ahhoz tényleg nem lehet mit hozzá tenni, minden szavával egyetértek. De van egy másik oldal is, a napi/heti töltés, a mindennapokra. Itt most erről lesz szó.

Amikor a hetedikről lóg ki a hosszabbító a parkolóba

A benzinkutas töltéstől talán a legtávolabbi véglet a családi ház garázsa, ahonnan minden reggel „teli tankkal” lehet indulni. Mivel minden új technológia drága a kezdetekben, az első korai vásárlók általában a jobb módúak közül kerülnek ki – így van ez a villanyautóknál is. Nem kell szemérmesnek lenni, ez teljesen normális és ha ők nem lennének, soha nem jutnánk el az olcsóbb tömegtermelés fázisába. Nem vagyok szociológus, de gyanítom, hogy közülük a többség rendelkezik saját, vagy bérelt garázzsal, esetleg teremgarázsban beállóval, így a töltési lehetőség olcsón, vagy drágán, de többnyire kialakítható.

Azért ezt így el tudnám viselni. Forrás: Tesla.com

Azonban a villanyautózás terjedésével egyre inkább előkerül a lakótelepek és a belvárosi lakások témaköre és az ilyenkor szokásos kérdés: hogy fognak az ott élő tíz és százezrek majd tölteni? Az kevéssé valószínű, hogy majd a csepeli toronyház hetedik emeletének ablakából lógatják ki a hosszabbítót.

Sokszor olvasható az a gondolat, hogy nem fognak tömegesen villanyautókat venni az emberek amíg nincs minden parkolóhelyen töltő. Nem azt állítom, hogy az e-mobilitás terjedésével egyáltalán nem fogunk majd töltőket látni a lakótelepeken vagy a belvárosi bérházak előtt is, de ha jobban belegondolunk, irdatlan mennyiségű pénz és hálózati kapacitás kellene ahhoz, hogy minden autó mellett legyen egy konnektor. A jó hír az, hogy erre nincs is semmi szükség.

A kelet-európai találékonyság az oroszokban is megvan. Forrás: placepic.ru

Ha a hegy nem megy Mohamedhez

Divatos kifejezés a „thinking outside the box”, azaz a konvencionális kereteken kívül gondolkozni, azonban nagyon nehéz ezt ténylegesen megvalósítani. Egész életünkben arra voltunk kondicionálva, hogy el kell menni tankolni és ez a megközelítés máig gyakran tetten érhető nem csak a jogalkotók, de néha még a szakemberek, vagy a kezdő villanyautósok gondolkodásában is. De gondoljunk bele, ez olyan mintha a (benzines) autózás hőskorában oda telepítették volna az első benzinkutakat, ahol régen a lovakat kellett itatni.

Az egyik legviccesebb paradoxon az e-mobilitás kapcsán, hogy a legnagyobb problémánk a töltés, miközben villanyáram mindenhol van. Illetve ahol nincs, ott a benzines autó is megáll, mert benzinkút sem tud üzemelni. A feladat „mindössze” a kereskedelmi formátumú töltőoszlopok és a megfelelő kapacitás/töltési teljesítmény kiépítése. Ha az előbbi példánál maradunk, kérdéses, hogy mekkora ráfordítást igényelne egy 20-30 ezer lakásos budapesti lakótelep több ezer parkolóhelyén töltő infrastruktúrát és a közeli trafóknál megfelelő kapacitást kiépíteni.

De tegyük fel, hogy van 5000 ilyen parkolóhelyem és 5000 autóm. Kell-e nekem 5000 töltő, ha tudom, hogy mindegyik autó hetente legalább egyszer pár órára ott lesz hagyva egy olyan helyen, ahol távozása után a következő villanyautó állhat be a helyére. Igen, a bevásárlóközpontokról beszélek. Meg a piacokról, hipermarketekről, éttermekről, mozikról, színházakról, uszodákról és konditermekről, munkahelyi mélygarázsokról, szállodákról, éttermekről, balatoni strandokról, stb. stb. Nem kell a világ összes parkolóhelyét felvillanyozni, elég oda telepíteni a töltőket, ahol sok autó megfordul és mindegyik rendszeresen ott tölt pár órát.

Villanyautósok találkozója a MOM Park Bevásárlóközpontban

Ez nem valami gyökeresen új ötlet, már most is sok plázában vagy hipermarketnél megtalálhatók az elektromos töltők, de ennek felfejlesztése lehet a kulcs a városi villanyautósok megnyerésére. Tegye fel a kezét aki hetente egyszer nem tölt egy-két órát valamelyik Auchanban vagy Tescóban bolyongva [kedvenc lánc, vagy piac behelyettesítendő]! Ha jár sportolni, vagy beül egy filmre, akkor is áll az autó másfél-két órát. A munkahelyen meg nyolcat. Ha én lemegyek a haverokkal egy nyári szombaton a Balatonra, reggeltől késő délutánig ott áll az autóm a strand parkolójában. Hazafelé bemegyünk egy étterembe vacsorázni? Másfél órát biztosan ott leszünk. Van ember aki a fantasztikus debreceni állatkertet megjárja 4-5 óránál hamarabb? A villanyautó meg ott lopja a napot a parkolóban, ahelyett hogy egy kis teljesítményű célállomás töltőn töltődne – és akkor az út haza Pestre már nem is lenne probléma.

Természetesen több ezer parkolóhely bedrótozása ebben az esetben is költséges és itt is jelentősen fel kellene fejleszteni ezeknek a kiemelt pontoknak az elektromos infrastruktúráját. De valószínűleg ez még mindig reálisabb projekt, mint az ország minden belvárosi utcájának és lakótelepének összes parkolójába töltőt telepíteni. Arról nem is beszélve, hogy az áruházak, irodák lapos teteje, vagy a külvárosi hipermarketek fedetlen parkolói szinte kínálják magukat a napelemes rendszerek kiépítésére.

Mézesmadzag és furkósbot

Meggyőződésem, hogy, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor még a nagyobb vásárlóerővel rendelkező polgárok közül kerül ki a  villanyautósok zöme, kifizetődő lehet egy bevásárlóközpontnak a szükséges infrastruktúra kiépítése.

Egyrészt be lehet csábítani és oda lehet szoktatni a módosabb vásárlóréteget, akik ráadásul biztosan eltöltenek majd ott pár órát amíg az autójuk szívja az elektronokat. Tök jól elhitetik majd magukkal, hogy milyen frankón ingyen „tankolnak” éppen, miközben felesleges dolgokra szórják el a pénzüket. Természenesen velem ez sohasem fordul elő. Másrészt, miközben vért izzadnak a plázák, hogy valahogy pozicionálják és megkülönböztessék magukat többiektől, jelentős marketing értéke lehet a lépésnek a potenciális vásárlóik tágabb körében, ha ráépítik a megfelelő kampányt.

Elektromos autó töltő a kecskeméti Malom Központ mélygarázsában (fotó: Lázity György)

De ha ez nem lenne elég, az állam szabályozó szerepe itt jöhetne szóba a megfelelő jutalmazó és büntető rendszerek, avagy angolul a carrot & stick módszer alkalmazásával.

Már mi is beszéltünk a 10/2016-os kormányrendeletről, amely előírja, hogy a bevásárlóközpontok és fizetős parkolóházak meglévő parkolóiba 100 helyenként 2, az újépítésűek esetén pedig 10 elektromos töltő kialakítása (vagy utóbbi esetén előkészítése) kötelező. A kapcsolódó határidők 2017-2026 közé esnek. Ez nem rossz kezdetnek, de nem ártana tovább menni. a parkolóhelyek 2-10%-a 2026-ban nem lesz elég. Természetesen figyelembe kell venni a fenti üzleti vállalkozások teherbíró képességét is, ezért különösen örvendetes az a 2017. július 1-én életbe lépett törvénymódosítás, amely lehetővé teszi az elektromos töltőkre fordított beruházás (mínusz a 3 évre saccolt nyereség) elszámolását társasági adó csökkentésére. Remélhetőleg sok könyvelő felhívja erre az opcióra a cégvezetők figyelmét és nem csak a bevásárlóközpontok, de akár a munkahelyek is kedvet kapnak ehhez. Egy ingyenes villanyautó töltő vonzó béren kívüli juttatás lehet, de általánosságban is emelheti a cég presztízsét a munkaerő piacon.

Van lakópark-projekt amelyik már ezzel hirdet. Forrás: budaibolero.hu

Végül megemlíteném még az építési szabályok változtatását, mint kívánatos eszközt. Kaliforniában már van rá példa, hogy kötelezővé teszik az új építésű házaknál az elektromos rendszer előkészítését a villanyautók töltésére és állítólag az EU és készül valamire. Nem annyira ördögtől való ez, Magyarországon is volt olyan, hogy törvényben írták elő, minden új társasházhoz kötelező annyi teremgarázs beállót építeni, ahány lakást terveznek a lakóparkba. Ez biztosan olcsóbb lenne, mint az utólagos átalakítgatás és egyéni kiépítés.

Lehet hogy pár felvetésem kicsit utópisztikusnak hat, de szerintem már megszülettek azok a gyerekek, akik tinédzser korukban elég bután néznek majd ránk, amikor elmeséljük nekik, hogy amikor mi annyi idősek voltunk mint ők, még eljártunk tankolni.

A kommentekben nyugodtan lehet folytatni az ötletelést.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.