Micro-Vett Edy One akku és vezérlő

Ugyan szeretjük azt hinni, hogy a villanyautózás az aktuális évtized divatja, pedig egyes cégek már 10, 20 vagy akár már 30 évvel ezelőtt is építettek kis szériás elektromos autókat. Ezek persze sosem lettek igazán ismertek, és az elnyűhetetlen elektromotorok ellenére a legyártott kevés példány is kezd eltűnni az utakról, pedig vannak, akik fantáziát látnak az értéktelennek tűnő autók feltámasztásában. Úgy tűnik, hogy közülük többen is a villanyautók elektronikájának doktoraként ismert Varsányi Péternél kötnek ki. A szériában gyártott, mai modern autókra az itt leírtakból persze szinte semmi sem igaz, mégis érdemes észrevenni, hogy némi munkával a régi, kevésbé korszerű villanyautók is talpra állíthatók.

Micro-Vett Edy One

avagy olcsó eCar barkácsolóknak

Korábban a Curtis inverter kapcsán már megemlékeztem a Micro-Vett nevű olasz gyártó csodáiról. A cikk után röviddel még három autó bukkant fel, melyek közös tulajdonsága, hogy a csökönyös szamár makacsságával meg sem mozdulnak. Gondoltam, megér nekem egy írást, hogy összehozzam a bátrakat a megbánókkal, hátha mindenki jól jár. Az autót ugyanis nagyon olcsón meg lehet szerezni; üzemképtelen állapotban vagy direktben külföldről beszerezve 400-600 ezer forintért hozzá lehet jutni, a makulátlan állapotú példányai is max. 2-2,5 millió forint körül mennek, ami egy városban jól használható, „ingyen furikázó” kisteherautóért igazán baráti ár.

Az autóval a legfőbb probléma az, hogy SEMMI információ nincsen róla. Ennyi erővel, amit én belefektettem a guglizásba, a legtitkosabb katonai sínágyúról is részletes terveket lehetett volna találni, de erről semmi sincs. Így azt a keveset, amit tudok, összeszedtem egy cikkbe. Az első autó hibajelensége az volt, hogy pár hónapos sima üzemelés után egy piros lámpánál megállva többet nem indult el; erőlködött, morgott, és még az útpadkáig sem bírt el az emelkedőn. Logikus volt a feltételezés, hogy az invertere hibásodott meg, de ennek végül nem találtam nyomát, ahogy a motorja is egészséges volt. Végül kizárásos alapon az akkuk lettek elővéve.

Az autót felemelve 4 akkucsomagot találtunk alatta. A hátsó híd után, az 1. számmal jelölt doboz 4 akkut tartalmazott, a hátsó híd előtt két oldalt, az 5. számmal jelölve újabb két kisebb doboz újabb 2×2 db akkut rejtett. E két doboz között van felfüggesztve a 6. számmal jelölt hajtómotor, ami egy kutya közönséges 10 kW-os 3 fázisú indukciós motor, csak éppen nem 230V-ra van tekerve, hanem 80V-ra. Végezetül a 8. számmal jelölt legnagyobb dobozban meglett az utolsó 8 akku is. Ezek az akkuk a Sonnenschein / EXIDE gyártmányú 6 V-os, azaz 3 cellás, 180 Ah-s, zselés (gél-) ólom-akkumulátorok „GF 06 180 V” típussal. Darabja ennek kb. nettó 78.000 forint, így az összesen 16 db akkumulátor kapásból nettó 1.248.000, kb. bruttó 1,6 millió forintba kerül. Ezért a pénzért egy 100 V / 180 Ah, azaz kb. 18 kWh kapacitású akkunk van, amivel elvileg 100 km-t meg lehet tenni városon belül. 31 kiló az akkuk darabja, szóval pont 500 kilós plusz teherrel ne várjon senki egy Ferrarit, de azért megy… Lőttem két képet magáról az akku rettenetesen bonyolult dobozáról, meg a kiszedett, cella-zárlatos akkuról is:

A vékony színes vezetékekre persze ugrottam, mint bolond macska a színes gombolyagra, pláne, hogy az egyik saru ismeretlen okból rá sem volt dugva a helyére, hanem gondosan le volt ragasztva (narancssárga gégecső végén). Rögtön BMS-t szimatoltam, finom, javítani való hibával. Aztán mikor végignyomoztam a kábelkorbács nyomvonalát, csalódottan vettem észre ezt:

Igen kérem, ez csak egy sima csatlakozó, amire a szervizben rádugnak egy műszert, és az rögtön kiméri, hogy jók-e az egyes akkucellák. A BMS-nek még a hűlt helyét sem láttam az autóban, ez az autó olyan egyszerű, mintha csak Pista bácsi rakta volna össze a fészerben. Van benne egy darab Curtis inverter az USÁ-ból, 16 akku, ahhoz egy akkutöltő (amit lusta voltam kiszedni, hiszen elvileg működik; a legnagyobb akku-doboz felett van, a 6. számmal jelölve). Van még benne egy DC/DC, ami tölti a 12 V-os akkumulátort, és persze van benne a kötelező 12 V-os akkumulátorból is. Kb. ennyi. Meg van benne 3 cellazárlat, szóval annyiban biztos igazam lesz, hogy az akkuk egy része halott.

Közben befutottak a képek az autó ikertestvéréről is, amely kívülről kb. ugyanaz, belülről viszont ég és föld. Pl. nem 100 V-os az akkuja, hanem valószínűleg már lítiumos, és 240 V-os:

Ennek meg a vezérlője került hozzám, merthogy az autó szintén veszi a töltést, csak épp el nem akar indulni az istennek sem. Sajnos én meg ennyire nulla kiinduló információból nem sokra megyek vele. Bár esélytelen, hogy bárkinek is legyen otthon pont erről leírása vagy már javított ilyet, de azért a remény hal meg utoljára. Ismerős valakinek?

Verzió: 1.00, 2018-03-28, Tata

Villanyautósok