Szabad ég alatt tárolják a nukleáris hulladékot – Ez volna a szuperbiztonságos megoldás?

Az atomenergia pártolói szerint a nukleáris hulladék elhelyezése egy teljes mértékben megoldott probléma, mert a radioaktív anyagok a föld mélyén kerülnek elhelyezésre, ahol semmiféle veszélyt nem fognak jelenteni a környezetre nézve. Ez azonban sokszor inkább csak reklámszöveg, mint a valóság.

Az Egyesült Államokban, a Maine állambeli Wiscasset városában, nem messze a tengerparttól van egy kerítéssel elzárt, szigorúan őrzött terület, ahol 60 betontartály áll.

A terület az egykori Maine Yankee atomerőmű telephelye, amelyet az 1960-as években építettek. Akkoriban még mindenki úgy tudta, hogy a bezárást követően a nukleáris hulladékot el fogják szállítani egy biztonságos földalatti helyre, legalábbis ez volt az a hivatalos álláspont, amivel nyugtatgatták a lakosságot. Az erőmű 1996-ban fejezte be működését, és 2005-re végeztek a bontásával.

Csakhogy az ígéretekkel ellentétben nem volt hova elszállítani a hulladékot, ezért épült 60 darab úgynevezett száraz konténer, amelyek 550 tonna sugárzó anyagot, közöttük 1400 darab kiégett fűtőelemet tartalmaznak.

Ezek egy másik atomerőmű, a Vermont Yankee betontartályai. Kép: AP

Természetesen senki nem szeretné, ha a sugárzó anyag rossz kezekbe kerülne, ezért a tulajdonosnak komoly fegyveres őrséget kell fenntartania, ami évente 10 millió dollárjába kerül. A hatóságok szerint a betontartályok megfelelő karbantartás mellett akár 100 évig is alkalmasak lesznek feladatuk ellátására. Persze ez azt feltételezi, hogy 100 éven keresztül nem történik semmi rendkívüli esemény. Nem tör ki polgárháború, nem következik be természeti katasztrófa, és nem hullik szét az intézményrendszer. Tehát ha minden rendben lesz, akkor majd csak úgy 85 év múlva kell foglalkoznunk a problémával, ellenkező esetben viszont a bajból még nagyobb baj lehet a nukleáris hulladéknak köszönhetően.

De az atomtemető okoz még másfajta fejtörést is a helyieknek. Az ingatlanok értékének például nem tesz jót, és a területet nem tudják fejleszteni sem, hiszen betonmonstrumok foglalják el. Az üggyel foglalkozó helyi civil szervezet évente egyszer összeül, megfogalmaznak egy levelet a kormánynak, majd nem történik semmi.

Fegyveres őrök vigyáznak a nukleáris hulladékra. Kép: Pat Wellenbach / AP

Pedig egy 1982-ben született törvény szerint a szövetségi kormány feladata gondoskodni a nukleáris hulladék végső és biztonságos elhelyezéséről. Erre a célra a nevadai sivatagban található Yucca-hegységet szemelték ki, az évek alatt 15 milliárd dollárt költöttek a tervezésre és az előkészítésre, Nevada állam azonban olyan erősen ellenezte a tároló kialakítását, hogy 2009-ben a szövetségi kormány kénytelen volt feladni a projektet. Trump megpróbálta ugyan újraindítani a folyamatot, de miután a közvélemény kutatások szoros eredményt vetítettek előre az államban, letett az elképzeléséről – mindhiába, hiszen végül Nevadában is veszített.

Az állam mulasztása miatt a nukleáris hulladék őrzése és a terület karbantartása sok pénzbe kerül az egykori erőművek tulajdonosainak, ezért pereltek, és nyertek. A Maine Yankee és két másik egykori New England-i atomerőmű – a Connecticut Yankee, és a Yankee Rowe tulajdonosai eddig 575 millió dollár kártérítést kaptak az államtól.

Mivel a költségek folyamatosan nőnek, és egyre több atomerőmű zár be, ezért mindig újabb és újabb perek indulnak. Az energiaügyi minisztérium eddig körülbelül 7 milliárd dollárt fizetett ki ily módon, és becslések szerint minden egyes nap további 2 millió dollárral nőnek a költségek, amelyeket az adófizetők állnak.

Országszerte száznál is több helyen tárolják hasonló módon a nukleáris hulladékot, amelynek teljes mennyisége megközelíti a 100 ezer tonnát. De a hab a tortán az, hogy a fogyasztóktól a villanyszámlába épített hozzájáruláson keresztül már beszedték a pénzt a végleges tároló kialakítására. 2017-ben közel 45 milliárd dollár volt az alap számláján, a végleges tároló kialakítása azonban már közel 30 év csúszásban van, és senkinek fogalma sincs arról, hogy mikor és hol fogják tudni megépíteni. Amit viszont biztosra vehetünk: egy jó ideig maradnak még az egyre szaporodó betontartályok és a végeláthatatlan kártérítési perek.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.