Model X hétköznapok #2: valódi 7 személyes?

Ebben a sorozatban egy hat éves, közel 200.000 kilométert futott Tesla Model X 90D-vel szerzett tapasztalataimról számolok be. Az első részben az első 1000 kilométer első benyomásait összegeztem, most pedig azt fogom bemutatni, hogyan fér el 6-7 fő, köztük 3 kisgyerek, méretes gyerekülésekkel az autóban.

Arról már írtam, hogy az autó kívül-belül hatalmas. Utóbbi nagy előny, ha sokan utazunk, sok csomaggal, előbbi komoly hátrány a parkolásnál. A mi korai Model X példányunk középső sorában három különálló ülés található, melyek előre-hátra tologathatók és dönthetők, de a háttámla nem hajtható le, ami nagy hátrány, ha valami hosszú tárgyat szeretnénk a csomagtartóban szállítani, de erről majd a csomagtér használhatóságánál panaszkodok.

A beszállás könnyű a harmadik sorba.

A második sor motoros mozgatású, előredönthető  üléseinek köszönhetően kényelmesen be lehet szállni a leghátsó sorba. Szakadó esőben azonban komoly hátrány a megfontoltan mozgó motoros ajtó- és ülésmozgatás: amíg előrecsúsztatjuk az ülést, elázik az egész család. Ilyenkor is visszasírtam az Evalia egy pillanat alatt kirántható tolóajtóit.

Öt gyerekülés behelyezése sem lehetetlen, négynek még isofix rögzítés is jutott.

A középső sor két szélső ülése isofix csatlakozóval is fel van szerelve, a középsőbe csak biztonsági övvel tudunk gyerekülést rögzíteni, ami számomra jelentős hátrány. A harmadik sor két ülése  szintén el van látva isofix csatlakozóval, így akár négy gyerekülést is rögzíthetünk ezzel a szabványos módszerrel. A két leghátsó ülés nagyobb gyerekeknek vagy nem túl nagyra nőtt felnőtteknek is kényelmes. Kivéve kisgyerekeknek!

A probléma az, hogy az ülések kagylós kialakítása miatt a felnőttek térdmagassága körül (vagy kicsivel felette) nem elég hosszú a távolság az előző üléstől. Egyéb típusokban az ülések háttámláját igyekeznek minél vékonyabbra, a hátul ülők térdénél homorúra kialakítani. A Teslában épp itt domborodik az ülések kemény, festett borítása. Ezzel az a gond, hogy a gyerekülésben ülő gyerekeknek épp itt (lenne) a lábfeje, ami nem fér el. A második sor üléseit előrébb tolva lehet nyerni egy kis helyet, azonban ilyenkor a második sorban már nem fér el egy hátrafelé fordított isofixes hordozó még az én alig 170 centis magasságomhoz beállított vezetőülés mögött sem.

Hordozóval nem lehet előrébb tolni a második sor ülését, hogy a harmadikban nagyobb legyen a lábtér, mert nem fér el az első ülés támlájáig a hordozó.

További gond a bezártság érzés a harmadik sorban. Amíg az Evaliát használtuk (és a Rifter és Berlingo tesztautóknál is) minden 6 személyes utazásnál azon lobbiztak a gyerekeim, hogy leghátra ülhessenek, de gyakran akkor is hátul szerettek volna utazni, amikor csak öten autóztunk. Nos a Teslában épp fordított a helyzet, büntetésnek ítélik meg a leghátsó sort. Körülnézve meg is értem őket. Oldalra alig tenyérnyi üvegfelület jutott, a második sor méretes, fejtámlával egybeépített ülései miatt pedig előre sem látnak ki szinte egyáltalán. Olyan típusokban, ahol kivehető a hátsó ülés fejtámlája, a menetiránynak háttal bekötött babahordozó üléséből az egyébként funkciójában épp felesleges fejtámlát kivéve jelentősen növelni tudjuk a mögötte ülő másik gyerek komfortérzetét a kilátás biztosításával.

Nem csak a gyerekek kilátása miatt kellemetlen az integrált fejtámla: amikor a második sorban ülő anyjával kommunikálna, ételt, italt adna menetközben a gyereknek, esetleg már a kocsiban ülve szeretné bármilyen okból ki- vagy becsatolni az ülést, az nagyon nehézkes, utóbbi szinte lehetetlen.

Igaz beszálláskor a hatalmasra nyíló ajtóknak köszönhetően kényelmesen be tudjuk kötni a hátul ülő gyermeket, azonban ha télen kabátban gyorsan beugrik, mert például szakad az eső, ha levetkőzött és beült az ülésbe, újra ki kell nyitni a hátsó ajtókat és kintről bekötni a gyereket. Előfordult, hogy útépítés miatt egy órára meg kellett állnunk, ekkor sem várhattuk el a kicsiktől, hogy végig üljenek bekötve. Amikor végre hirtelen indulhattunk, nem tudtuk belülről bekötni a gyerekülés biztonsági övét.

Model X hétköznapok #1: Az első benyomások

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.