Első benyomások: Volkswagen ID.3

Óriási, több éves felvezetés után a tegnap elkezdődött Frankfurti Autószalon előestéjén végre álcázás nélkül is megmutatta a Volkswagen a nagyvilágnak az első, alapjaiban elektromosnak épült autóját az Volkswagen ID.3-at. A német cég olyan korszakindító modellnek állítja be ezt a MEB platformra épülő autót, mint amilyen annak idején ez eredeti Bogár, illetve a Golf bemutatás volt. Ezt az autót szánják a nép autójának, amiből először fognak tudni az új, elektromos érában százezrével eladni. Teljesen új gyárat alakítottak ki hozzá Zwickauban, és egy olyan platformot fejlesztettek ki hozzá, amire szinte bármilyen méretű és jellegű autó felépíthető. Teljesen érthető, hogy a Volkswagen csoport által bérelt csarnok egy negyedében csak erről a modellről szólt minden (a többin osztozott a csoport összes többi márkája).

A Volkswagen ID.3 külsőre, hunyorítva marad a Golf által kitaposott, a Volkswagennek ismerős ferde hátú kategóriánál, és úgy érzésre méretben sem tér el attól nagyon. A formavilág a maga részleteivel viszont sokkal játékosabb, újszerűbb, mint amit a konszern más márkáinál eddig megszokhattunk. Nehéz korszakalkotónak nevezni, de mindenesetre egyedi. Kicsit rajzfilmes stílusú, aminek köszönhetően nyilván sokan meg fogják ismerni az utcán, és valószínűleg nagyon kevesekből vált majd ki ellenszenvet.

Az ID.3 részleteit közelről megnézve semmi űrtechnikát nem lehet felfedezni. Egy izlésesen kitalált és jól összerakott autó, aminek talán az óriási könnyűfém kerekek viselése a legmerészebb húzása. Nem vonom kétségbe, hogy rendkívül aerodinamikus, de annyira kilóg a gumi függőleges síkjából, hogy képtelenség lesz épen tartani.

A kerekek egyébként a négy sarokba lettek kitolva, így a tengelyek között bőven maradt helye akár nagyobb, 77 kWh-s akkupakknak is, amivel a Volkswagen szerint akár 550 km megtételére is képes lehet az autó. Ehhez 14 kWh/100 km-es fogyasztást kell produkálni, ami városban teljesen realisztikus értéknek tűnik.

A sarokba kitolt kerekek miatt egyébként nagyon rövid és tompa lett az autó orra, amit valószínűleg kitölt az oda beépített elektronika. Az ott lévő nyílás ajtaját nem nyitogatták, sőt elmondták, hogy nem szabad kinyitni. Így ott nem számítunk külön tárolórekeszre.

A Volkswagen ID.3 kívülről Golf, belülről elvileg Passat méretű autó. Az autóba beülve ez utóbbi egy kicsit csúsztatásnak tűnik. Jóval tágasabb ugyan, mint a jelenlegi e-Golf, de közel sem tűnik olyan nagynak, mint a népszerű szedán utastere. Még hosszban csak-csak (bár gyanítom, hogy a lábtérnél sincs meg az a térkínálat, de széltében jóval keskenyebbnek tűnik. Ettől függetlenül kategóriájában nagyon tágas. A bemutatót tartó langaléta fiatalember (valahol 180-190 cm közé saccolom a magasságát) mögött is bőven elfértem 172 körüli magasságommal.

A beltér, főleg elöl friss és divatos, amin sokat doba a fehér kormánykerék és a szintén fenér műanyagból kialakított kezelőszervek. Sokak félnek ezeknek a részeknek a koszolódásától, de a koszt szerintem inkább takarítani kell, mint sötét alapszínű felületekkel álcázni. Sokkal inkább az öregedés és napsugárzás hatására történő elszíneződéstől, besárgulástól tartanék, ha nem egy Volkswagenről lenne szó, de így biztos vagyok benne, hogy a műanyagokat a megfelelő tartósságot szem előtt tartva választották ki a megfelelő műanyagokat.

A kormánykerék elé kisebb tablet méretű kijelző került, ami a ma átlagosnak tekinthető zsúfoltság helyett egy áttekinthető információs felület jelenki meg. Ennek tartalma a körülményektől és beállításoktól fűggően változik, de amit láttunk, az kimondottan szimpatikus.
A kijelző mögé került az irányváltó kapcsolót, ami tulajdonképpen a kormányoszlopról kilógó nyúlvány. Ennekvégét kell a BMW i3-ban megismerthez hasonlóan elfordítani a megfelelő irány kiválasztásához.

A kormány első ránézésre olyan, mint a legtöbb mai Volkswagen kormány, de a valós fizikai gombok egy részét érintésérzékeny felületekre cserélték. Ugyanígy érintéssel vezérelhetők a szélvédők fűtései, illetve a fényszórók funkciói a kormány bal oldalán a műszerfalon. Az ide csoportosított funkciók egy része itt idegen, de nem megszokhatatlan.

A műszerfal és a szélvédő találkozásánál lévő ID light egy olyan fénycsík, ami minden szituációban más-más funkcióval bír. A navigáció használatakor például azon az oldalon kezd el világítani, amerre kanyarodni kell majd.

Az autó egyik leglátványosabb része a műszerfal közepére „felragasztott” tablet, aminek az aljára érintésérzékeny funkciógombok kerültek. Ezekről szabályozható a klíma hőfokot illetve a hangerő, egy sorral lentebb megérintve pedig előhozható a menü, a klímavezérlés, a vezetői asszisztensek és a vezetési módok. Középre került a vészvillogót indító felület.

Az autó beltere egyébként nagyon látványosan béta állapotú volt. A kitalált demó jól működött, de semmi más. A navigáció például hibátlanul tervezte az utat Frankfurtból Berlinbe, de Budapestet beírva már nem csinált semmit. Ugyanígy elég rapszodikusan reagált a hangutasításokra is, és a vezeték nélküli telefontöltő sem működött. Ez persze ebben a fázisban még nem gond, nem megoldhatatlan problémákról van szó. Az érintésérzékeny kijelző egyébként kellően reszponzívnak tűnt, bár a korlátozott funkcionalitás miatt nem volt sok lehetőségünk próbálgatni. Viszont a berlini útvonal tervezésénél megjelölte, hogy út közben melyik töltőnél hány percet kell tölteni, és még azt is, hogy az adott töltő autópályától hány perc kitérőre található. Az autó a Németországban jelenlévő legnagyobb szolgáltatókat látszólag ismerte, a vásárterület környékén is rengeteg töltőt mutatott.

Felár ellenében az autóba rendelhető Augmented Reality funlció is, amikor a szélvédő aljára nem csak a legfontosabb adatokat és a navigáció utasításait vetítik ki egy tenyérnyi részre, hanem az egész szélvédőt egy képernyőként használva a kint látható térbeli világra rajzolja rá az olyan információkat, mint például a kereszteződésben a követendő irány, vagy a sávtartásra való figyelmeztetés. Sajnos ezt autóba beépítve még nem tudták megmutatni, így nem tudjuk, hogy a fej elmozdulását mennyire precízen tudja lekövetni.

Az ülések kialakítása szintén fiatalos és modern hatású, de ez könnyen lehet egy megosztó terület. Én például nem voltam tőle elájulva, de láttam, hogy sokaknak tetszik. Nekem nem igazán jött be az első ülések háttámlájának kialakítása sem. Egy ilyen árú Volkswagen emblémás autóhoz méltatlannak érezem. Viszont a felszereltséggel nincs gond, hiszen hátra is automatikus ablakemelők és 2 db USB-C töltőaljzat került.

Persze sokat lehetne még elemezni egy megmozdíthatatlan, beindíthatatlan autót, de igazán véleményt akkor mondanánk róla, ha már vezetni is tudtuk. Reméljük hamarosan arra is sor kerülhet.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.