Új Nissan LEAF más szemmel

Amikor Tibor felvett a ház előtt, még nem sejtettem, hogy közel 100 km-en keresztül vezethetem a második generációs Nissan LEAF-et. Ahogy kiértünk Budapestről és rákanyarodtunk az M7-es autópályára, már javában arról beszélgettünk, mit tud a Propilot, hogyan kell bekapcsolni és miből látszik, hogy átvette az uralmat a gépjármű felett. Aztán egyszer csak elhangzott a kérdés:

– Kipróbálod?
– Hát persze! – válaszoltam.

Megálltunk az egyik benzinkútnál, helyet cseréltünk és már kapcsoltam is be a biztonsági övet. Szerencsére az ülést nem kellett átállítani, pont egyforma magasak vagyunk. Mivel nem először ülök villanyautóban, csak az volt a kérdés, hogy mit kell csinálni a kis fél citrom formájú és méretű pöcökkel, hogy előremenetbe kapcsoljon. Gyorsan megbeszéltük még álló helyzetben, kipróbáltam az összes betűt (P, R, N, D), aztán indultunk vissza a pályára. Tudom mit tudnak ezek a dögök, de a pedálreakció mindig egy kicsit meglep, aztán pedig felvillanyoz, mennyire jól gyorsul az e-Up-hoz és az Amperához képest is.

A hatótávval nem igazán kellett törődni, tudtuk, hogy bőven marad energia, amikor megérkezünk Balatonfüredre. Konnektor lesz, nem kellett min aggódnunk. Lelkes villanyautósok már biztosan kitalálták, hogy a hétvégén megrendezett találkozóra igyekeztünk.

Én vezessek vagy a Propilot?

A százharmincas tempót pillanatok alatt elértük. Besoroltam a belső sávba, megelőztem néhány kamiont, kicsit játszottam az e-pedalllal, aztán a jobb kezemet a kis kék karikákat ábrázoló gombra tettem. A Propilot kapcsolója volt az, amit meg is nyomtam. A rendszer jelezte, hogy készen áll a bekapcsolásra, ekkor meg kellett nyomni a SET- feliratú gombot, megvárni, amíg a képernyőn mindkét fehér vonal zöldre vált és ennyi. A zöld vonalak egyébként azt jelzik, hogy az autó felismerte mindkét oldali felfestést (vagy az aszfalt szélét) és tudja is követni azokat. A kormányt természetesen ilyenkor sem szabad elengedni, mert akkor néhány másodperc után pittyegéssel jelzi, hogy ez nem négyes szintű önvezetés, szükség van a sofőr folyamatos felügyeletére.

Új Nissan LEAF: az adaptív tempomat és a Propilot, illetve a telefon és a hangvezérlés gombjai

Van egy érdekes funkciója a Propilotnak. Meg lehet mondani neki, hogy mekkora távolságot tartson az előtte haladótól, ha esetleg utolérne egy másik autót. Ezt vízszintes csíkok jelzik a képernyőn. Egy, kettő és három csíkot lehet beállítani, értelemszerűen egy csík esetén megy a legközelebb, három esetén tartja a legnagyobb távolságot. Az én vezetési szokásaimhoz még a három csík is egy hangyányit közelinek tűnt, de az 1-2 már-már veszélyesen közel volt. Nyilván csak én érzem így, mert megszoktam, hogy nem megyek rá az előttem haladóra és biztos vagyok benne, hogy egy családi pizza méretű tárcsafékkel felszerelt sportautó sem tud akkorát fékezni előtte, hogy az automata engedje belerohanni.

Szóval próbálgattam a vezetési segédet, néha rágyorsítottam, előztem egyet, aztán visszaadtam a LEAF-nek az irányítást. Ami nagyon jó az egészben, hogy ad egyfajta nyugalmat. Sokkal oldottabban lehet beszélgetni, nincs az a félelem, hogy ha a kezemmel megmutatom, mekkora halat fogtam, az autó elhagyja a sávját. Ha meg akarom nézni a térképen a teljes útvonalat, ahhoz a telefonon kell babrálni. Muszáj ránézni pár pillanatra, de közben nincs az az aggodalom, hogy mi van ha fékeznek előttem, mert tudom, hogy akkor a Propilot lassít, és ha kell vészfékez.

A világos belső elegánsabb

Tehát miközben 110-120 km/h-val haladtunk a Balaton felé, volt időm megvizsgálni milyen a képe a kijelzőnek, milyen adatokat ír ki a fedélzeti számítógép, milyen a belső tér kidolgozása vagy mennyire puhák az ülések. Igazán kényelmes módja ez az autótesztelésnek. Ez a példány egyébként Tekna felszereltségű, világos, részben bőr ülésekkel. Aki teheti és nem fél, hogy összekoszolja, az válassza ezt a színt, mert a japános komorsággal szemben egy igazán vidám hangulatot ad az egész autónak. A zaj egyébként alig szűrődik be az utastérbe. Motorhang nyilvánvalóan nincs, a villanymotor ciripelése sincs jelen még a legkisebb sebességnél sem. Autópályán a szél suhogása egy nagyon picit hallható, de semmiképp sem zavaró. Simán lehet a hátsó utasokkal is beszélgetni, úgy hogy nem kell hegyezni a fülünket a válaszért.

Az autópályáról letérve már újra én vezettem (jogilag korábban is). Végre érdemben el tudtam tekerni a kormányt, ami hagy ne mondjam,  nagyon kellemes érzés. A rásegítés mértéke tökéletes, a kanyarstabilitás érzete pedig már-már sportautós. Na jó, aki vezetett már igazi sportolásra való vasat, az jogosan hördül fel, aki viszont nem igazán, annak ez lesz az érzése, amikor azzal találkozik, hogy a súlypont a feneke alatt található. Az elsőbbség megadása után vagy a sávba besorolásnál pedig szintén több száz lóerős nagyvadakat megszégyenítően lehet ugrani vele. A rövid országúti, illetve városokon átvezető úton már nem kapcsoltam be a robotpilótát, mivel szerintem nem oda való, így nem tudom megmondani, hogy ott hogyan teljesít. Azt viszont tudom, hogy nem túl sok szenzor jeleire támaszkodik a rendszer, ezért a kiszaladó macskát vagy a szemből saját sávját csekély mértékben elhagyó buszt biztosan nem tudja 100%-ig helyesen értelmezni. Ez a cucc az autópályára való, ott kiválóan teljesít.

Eladta magát

A rugózás elég komfortos, jól kimozogja a kis úthibákat. Amikor Füreden a kikötő felé vezető kis úton mentünk, akkor sem akartam elharapni a nyelvem. Ez valószínűleg az akku plusz súlyának is köszönhető. Parkoláskor egészen jól fordul, könnyen manőverezhető. A mai trendekkel ellentétben viszonylag nagy ablakfelületek borítják körben az autót. Ami számomra nagy előny, mert kilátni belőle. Nem árt azért négy parkolást segítő kamera, ami felülnézeti kép rajzolására is alkalmas.

Begurultunk a helyszínre, ahol már rendezett sorokban álltak a többségében zöld rendszámos autók a lenyírt füvön. Kiszállva megcsodálhattuk a felhozatalt, szinte minden már kapható és jó néhány kifutott típus képviseltette magát a rendezvényen. A tulajdonosaik is nagyon jó fej, közvetlen emberek. Szívesen mesélnek az odalátogatóknak a villanyautós hétköznapokról, ki hogyan és milyen töltővel tölt, mennyit megy és mennyibe kerül neki mindez.

Ha szeretnél Te is beülni egymás után akár több elektromos vagy plug-in hibrid autóba akkor látogass el a villanyautósok rendszeresen megrendezett találkozóira!

Magyar Péter

Villamosmérnökként szakmai csodálattal tekintek minden elektromos járműre, ugyanakkor azt látom, hogy sok az ismerethiányból adódó ellenérzés irántuk. Írásaimmal ezen szeretnék pozitív irányban változtatni!