PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== A napokban Robert Habeck német gazdasági és klímaügyi miniszter és Jonas Store norvég miniszterelnök bejelentette, hogy Németország és Norvégia közé az évtized végégig megépítenek egy nagy kapacitású hidrogén vezetéket. Az Európa legnagyobb gazdaságát ellátni hivatott infrastruktúra lényege, hogy 2030-ra megépülne maga a vezeték, melyben előbb kékhidrogént szállítanak majd, de ezt követően az energiahordozót fokozatosan zöldre cserélik, s ezzel hidrogént égető erőműveket látnak majd el. A bejelentést ismertető és értelmező ReCharge News szerint van ráció az elképzelésben, de csak akkor, ha az első ütemben betáplálásként használandó norvég gázmezőkről az új forrásokra átállás – vagyis a térségbe szánt szélerőműparkok építése – mihamarabb megkezdődik. A két ország közötti megállapodást üzleti oldalról a norvég állami olajóriás, az Equinor és a német energetikai vállalatbirodalom, az RWE kötötte. Előbbi, a több mint kétharmados (67 százalékos) üzleti részesedése mellett azt is vállalta, hogy az évtized végéig a szállítandó energiahordozó termelési oldalát 2 GW kékhidrogénes kapacitásra állítja be, melyet 2038-ra 10 GW-ig skáláznak föl. Az RWE-vel kötött új stratégiai partnerség azonban itt nem ér véget, mivel az energiacégek abban is szerződésig jutottak, hogy a hidrogénvezeték építésén és a betáplálási kötelezvényeken túl 2030-ig megépítenek Németországban legalább 3 GW (áram)termelési kapacitásra és hidrogén felhasználására képes gáztüzelésű erőművet is. Érdemes visszaidézni, hogy a hidrogén-folyosóról a német-norvég tárgyalások csupán 2022 márciusában kezdődtek el. Az akkor még inkább sci-finek tűnő felvetéstől a felek mostanra eljutottak a megállapodásig. A napokban Osloban tartott közös sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a hidrogén fontos szerepet kap a német klímacélok elérésében, abban, hogy a németek a következő évtizedbe 80 százalékot elérő zöldenergia-aránnyal kívánnak belépni. (Magyarország vállalása aktuálisan 21 százalék, ami nem tekinthető sem ambiciózusnak, sem az európai uniós elvárásoknak megfelelőnek.) Pixabay at Pexels A német politikus úgy látja, hogy országa energetikai hiányosságainak pótlásában – abban tehát, hogy az egyre növekvő villamosenergia éhséget, valamint a fosszilis energiahordozókról való leválást egyszerre orvosolni lehessen – a hidrogén jó megoldás. „Ez egy ambiciózus terv, de most már egyértelmű, hogy megvalósítható” – mondta Habeck. Norvég kollégája szerint pedig a megállapodásnak „a zöldhidrogén opció” a lényege, melyet nem csak a tengeri, de a szárazföldi szélfarmok áramával állítanak majd elő. Az átmeneti időszakban pedig – magyarázta Store – az a legfontosabb, hogy a földgázból előállított kékhidrogén melléktermékét, a szén-dioxidot lekössék és eltárolják. A norvég és a német kormány mostani közleménye is azt hangsúlyozta, hogy „a lehető legmagasabb szintű szén-dioxid-leválasztási és -tárolási szabványok kialakításával biztosítják a környezeti és éghajlati integritást”. A kék és a zöld hidrogén közötti, környezetvédelmi szempontból lényeges különbség ellenére a két országban arra jutottak, hogy jelenleg nincs jobb alternatíva, minthogy nem kivárják, hanem elébe mennek a zöldhidrogén elterjedésének azzal, hogy a szállító és felhasználó infrastruktúra megépül, és a zöldhidrogén termelés felfutásáig „helyettesítő terméket”, kékhidrogént töltenek a rendszerbe. A termelésre és szállításra vonatkozóan pontos mérések és elemzések eredményeit a norvégok tavaszra ígérik. A kék nem zöldül A Stanford és a Cornell Egyetem 2021 tavaszán ezzel a provokatív címmel adott közre egy tanulmányt: Hogyan zöld a kék hidrogén? A kutatók a választ is gyorsan megadták rá: sehogy. A kék úgy készül, hogy a metánból, illetve földgázból gyártott, jelentős szén-dioxid-kibocsátással járó szürkehidrogént megszűrik. Illetve: a keletkező szén-dioxid minél nagyobb részét leválasztják, leszűrik, eltárolják. Így a terméket alacsony károsanyag-kibocsátású technológiaként hirdetik, de ez nem teljesen igaz (Gyakorlatilag ugyanaz történik, mint amikor a füstölgő kéményre szűrőberendezés kerül – a probléma nem oldódik meg, legfeljebb a légtérbe kerül kevesebb káros anyag.) A zöldhidrogén ezzel szemben attól zöld, hogy a vízbontáshoz – amivel hidrogént (és oxigént) állítanak elő – szükséges villamos energiát megújuló energiaforrás biztosítja. A kék- és a zöldhidrogén között tehát nincs átmenet. Miért a zöldhidrogén a befutó? Néhány nappal a német-norvég bejelentés előtt a megújuló energiás hírekre szakosodott ReCharge News vezető elemzője, Leigh Collins levezette, hogy miért a zöldhidrogén iparról szól majd a világban az idei év. Az újságíró szerint azt, hogy egy vitatott ötletből grandiózus projektek megvalósításának valóságává válik ez az energiahordozó, elsősorban az támasztja alá, hogy óriási összegeket megmozgató kormányzati támogatási hullám lép be idén a hidrogéniparba. Erre szükség is van, mivel a technológia, a gyártás, és legfőképpen a termelőkapacitások felépítése e dotálások és katalizálások nélkül aligha volna rövid időn belül lehetséges. fotó: NRL Collins hivatkozásai meggyőzőek: az Egyesült Államokban a hidrogénadó jóváírás bevezetése – amely a Biden kabinet eddigi legfontosabb lépésének az inflációcsökkentési törvénycsomagnak kiemelt tétele – lehetővé teszi, hogy a zöldhidrogént termelőknek kilogrammonként három dollárt fizessenek. Ez a jelenlegi előállítási költségnek a legtöbb esetben már jóval több, mint a fele. az Egyesült Királyságban az amerikaihoz céljában igen hasonlóak az idén induló Contract for Difference (CfD) támogatási programok, ezt a rendszert decemberben már Norvégia is abszolválta, de jelentős állami pénzzel tolja meg a német kormány a H2Global programot, amivel elsősorban az Európai Unión kívüli zöldhidrogénhez próbálnak hozzájutni. Kanadában és Indiában a kormány tavasszal mutatja be a saját hidrogénadó-jóváírási, illetve támogatási rendszerét, miközben Omán márciusban az első, decemberben a második zöldhidrogén tenderén hirdet majd eredményt. Kína 2023-ra azt célozta meg, hogy jelentős mértékben bővíti a zöldhidrogén kibocsátását. Az energiaforrás számukra „stratégiai határtechnológia”, melyben 2030 után világelsők akarnak lenni A zöldhidrogén felhasználási területeivel kapcsolatban egyelőre az az iparági felosztás tűnik a leginkább logikusnak, amit a németek 2020-ban stratégiaként megfogalmaztak. A bevállalt mennyiségek azóta nőttek, a határidők pedig rendszerint rövidülnek, de e tematizálás alapján a hidrogén feladata az ipari parkok és körzetek energiaigényének ellátása, a teherszállítás, illetve az áramtermelés üzemanyaga lehet elsősorban. Ám minden olyan szegmensben érdemes kipróbálni és a hatékonyságát megmérni, ahol az eddig használt földgáz, illetve más fosszilis energiahordozók kiváltására szóba jöhet. Ami Európa más részeit illeti, a napokban arról is beszámoltunk, hogy e témában Spanyolország hogyan került a fókuszba: Fordul a kocka: spanyol zöldhidrogén húzza ki Európát az energiaválságból? A címlapkép forrása: Rafael Classen / Pexels PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cudm9sdGllLmV1Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09ZW5lcmdpYSZ1dG1fY2FtcGFpZ249cm92YXQiIG9uY2xpY2s9ImphdmFzY3JpcHQ6d2luZG93Lm9wZW4oJ2h0dHBzOi8vd3d3LnZvbHRpZS5ldS8/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fbWVkaXVtPWVuZXJnaWEmdXRtX2NhbXBhaWduPXJvdmF0JywgJ19ibGFuaycsICdub29wZW5lcicpOyByZXR1cm4gZmFsc2U7Ij48cGljdHVyZT48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNC8wNS92aWxsYW55YXRvc29raHUtbm92LTEzMDB4NjAwLTEtZW5lcmdpYS0yMDI0LTExLTA4LmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMDUvdmlsbGFueWF0b3Nva2h1LW5vdi0xMzAweDYwMC0xLWVuZXJnaWEtMjAyNC0xMS0wOC5qcGciIGFsdD0iIj48L3BpY3R1cmU+PC9hPg== Szabó M. István Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
