Model X hétköznapok #18: figyeld a guminyomást és vidd magaddal a pótkereked
Ebben a sorozatban egy majdnem hétéves, több mint 200.000 kilométert futott Tesla Model X 90D-vel szerzett tapasztalataimról számolok be. Az előző epizódban azt elemeztem, hogy mennyivel fogyaszt többet a 600 kilós lakókocsiból és Teslából álló szerelvény a Tátrába menet, mint hazafelé. Ezúttal egy olyan téma kerül napirendre, ami nem csak Teslára és nem csak elektromos autóra vonatkozik: defektet kaptunk.
Talán szerencsés vagyok, de legalább 20 éve nem volt defektem. A nyolccal ezelőtti autómban (Toyota Prius) volt utoljára pótkerék, de az sem volt soha, egyetlen egyszer sem kivéve a csomagtér aljából, pedig bőven 200.000 km felett jár már az órája.
A Teslához ugyan kaptam mankókereket ami egy kulturált táskában van az emelővel és egyéb tartozékokkal, de annyira hatalmas, hogy általában otthon van a garázsban. A rövid városi utakra minek vinni, ha messzire megyünk, akkor pedig szükség van a csomagtér minden literére.
Az októberi nyárias időjárást kihasználva Felsőtárkány közelében a Varró házhoz és vadasparkhoz kirándultunk, ahová enyhén szólva pocsék minőségű út vezet, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy késő délután hazafelé indulva Andornaktálya közepén a Tesla kiírt egy piros üzenetet: „Az abroncslégnyomás nagyon alacsony. ÁLLJ. FÉLRE BIZTONS. – ell. lapos abroncsot”
Az ellenőrzés során valóban „lapos” volt a jobb hátsó abroncs. Tekintve, hogy pótkerekünk nincs, óvatosan átgurultunk a néhány kilométerre lévő benzinkúthoz, abban a reményben, hogy ha felfújjuk óvatosan még talán hazaérünk Miskolcra. Már pumpálás közben kiderült, hogy ez nem fog menni, gyorsan szökött a befújt levegő. Sok éve még motorral bevált egy defektjavító spray, benéztem a shopba, de nem árultak ilyesmit, így a Google következett. Természetesen egyetlen közeli gumiszerviz sem volt nyitva, mobil gumist legközelebb Gyöngyösön ajánlott a kereső.
Próba szerencse alapon felhívtam a legközelebbi gumiszervizt, ami Nagytályán volt. A vonal végén lévő úriember – miután elhadartam a helyzetet – nagyot sóhajtva annyit mondott: „Még itt vagyok, gyere, megvárlak.”
Nagyjából 5 kilométer állt előttünk, 3,5 barra pumpáltam a kereket és figyeltem a gyors nyomáscsökkenést a műszerfalon. 0,9 bar légnyomással fordultunk be az udvarba. A kerék leszerelése után sajnos egyből kiderült, hogy a gumi menthetetlen, itt utalnék vissza a pocsék, kátyús útra, melyen néhány órával korábban közlekedtünk. A gumiszerviz készletében szerencsére akadt még egy kissé hunyorítva használható levetett gumi, amivel nem száguldozva, de hazaértünk. A munkaidőn kívüli, hétvégi mentésért pedig mindössze 4000 forintot kértek, ezúton is köszönjük!
