Dízellel ezer km-re kétperc tankolással?

A villanyautós útleírásoknál mindig megkapjuk a dízel rajongóktól, hogy ez mennyire bonyolult, macerás és lassú, bezzeg a dízelt csak 2 perc alatt megtankoljuk és már mehetünk is. Úgy gondoltuk, ha a belső égésű motorok iránt elkötelezett lapok is írnak villanyautókról, akkor mi is olyat teszünk mint még soha: dízeles utazásról számolunk be.

Hatfős baráti társasággal utaztunk január közepén Miskolcról Söldenbe síelni, ami az útvonaltervezők szerint 1020 kilométer, a Waze és a Google Maps indulási időtől függően 9:30-9:45 közötti menetidőt tippelt. A társaság – autós szempontból – nagyon vegyes, volt köztünk dízel-rajongó, elkötelezett villanyautós (én), és olyan realisták is, akik városban évek óta boldogan használnak elektromos autót, de ha messzire kell menni, azért inkább visszaülnek hagyományosba.

Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a cikket eredetileg egy 2000 kilométeres Kia EV9 tesztnek szántuk, amihez nem csak én, de a dízeles útitársaim is érdeklődő kíváncsisággal és lelkesedéssel álltak hozzá. Az élet sajnos közbeszólt: indulás előtt néhány nappal a nekünk szánt tesztautó megsérült, így gyorsan B terv után kellett néznünk.

Szerencsére a társaság minden tagja rendelkezik modern, megbízható személyautóval, így nem jelentett problémát, hogy hatan két személyautóval menjünk.

Természetesen én is bedobtam a saját Model X-em egy lehetőségnek, ami ugyan hétszemélyes, de a harmadik sor csak gyerekeknek komfortos hosszabb úton és a hátsó ajtók miatt tetőbox szóba sem jöhet, hat felnőtt sífelszerelésének pedig csomagtér-igénye is jelentős, így a Tesla mellé is szükség lett volna egy másik autóra. Érdekes villany vs. dízel összehasonlításnak ígérkezett.

A társaság választása végül egy dízel kisbuszra esett, egyrészt, mert az EV9-cel tervezve már beleéltük magunkat, hogy mindannyian egy autóban utazhatunk, másrészt megmutattam a többieknek, hogy a 2016-os X90D-vel a Tesla applikáció 14 óra 45 perces menetidőt tervezett a Supercharger töltésekkel együtt.

A 2022-es, azaz szinte még új Renault dízel busszal minden technikai feltétel adott volt, hogy kevesebb mint 10 óra alatt megtegyük a bő 1000 kilométeres utat, nézzük meg, hogyan sikerült ez a valóságban.

1000 km dízellel 2 perc tankolással

Reggel 6:00-ás indulást terveztünk Miskolcról, és mint tudjuk a dízelekkel nem kell felkészülni egy ilyen útra, azért a többség előző este tele szokott tankolni a kedvenc közeli benzinkútján, hogy út közben ne kelljen ezzel foglalkozni. A mi autónk is tele tankkal indult.

Elindulni persze a bepakolás miatt végül csak fél órával később, 6:30-kor sikerült. Az első megállónk jó két órával később, Kőbányán volt, mivel a hat utasból egy ott csatlakozott, így a reggeli budapesti csúcsforgalmat sem úsztuk meg.

Bár dízellel állítólag elég egy 2 perces tankolás ezer kilométerenként, a budapesti megállót több utasunk is felhasználta egy mosdó-látogatásra. Persze az elgémberedett testrészeinket is jól esett megmozgatni, különös tekintettel arra, hogy bár az autónk alig egy éves volt, a „munkásbusz” felszereltségi szintnek köszönhetően hátul nem volt kiegészítő fűtés, így az utasok lábai meglehetősen átfagytak, miközben az elől ülők szaunában érezhették magukat.

Takaró és forróvizes palack – egy dízel kisbuszban szükséges, nem az elektromos autóba

Negyedórás utasfelvétel, csomagok bepakolása, valamint egészségügyi szünet után robogtunk tovább a célunk felé, de a 10,5 literes autópályás fogyasztást, a célpont távolságát, és az autó által kijelzett hatótávot összevetve gyorsan kiderült, hogy nem fogjuk tankolás nélkül megtenni az 1020 kilométert.

Ekkor az is kiderült, hogy nem csak a villanyautósok spúrok khm, árérzékenyek. Egy gyors guglizással kiderült, hogy jelenleg Ausztriában kb. 10%-kal többe kerül az üzemanyag, mint Magyarországon, azt pedig mindig is tudtuk, hogy az autópálya pihenőkben lévő töltőállomásoknál is van nagyjából ekkora felár.

Hamar megszületett a döntés, hogy Győr körül hajtsunk le az autópályáról egy közeli benzinkútra tankolni, nameg úgyis kellene osztrák matricát is venni, sőt, jól esne egy kávé, és van aki nem volt a mosdóban Budapesten.

Tíz óra után néhány perccel lehajtottunk az autópályáról tankolni, amely ezúttal az elvárt 2 perc helyett a minimális kitérővel együtt 11 percet vett igénybe. Azonban egy automata benzinkutat sikerült kiválasztani, ahol bár az üzemanyagár valóban nagyon kedvező volt (589 Ft/liter), sem kávé, sem mosdó, sem osztrák matrica nem volt kapható. Elektromos autóval biztosan nem itt álltunk volna meg, mert csak AC töltő volt látótávolságra.

Ezért az autópályára felhajtva a tankolás után alig fél órával újra megálltunk egy pihenőben elintézni az egyéb szükségleteket, ez a megálló körülbelül 20 percig tartott és itt 150 kW-os DC töltő is volt.

Az osztrák határt csodás napsütésben léptük át, és valahol Bécs környékén, az indulást követően alig 6 órával végre észrevettük, hogy már csak egy picit fáznak a lábaink a harmadik sorban.

Ennek örömére – bevallom – szisszent néhány sörösdoboz is a hátsó sorokban, ezzel is borítékolva a további megállók igényét.

BMW tesztautók a sípályán, lefelé nagyokat fékezve, sífelvonóból fotózva

A Mosonmagyaróvár környéki matricavásárlást követő mintegy 650 kilométeres szakaszt két további „boxkiálással” sikerült megtenni, melyeknél 15-20 percig tartott a mosdó- és kávéigények kielégítése és mindkét helyen volt nagyteljesítményű töltőoszlop is.

aBetterRoutePlanner töltési terv KIA EV9-cel Miskolc és Sölden között

Végül 18:45-kor, az indulástól számítva 11 óra 15 perces utazási idővel érkeztünk meg a szálláshelyünkre, amely 20 perccel hosszabb, mint az ABRP által Kia EV9-nek tervezett 10:51-es menetidő és ugyanennyivel marad el a 2023-as Tesla Model X LR által ugyanerre az útvonalra tervezett 11 óra 39 perces utazási időtől.

El kell azonban ismerni, hogy a megállók közül a budapesti utasfelvétel közben nem tudtunk volna tölteni, az autópályamatrica-vásárlás és mosdólátogatás miatt szükséges megállásokat azonban egyszer sem lett volna gond összekötni a töltésekkel.

BMW Driving Experience Söldenben

Persze az odaúton nem rohantunk, nyaralni megyünk, sörözgetünk, stb. Majd hazafelé kiderül mennyivel gyorsabb egy dízel, mint egy elektromos autó.

Hazafelé összejön a Waze becslése?

Sajnos pillanatok alatt elrepült a síelésre szánt négy nap, így vasárnap reggeli után 8:30-kor újra beültünk a munkásbuszunkba és hazafelé vettük az irányt.

Síeléshez felesleges volt, de az autózáshoz jól jött a lábmelegítő

Az odaúton a lábfázásból tanulva, és figyelembe véve, hogy ezúttal nem kellemes plusz néhány, hanem -11 fokban indulunk útnak, a hátul ülők sízoknit húztak, takarókkal, forróvizes palackkal készültek, sőt, egyikünknek eszébe jutott, hogy a nemrég vásárolt sízoknihoz kapott „melegítőpárnácskákat” is, amire síelés közben semmi szükség nem volt, de az autózásánál hasznos lesz, ha 5 órán keresztül melegíti a lábait.

A hideg hatását még akkor is jól láttuk, amikor háromnegyed órával az indulás után megálltunk egy benzinkúton: jégvirágos ablakokon csodáltuk a napsütötte havas hegycsúcsokat a hátsó sorból.

Ekkor jutott eszembe, hogy a dízelesek mennyit gúnyolódnak azon, hogy a villanyautósok fagyoskodnak, mert spórolni kell a fűtéssel…

Elektromosautó-töltési lehetőség a hotelben is rendelkezésre állt, bár a 49 cent/kWh ár miatt valószínűleg a 180 méterre lévő 32 centért használható nyilvános oszlopot választottuk volna. Akárhogy is, a -11 fokos reggel ellenére egy elektromos autó előfűtve, leolvasztott ablakokkal várta volna az indulást.

Otthontól számítva ugyan még csak 1200 kilométert tettünk meg, mégis másodszor is tankoltunk, hogy ne a jóval drágább autópályás kutakon kelljen. A tankolás ezúttal sem két percig tartott, mert az osztrák automata benzinkúttal kicsit nehezebben boldogultunk, de néhány újrakezdés és bankkártya-leolvasás után sikerült végre tankolni, igaz még így is végeztünk 8 perc alatt.

Innsbruck közelében hosszan haladtunk fix 100 km/h-val, időnként egy-egy elektromos autó elsuhant mellettünk 130-cal. Rájuk nem vonatkozik az IG-L korlátozás…

Már magyar rendszámmal is büntetlenül gyorshajthatunk Ausztriában

Sebaj, majd a német autópályán behozzuk a no-limit szakaszon, gondoltuk, de a német határhoz közeledve már alig tudtunk 60-nál gyorsabban haladni az autópályán a sűrűsödő forgalom miatt.

Talán felesleges is mondanom, hogy ahol tankolni megálltunk, az szintén egy kedvezően árazott automata benzinkút volt, shop nélkül, így egy órával később újra meg kellett állnunk mosdót használni és itt is voltak nagyteljesítményű villanyautó-töltők.

Miután a német dugókkal tarkított autópályát magunk mögött hagytuk és újra a sok 100-as korlátozással ellátott osztrák autópályán haladhattunk, utunk bár unalmasan, de zökkenőmentesen telt.

Hazafelé a sör sem fogyott, ennek ellenére Budapestig még beiktattunk két rövid mosdószünetet, de tényleg siettünk, így 8-10 percnél nem álltunk többet egyik alkalommal sem.

Mivel hazáig még épp nem volt elég az üzemanyag, a jól ismert Győr melletti automata kúton ismét megálltunk, ahol ezúttal picit hosszabbra nyúlt a tankolás, mert elsőre alábecsültük a bankkártyán zárolandó összeget így a pénz előbb fogyott el, mint a tankunk tele lett, ezért egy második tranzakciót is indítanunk kellett.

BMW Driving Experience Söldenben

Budapesten vasárnap este úgy hajtottunk át, mint kés a vajon, útitársunk is gyorsan kipattant, így végül 19:20-kor, az indulástól 10 óra 50 perc alatt Miskolcra érkeztünk.

Mivel nagyon siettünk, 25 percet sikerült fogni az odaúthoz képest, azonban a Waze által induláskor adott becslésénél még így is másfél órával hosszabb volt az út.

Azt azért el kell ismernem, hogy a saját öregecske Teslámmal nem lett volna őszinte a mosolyom, amikor nagyjából a győri superchargertől indultam volna tovább, amikor a dízeles csapat már éppen hazaérkezik.

Egy 2023-as Model X félórás hátránya azonban még akkor sem lenne elég érv számomra, hogy dízelbe üljek, ha nem évente 2-3, hanem jóval több 1000 kilométeres útra mennék.

Az út számokban:

2050 kilométeren elfogyott 186 liter gázolaj, 5 liter AdBlue, valamint motorolaj utántöltést is kért az autó. Az üzemanyagköltség 120.000 forint, azaz 5700 Ft/100 km körül alakult. A menetidőn 20 percet javíthattunk volna 10% extra költséggel, ha nem háromszor, csak kétszer tankoltunk volna az út során.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.