PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9oeXVuZGFpLmh1L21vZGVsbGVrL2lvbmlxLTYtbi8/dXRtX3NvdXJjZT12aWxsYW55YXV0b3Nva19pb25pcTZuJnV0bV9tZWRpdW09dmlsbGFueWF1dG9zb2tfaW9uaXE2biZ1dG1fY2FtcGFpZ249dmlsbGFueWF1dG9zb2tfaW9uaXE2biZ1dG1faWQ9dmlsbGFueWF1dG9zb2tfaW9uaXE2biZ1dG1fdGVybT12aWxsYW55YXV0b3Nva19pb25pcTZuJnV0bV9jb250ZW50PXZpbGxhbnlhdXRvc29rX2lvbmlxNm4iIG9uY2xpY2s9ImphdmFzY3JpcHQ6d2luZG93Lm9wZW4oJ2h0dHBzOi8vaHl1bmRhaS5odS9tb2RlbGxlay9pb25pcS02LW4vP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2tfaW9uaXE2biZ1dG1fbWVkaXVtPXZpbGxhbnlhdXRvc29rX2lvbmlxNm4mdXRtX2NhbXBhaWduPXZpbGxhbnlhdXRvc29rX2lvbmlxNm4mdXRtX2lkPXZpbGxhbnlhdXRvc29rX2lvbmlxNm4mdXRtX3Rlcm09dmlsbGFueWF1dG9zb2tfaW9uaXE2biZ1dG1fY29udGVudD12aWxsYW55YXV0b3Nva19pb25pcTZuJywgJ19ibGFuaycsICdub29wZW5lcicpOyByZXR1cm4gZmFsc2U7Ij48cGljdHVyZT48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wMS9oeXUtb25saW5lLXZpbGxhbnlhdXRvc29raHUtYmFubmVyLWlvbmlxNm4tNjAweDUwMC0yLXVqLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDEvaHl1LW9ubGluZS12aWxsYW55YXV0b3Nva2h1LWJhbm5lci1pb25pcTZuLTE5NDB4NTAwLTItdWouanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wMS9oeXUtb25saW5lLXZpbGxhbnlhdXRvc29raHUtYmFubmVyLWlvbmlxNm4tMTk0MHg1MDAtMi11ai5qcGciIGFsdD0iIj48L3BpY3R1cmU+PC9hPg==
PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cubW9vbi1wb3dlci5odS92YWxsYWxhdGkvY2VsY3NvcG9ydGphaW5rL2tlcmVza2VkZWxlbT91dG1fc291cmNlPWxvY2FsLWRpc3BsYXkmdXRtX21lZGl1bT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fY2FtcGFpZ249TW9vbi1qdWwtMjAyNiZ1dG1fY29udGVudD1iYW5uZXImdXRtX3Rlcm09dHJhZmZpYyZ1dG1fb3RoZXI9ZGVza3RvcCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly93d3cubW9vbi1wb3dlci5odS92YWxsYWxhdGkvY2VsY3NvcG9ydGphaW5rL2tlcmVza2VkZWxlbT91dG1fc291cmNlPWxvY2FsLWRpc3BsYXkmdXRtX21lZGl1bT12aWxsYW55YXV0b3NvayZ1dG1fY2FtcGFpZ249TW9vbi1qdWwtMjAyNiZ1dG1fY29udGVudD1iYW5uZXImdXRtX3Rlcm09dHJhZmZpYyZ1dG1fb3RoZXI9ZGVza3RvcCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDcvbW9vbi1iYW5uZXItNjAweDUwMGtlcmVza2VkZWxlbS5qcGciIG1lZGlhPSIobWF4LXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzA3L21vb24tYmFubmVyLTEzMDB4NjAwLXYza2VyZXNrZWRlbGVtLmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDcvbW9vbi1iYW5uZXItMTMwMHg2MDAtdjNrZXJlc2tlZGVsZW0uanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT4=

Az elektromobilitás világában szinte naponta hallunk világmegváltó akkumulátortechnológiákról, de a Donut Lab esete még ezek között is kirívónak bizonyult. A 2026-os CES-en debütáló cég olyan ígéretekkel robbant be a köztudatba, amelyek elméletben örökre megváltoztatták volna az iparágat: szilárdtest-akku, elképesztő élettartam és villámgyors töltés.

Azonban a független vizsgálatok és a kiszivárgott adatok alapján úgy tűnik, hogy a forradalom helyett egy jól felépített, de alapjaiban hamis marketingkampánnyal állunk szemben, amely mögött súlyos pénzügyi visszaélések és technológiai csúsztatások sorakoznak.

Kész átverés show

A Donut Lab állításai valóban mesébe illőek voltak, hiszen 100.000 ciklusos élettartamot, 400 Wh/kg energiasűrűséget és 5 perces gyorstöltést ígértek egyetlen cellában, mindezt kritikus alapanyagok, például lítium nélkül, szilárdtest-elektrolittal.

A cég szerint ezek a paraméterek a mai elektromos autók hatótávját megdupláznák, az akkumulátorok pedig évszázadokig bírnák a gyűrődést, miközben a gyártási költségek is drasztikusan csökkennének. Ezek a számok azonban az akkumulátortechnológiában jártas szakértők számára már az első pillanattól kezdve gyanúsak voltak, mivel

a jelenlegi fizikai és kémiai korlátok mellett ezen tulajdonságok együttes jelenléte szinte lehetetlennek tűnt.

Ryan Hughes, aki maga is akkutechnológiában jártas mérnök és egy a témával foglalkozó YouTube-csatorna, a Ziroth szerkesztője, több mint 20 független iparági szakemberrel, kutatóval, professzorral beszélt, hogy aprólékos munkával a végére járjon a hihetetlen sztorinak.

Forrás: Ziroth, YouTube

A történet mélyére ásva egy bonyolult céghálót találunk, amely a Verge Motorcycles nevű finn motorkerékpár-gyártótól indult ki. A Donut Lab ennek a pénzügyi nehézségekkel küzdő cégnek a spin-offja, amely mellé a gyártásért felelős Nordic Nano és a technológiát szolgáltató német CT Coatings társult.

Érdekesség, hogy a Verge pénzügyi átvilágítása során a PwC könyvvizsgálója még a leltárkészleteket és az eladási bizonylatokat sem találta meg, ami már előrevetítette a későbbi átláthatósági problémákat és a kaotikus működést.

A technológia igazi forrása a német Ernst Holesenbine és cége, a CT Coatings, amelynek szabadalmai között többnyire szitanyomással készült fűtőelemek, kijelzők és furcsamód még intelligens járdalapok is szerepelnek.

A szakmabeliek véleménye szerint Holesenbine egy excentrikus feltaláló, akinek állításait a múltban is kevés tudományos bizonyíték támasztotta alá, és a vele tárgyaló kutatóintézetek képviselői is arról számoltak be, hogy a cég alapvető akkumulátor-kémiai fogalmakkal sem volt tisztában.

A Donut Lab által ígért csodás akkumulátor is eredetileg egy rendkívül komplikált járdalap-szabadalomból eredeztethető, amely egy napelempanelt, egy fűtőpanelt és egy szilárdtest-akkut tartalmazott – elméletben, szabadalmi szinten. Valószínű innen ered a csodaakku-technológiája.

Bár a Donut Lab azt állította, hogy nátriumion alapú szilárdtest-akkumulátort tesztelnek, több mint 20 független szakértő egyhangúlag megállapította a közzétett adatok alapján, hogy valójában egy hagyományos, magas nikkeltartalmú lítiumion-celláról van szó. A feszültséggörbék elemzésekor kiderült, hogy azok szinte tökéletesen megegyeznek az NCM (nikkel-kobalt-mangán) kémia tulajdonságaival, míg a kísérleteken kívül létező nátriumion-akkumulátorok feszültsége sosem éri el a tesztekben látható 3,7-3,8 voltos szintet 50%-os töltöttségnél.

Forrás: Ziroth, YouTube

Ez az ellentmondás volt az egyik első közvetlen cáfolata a cég hangzatos ígéreteinek. A legmeggyőzőbb tudományos cáfolatot a cellák töltés közbeni tágulásának vizsgálata szolgáltatta. A nátriumionok méretükből adódóan nem képesek beépülni a grafit anód szerkezetébe, így a nátrium-alapú cellákban más anyagokat használnak, amelyek tágulási görbéje jellegzetes.

Így csak a grafit anód tud tágulni, abba pedig a fizika törvényei szerint nem férnek be a nátriumionok. Forrás: Ziroth, YouTube

A Donut Lab cellájánál azonban a mérések kimutatták azt a grafitra jellemző törést a görbén 50 és 70 százalék közötti töltöttségnél, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a tesztelt egység grafit anódot és lítiumionokat tartalmaz. Ezzel a cég alapvető állítása, miszerint nem használnak lítiumot, végérvényesen megdőlt.

Persze az sem biztos, hogy a Donut Lab munkatársainak feltűnik, hogy ennyire egyértelműen veri át őket a csodatechnológia szállítója, a CT-coatings, hiszen ahogy a neves Fraunhofer Institute egyik vezető szilárdtest-kutatója elmondta a csatorna kérdésére, amikor találkozott a képviselőikkel, döbbenten hallgatta, hogy az akkutechnológia alapjaival sincsenek tisztában. Olyanokat mondtak, mint hogy ők nem használnak olyan ritkaföldfémeket,  mint a lítium – csakhogy a lítium nem ritkaföldfém.

Az energiasűrűséggel kapcsolatban is komoly bizonyítékok látszanak előkerülni. Egy független laboratórium által végzett teszt szerint a 400 Wh/kg-os ígérettel szemben a cellák valós teljesítménye mindössze 298 Wh/kg körül mozog. Ez bár egy modern és jó minőségű, magas nikkeltartalmú lítiumion-akkumulátornak felel meg, messze elmarad a bejelentett forradalmi szinttől. A videóban bemutatott teszteredmények valójában más gyártók által már ma is elérhető, szilícium-anódos lítiumion-cellák képességeit tükrözték, nem pedig egy teljesen új kémiai áttörést.

Forrás: Ziroth, Donut Lab, YouTube

Sorozat, ami teszt

A Donut Lab a gyártás terén is félrevezethette az érdeklődőket, amikor bejelentették, hogy az év első negyedévében megkezdik a kész járművek kiszállítását a vásárlóknak. Valójában azonban csak egy belső tesztflottáról volt szó, ami az iparági sztenderdek szerint legfeljebb előszériás prototípusnak minősül, nem pedig végfelhasználóknak szánt szériaterméknek.

A cég vezérigazgatója, Marco Letonmaki később el is ismerte, hogy a 400 Wh/kg-os akkumulátorokat valójában még nem szállították ki senkinek, és a tesztek során használt cellák nem is azonosak azokkal, amik majd a motorokba kerülnek.

A történet leggyanúsabb része a finanszírozási kampány, amely során a Donut Lab több mint 1000 kisbefektetőtől gyűjtött össze mintegy 25 millió dollárt. Ahelyett, hogy professzionális kockázati tőkéseket kerestek volna meg, akik alapos technikai átvilágítást végeztek volna, közösségi finanszírozással célozták meg a technológiában kevésbé jártas magánszemélyeket.

Nekik 12-18 hónapon belüli tízszeres megtérülést ígértek, miközben a cég értékét papíron 250 millió dollárról 1,25 milliárdra fújták fel anélkül, hogy létező, a specifikációknak megfelelő termékük lett volna.

Mindezek alapján elmondható, hogy a Donut Lab csodaakkujának létezésére semmilyen hiteles bizonyíték nincs és egyre inkább a Nikola sztorijára emlékeztet.

Jelenleg a finn hatóságok és oknyomozó újságírók is vizsgálják az ügyet, amely nemcsak a befektetőknek okozott kárt, hanem az egész iparág hitelességét is aláássa egy olyan időszakban, amikor a fenntartható közlekedésbe vetett bizalom kritikus fontosságú lenne.

Egy bennfentes feljelentést tett, mert szerinte hazudnak a finn csodaakkuról

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.
Összehasonlítás