Személyes történet: A helyi közlekedéshez nem kell nyilvános töltő

Személyes történet néven új rovatot indítunk, amiben hétről hétre egy-egy villanyautós tagunkat kérdezzük meg arról, hogy hogyan és miért lett villanyautós, hogyan használja az autóját, és mik az eddigi tapasztalatai. A célunk, hogy az elektromos autó vásárlás előtt állók, vagy a téma iránt érdeklődők is lássák, hogy mik azok az élethelyzetek, amikre az új technológia megoldást nyújt, illetve hogy miként éreznek azok, akik már évek óta ilyen autókkal járnak. Első interjúalanyunk Gyuri, aki egy olyan városban döntött villanyautó vásárlása mellett, aminek 80 km-es körzetében a vásárláskor egy darab nyilvános töltő sem állt.

Mióta jársz villanyautóval? Miért döntöttél úgy, hogy elektromos autóra váltasz?

A villanyautó nálam akkor lépett be a mindennapos beszédtémák körébe, amikor először megláttam egy Nissan LEAF autót élőben. Fura jószág, formáját tekintve is kicsit sci-fi, természetesen rögtön tetszett. Körtelefon a barátoknak, képzeld, mit láttam. Ott ment előttem, de tényleg! Persze mindenki gyorsan hozzátette a maga olvasott-látott információit, majd abbéli közös nevezővel tettük le mindig a telefont, hogy na, valami elindult, már létezik. A munkám miatt sokat járok városban, vidéki város, nem nagy távokkal, de azért össze lehet lapátolni a kilométereket szépen még így is. Kalkuláció, kényszer-számítgatás a „már megint villog a benzinlámpám, tankolni kell” kérdéskör kapcsán. Mennyivel jobb lenne… Mennyivel egyszerűbb is lehetne… Teltek a hónapok, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat feleségemmel, hogy a számolgatások és a sok „ha” kezdetű mondat átadta a helyét a valós tervezésnek. Egy este ő rám nézett és csak annyit kérdezett: eldöntötted akkor? Belevágjunk? Mit mondhattam volna? Felgyorsultak az események és 2015 november legelején beültem a kis C-Zero autónkba Gödöllőn, majd rögtön életem első éles e-tesztjeként hazagurultam vele Kecskemétre. Autópályán, gond nélkül, még 21 km tartalékkal.

Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy ez a jövő?

Amikor hazaértem az első útról és beálltam az előtte gondosan kipakolt garázsba, az öröm és a folyamatos, hitetlenkedő fejcsóválás váltogatta egymást. Egyrészről a vigyor nem akart eltűnni az arcomról, ám azt is nyugodtan bevallhatom, hogy igen, bizony kicsit megkönnyeztem azt a csak ott és csak akkor fellépő érzést. Egy igazi elektromos autó állt a mi garázsunkban. A mai napig beleborzongok ebbe. Másrészről pedig úgy éreztem magam, mint aki keresi a kandikamerát. Mert nem létezik, hogy ennyi az egész. Ilyen pofon egyszerű. Ilyen csendes, nyugodt és sima. Egy konnektor és már „tankolom” is.

Ahogy elkezdtem a mindennapokban használni a kisautót, az előbb leírt értetlenségem csak nőttön nőtt. Naponta rohantam a köreimet a városban, hetente kétszer ingáztam Budapest és Kecskemét között, gond és probléma nélkül. Persze megfizettem a tanulópénzt is, néha fázva, néha nullára fogyott távval érkezve a célállomásom töltőjéhez, szakadó esőben alig látással haladva a kamion mögött, centizve a tartalékot egy-egy nem kalkulálható kitérő miatt. Megtanultam, odaértem, elég volt az áram. Mindig elég volt. Mindig pont annyi volt. Mindez a kaland eltörpült már amellett a lassan derengő, még ennyi idő távlatából is felfoghatatlan, bizsergető szabadság érzése mellett, amit a villanyautózás nyújt. Véglegesen és gyógyíthatatlanul megfertőződtem. Fokozódó értetlenséggel, néha talán egy kis morcos homlok ráncolással nézem a helyi iskolák, óvodák előtt a fűre-járdára parkoló, tolakodó autóparkot, a divat-terepjárókat, az ormótlan státuszbatárokat, a több literes motort járatva várakozó embereket, a szabályt nem tűrő egó játszóterét. Nem értem. Egyre inkább nem értem…

Mi jellemző a mindennapi közlekedésedre? Hány km-t mégy egy nap általában?

Az autónk megvásárlása ésszerűségi döntés volt. Az eltelt idő alatt az elméleti számításaink már beigazolódtak, ez külön öröm, az pedig, hogy a kisautó nem csak arra alkalmas, amit mi minimum célnak meghatároztunk, tovább nyitotta a látóhatárt. Ahogy említettem fentebb, az esetek nagy részében egy vidéki nagyvárosban közlekedünk, elég szélsőséges futásteljesítménnyel. Van 5 km-es napunk és van 115-ös is. A napi átlagunk azonban 50-60 km között van. A kisfiam nyári táborai közül az egyik például napi 120 km ingázást jelentett, szerencsére ezek a távok már annyira nem jelentenek semmi kihívást, hogy még csak rá sem legyintünk, kár a mozdulatért… Állandó örökmozgó famíliaként emellett továbbra is rendszeresen járunk Budapestre, képzések, rokonlátogatás Érdre, vagy csak a kedvtelés miatt. Ez sem gond. Nemrégen sikerült egy 245 km-es rohanós kört összehozni alig 40 perc út közbeni töltési idővel. Ez már az a kategória, amikor tényleg nincs korlát. Bár én a korlátokat általában a gondolkodásban, a fejekben látom, nem a technikában.

A hétvégi, családi programokat is meg tudjátok oldani villanyautóval?

A hétvégéinket még nem minden esetben tudjuk tisztán villannyal megoldani. Ennek prózai okai vannak, elsődleges mindjárt a vonóhorog. Van egy lakókocsink, amit előszeretettel cibálunk nagy lendülettel körbe az országban, a villanyautók pedig erre jelenleg még nem alkalmasak. Arany középútként az idén már megvalósítottunk egy olyan konstrukciót, hogy a lakókocsit a főszezonra kedvenc helyünkre „letelepítettük”, ettől kezdve már látogathattuk villanyautóval is. Így összesen két útra, oda és vissza kellett a vonóhorgos, benzines autót igénybe venni. A nyaralások, hétvégi kirándulások nálunk 99%-ban hazai célpontot jelentenek. Mi hisszük és valljuk, hogy itthon otthon vagyunk. Ezáltal kisebb megtenni kívánt távolságokkal kell kalkulálnunk, ami előny, hátrány viszont az ország töltőhálózati infrastruktúrájának fejletlensége. Ha a térképen a töltők telepítettségét tekintve „fehér foltot” célzunk meg, váltanunk kell és a benzines autó kerül használatba. Természetesen törekszünk a villanyautó elsődleges használatára, azonban józan mérlegelés után nem jelent lelki törést, ha a benzinessel kell mennünk. Családdal, kisgyermekkel sokszor más a prioritás. Teljesítettünk sok próba jellegű utat, van is még tervben ilyen, de az erőltetett, csakazértisvillannyalmegyünk hozzáállás nem jellemző ránk. Hisszük, hogy a nem is távoli jövőben minden lehetőség adott lesz az ország bejárására, addig azonban még várnunk kell.

Mi volt a leghosszabb út, amit villanyautóval tettél meg?

Többször volt Kecskemét-Budapest-Balatonkenese, majd vissza. Simán és különösebb túlaggódás nélkül teljesíthető az út. A budapesti kirándulásokat már többször említettem, a fővárosi, jónak mondható töltőhálózatnak köszönhetően pedig a fővárosból csillagtúraszerűen sokfelé kirándultunk, hazaindulás előtt újra valamelyik villámtöltőn megszerezve a hazáig elégséges áramot.

Milyen autót használsz? Miért erre a típusra esett a választásod?

Egy Citroen C-Zero elégedett tulajdonosai vagyunk. Amikor megszületett a döntésünk, hogy tovább lépünk a tervezgetési-álmodozási szakaszból és konkrétan megveszünk egy elektromos autót, a pénzügyi kereteken túl az autó majdani státusza, a „második autó” tipikus kérdésköre dolgozott a fejünkben. Városi, mozgékony, de ha kell, akkor azért legyen egy kicsit ennél több is. A folytatás már ismerős mindenkinek, aki villanyautót használ. A második autó első számú lesz, minden erőlködés nélkül, szinte észrevétlenül átveszi a szerepet. Az első kiszemelt típus nálunk is a LEAF volt. Sokáig a LEAF volt „A VILLANYAUTÓ” a személyes, kialakult belső adattáramban. Azonban részben az árának, részben az egyre több utána olvasásnak köszönhetően vegyessé kezdett válni az addig egyértelmű kép. Az autó választás egyszerre emocionális és racionális kérdés is, tehát erről szubjektív okok miatt csak annyit írnék, hogy életünk legjobb döntése volt a C-Zero, nemhogy nem bántuk meg, hanem az elégedettségünk csak nő a mai napig. A vásárláskor bevallom, szinte semmit nem tudtam olyan fogalmakról, mint a fedélzeti töltő teljesítménye, a hűtés-fűtés megoldásai, AC és DC tölthetőség, stb. Tudtam egy elméleti hatótávot, tudtam, hogy „gyorsan” is tölthető, valamint azt, hogy éjjel a garázsban, konnektorról úgyis tele lesz reggelig. Az igazi szubjektum a dologban még annyi, hogy számomra fontos, hogy egy jövőbe mutató technológiát képviselő jármű úgy is nézzen ki. Élénken él emlékeimben fiatalkorom sok VHS kazettán elfogyasztott sci-fi mozija, amikben a járművek formailag is a jövőt próbálták megsaccolni, több kevesebb sikerrel, ma visszatekintve néha megmosolyogtató elképzelésekkel. A C-Zero formája, hála a bátor japán mérnököknek (eredetileg ez a típus Mitsubishi), pont ilyen az én szememben. Emellett már csak halk lábjegyzetként szúrnám ide a nagy magyar használt autós portálon hirdetőknek, hogy egy jó kép ezer szónál többet ér. A mi autónk úgy volt fotózva, olyan profin volt tálalva, hogy nem is volt kérdés a választás, sőt, a típust ezek alapján a képek alapján kezdtem igazán számításba venni. A mai napig mosolygok, amikor a futurisztikus, gyöngyház-fehér kis golyó áll az udvaron és bizony előfordult már langyos nyárestén, hogy egy jó sör mellett azon kaptam magam, hogy nem is tudom mennyi ideje csak nézem, nézegetem…

Hol és mikor töltöd leggyakrabban a villanyautód? Tudod-e otthon tölteni az autód?

Szerencsés helyzetben vagyunk, kettő garázsunk van, az itthoni töltés nem probléma. Ezt természetesen a vásárlási döntés előtt bele is kalkuláltuk a majdani üzemeltetésbe.
Emellett legtöbbször „ELMŰ-oszlop felhasználó” vagyok és örökké hálásan gondolok erre a cégre, akik nélkül egyszerűen nem indult volna el és nem létezne a magyar villanyautózás ilyen léptékben.
Az autónk villámtölthető, tehát a „szaladós” útjainkon valamelyik villámtöltő is használatba szokott kerülni, megfelelő útvonal tervezés után.

A vásárlás előtt készítettél-e gazdaságossági/megterülési számítást, mi volt annak az eredménye, s az mennyire igazolódott be a valóságban?

Ilyen számításból egy nagy alakú spirálfüzet biztosan megtelt volna, ha valamennyi elmélkedésünket, agyalásunkat szigorúan papírra vetjük. Az alapokat ismertük, e mellé kidolgoztunk elméleti modelleket. Számított a zöld rendszámmal járó sok előny, cégautó esetén az adómentesség, az egyelőre még ingyenes nyilvános tölthetőség, a szinte nulla szervízigény, sorolhatnám még. A gyakorlat nemhogy igazolta a számításokat, hanem a már említett elsődleges autó kontra második autó szerepcseréjével a legoptimistább számolgatásainknál is jobb képet mutat.

Ha egy dolgot kellene kiemelni a villanyautózással kapcsolatban, akkor mi lenne az?

Nem lehet egy dolgot kiemelni, de amiket kiemelnék, azok összefüggésben állnak. A szabadság, az úttörő szerep, a technológia és egy hatványozott tudatosság érzése ez, egy szivárvány, amiből mindig a helyzethez, körülményekhez leginkább illő színt tudjuk kiválasztani.

A következő autód is elektromos lesz?

Sőt. Az utána következő is.
A benzines helyett pedig a jövőben egy plugin hibrid szerepel a tervek között, megfelelő vontatási képességgel, a töltőhálózattól való viszonylagos függetlenséggel, városi forgalomra mégis elegendő tisztán elektromos hatótávval. Már nincs megállás…

Villanyautósok