Mi az: 4 kereke van, akkumulátoros, mégsem villanyautó?

Amikor először megírtam Tibornak az alábbi cikk ötletét, szerintem azt hitte kicsit megsütött a nap. Nem kell aggódni, nem vált profilt az oldal, de fűnyírás közben jutott eszembe, hogy hányan próbáltak lebeszélni az akkumulátoros fűnyíró vásárlásáról és a sok tévhit és félinformáció mennyire hasonló a villanyautós helyzethez. Meg egyébként is nyár van, a téma úgymond a kertben hevert.

Mivel feltételezem az oldal olvasói között sokan érdeklődnek a környezetvédelem iránt és szeretnék a belsőégésű motorokat száműzni életükből, így nekik, pontosabban kerttulajdonos társainknak szólnak az alábbi sorok.

Az akkumulátoros fűnyírót megvenni félnetek tényleg nem kell. Jó lesz.

A hagyományos mosópor

Van egy barátom aki egyszer azt találta mondani, hogy neki egyszer bizony családi háza lesz és mindent befüvesít majd mert azzal – tessék jól figyelni! – nincsen semmi gond. Muhaha! Mindig eszembe jutottak ezek a mondatok, amikor a dög melegben már megint a füvet nyírtam órák óta. Kedves barátom, le se sem tagadhatnád, hogy lakótelepen nőttél fel, a fű telepítését, gondozását, karbantartását pedig csak a National Geographic Channelről ismered. Olyan ez, mint amikor valaki nem tud főzni, de a reklámok alapján úgy gondolja, a vasárnapi húsleves tényleg abból áll, hogy kinyitom a Maggis zacskót és beleszórom a vízbe a port. Mami, mami, annyira finom, lehetne holnap is?! Uram Isten, valaki hívja a Gyámügyet, szegény gyerek még életében nem evett jó húslevest!

Na a fű pont ilyen. Nem úgy van az, hogy elszórom a magokat és másnap reggel a Wembley gyepe fogad az ablak alatt. Elő kell készíteni a földet, majd meg kell venni a jó drága fűmagot, aztán nedvesen kell tartani a talajt amíg meg nem indulnak a magok, nem árt speckó trágyával is megküldeni ami megfolytja a gazokat és a mohát is, aztán lehet locsolni a 600-1000 forintos vízzel, hogy ki ne égjen. Ja, aztán elkezd nőni és már úgy érzed nyertél – na ekkor jössz rá, hogy mostantól vághatod. Rendszeresen. Lehetőleg hetente.

Hagyományosan az ember vesz egy kábeles elektromos fűnyírót. Ez viszonylag olcsó, csendes és nem igényel különösebb karbantartást. Igen ám, de ha nagyobb területen kell dolgoznod vele, elég hamar megbánod, amikor a 20-30 méteres kábelt cibálod magad után. Csináltam én ezt már jó párszor az életem során és mindig sűrűn szitkozódtam. Kicsit olyan ez mint a balett, amikor emelgeted a kábelt, átbújsz alatta, igyekszel egy kézzel távol tartania fűnyíró pengéjétől, miközben másik kezeddel tolod a gépet. Próbálod nem kirántani a konnektort a falból, néha elosztót dugsz elosztóba a kert hátsó szegletéhez, rájössz, hogy sikerült kétszer körbetekerned a fiatal barackfát és próbálod úgy átdobni a kerítésen a kábelt, hogy ne szakadjon ki miközben az utcán dolgozol a géppel.

Az upgrade a benzines szörnyeteg. Ez bivaly erős, bármilyen magas, vizes, gazos fűvel elbír és nem kell kábellel szórakozni. Berántod, pöfög megy, tolod. Csakhogy ehhez hozhatod kannában a benzint meg az olajat a kútról, a karbantartása macerás – nem árt ha legalább a szomszéd meg tudja bütykölni – piszok hangos és büdös.

Egy 38-40 centis vágószélességű, nem teljesen no-name konnektoros fűnyíró nagyjából 30-60 ezer forint között mozog, a benzines változatok pedig valahol 60 körül indulnak, a vége pedig 100-110 ezer körül van. Persze mindenből lehet gagyit, meg szuper drágát is kapni.

Az akkumulátoros fűnyírók műfaja nem teljesen újdonság, de az elmúlt pár évben még inkább az volt a jellemző, hogy a viszonylag gyengébb teljesítményű és kis üzemidejű modellek kezdődtek 100-120 ezer forint magasságában – sőt, ezek a gépek árban a jobbfajta benzinesekkel vetekedtek, miközben teljesítményük a konnektorosok között is gyenge volt és alig bírt valamit az aksijuk. A színes marketinganyagok jók voltak, de ha felhasználói véleményeket olvastál a neten, hamar lelombozódtál. A használható modellek inkább 150 ezertől voltak felfelé.

De ez már a múlt.

Márkás, jól bírja, közepesen drága – soha nem váltanék vissza

Amikor elkezdtem nézelődni a témában – még majd 2 éve – nagyjából az látszott, hogy az átlag a 2-2,5 Ah kapacitású aksi volt a piacon, míg a drágább modellek kínáltak 3 Ah energiát és a 4 Ah volt az űrtechnika. Természetesen Li-Ion aksikról beszélünk. És igen, akár a villanyautóknál, az egyik legfontosabb paraméter a fűnyíróknál is a „hatótáv”, vagy inkább a működési idő, szóval az aksi mérete rendkívül fontos. Főleg, hogy nem csak az üzemidőt, de a teljesítményt is befolyásolja.

Gyakori volt az is, hogy az olcsóbb, esetleg akciózott termékek mellé csak lassú töltő volt csomagolva, ami órákon át töltötte az aksit, még pluszban megkeserítve a szerény kapacitású energiatároló okozta nyűgöt. Az sem volt ritka – és erre még ma is figyelni kell! -, hogy az akciós termék áránál lévő kis csillag apró betűs magyarázatát elolvasva derült ki, hogy az 50-60 ezres gép mellé bizony nem csomagoltak se aksit, se töltőt, azért ilyen olcsó. Ezeket általában „solo” megjelöléssel látják el a gyárak/boltok és ennek egyébként van létjogosultsága – erre majd a cikk végén még kitérünk.

Ehhez képest a tavalyi Black Friday őrület közepén fedeztem fel egy nagyon jó ajánlatot: 87 ezer forintért árultak márkás, jó minőségű gépet, 4 Ah-s akkumulátorral és egy szuper gyors (villám?) töltővel, 3 év garanciával. Le is csaptam rá – karácsonyi ajándék lett egy ismerős családban, mivel a telek nem az én projektem, én csak besegítek.

A gépet egyébként a Makita európai leánya a Dolmar gyártotta és AM-3738 a típusjele, 38cm a vágási szélessége, percenként 3800 a penge fordulata és van egy fűgyűjtő is hozzá, csak az lemaradt a fotókról. A fűnyíró az aksitól, töltőtől függetlenül, sólóban is megvásárolható nagyjából 40 ezer forintért. A japán gyártót talán nem kell bemutatni – a legtöbb profi szaki, építőipari szakember az ő termékeiket használja, hiszen gyártanak ők mindenfajta professzionális cuccot. Meg otthoni használatra szánt kerti gépeket is. A gép egyébként Kínában, az aksi Vietnámban készült – előbbi Dolmar logót kapott, utóbbi, illetve a töltő Makita márkajel alatt fut.

A gép mindenképpen fényévekkel jobb mint a korábban használt konnektoros Hecht modell – igaz a csomag ára majd háromszorosa is volt annak. Megbirkózik mindenfajta fűmagasságokkal és a nedves fűvel is elbánik. A fűnyíróknál lényeges a kerék/hasmagasság állítása, hiszen ezzel tudjuk kisebbre vagy nagyobbra vágni a füvet, illetve a buckás terepen is átjutunk vele. A jobb gépeken ez az egész szerkezet – az emelő kar, a mechanika, a tengelyek mind fémből vannak, míg az olcsóbbak műanyagból készülnek. A Dolmar/Makita masina egy vegyes megoldás, fém-műanyag kombináció, de abból a jobb fajta. Nem nyeklik-nyaklik, nem érzem úgy, hogy mindjárt eltöröm, semmiképpen nem gagyi.

Az egyedüli fájdalmas pont a gép alvázán található lyukak és barázdák – de ez nem ennek a típusnak a hibája. Van egy olyan elméletem, hogy a fűnyíró gyártók laborjaiban frusztrált mérnökök abban élik ki magukat, hogy a Grand Canyonhoz hasonló mintákat terveznek a gépek pengéjét fedő fröccsöntött ház aljába, ezzel szívatva a felhasználót. Ezek a random zegzugok ugyanis minden fűnyíró esetén imádnak telemenni sárral és fűnyesedékkel, hogy aztán különböző kerti szerszámok pengéjével kellejen fél órán át kikapirgálni a trutyi minden fűnyírás végén, mielőtt eltesszük a gépet. Semmi gond, uraim, én hiszek a karmában – challenge accepted!

Működési idő és töltés

Akárcsak a villanyautóknál a hatótáv és a töltés sebessége döntő tényező, ezért külön alfejezetet érdemel.

Az elektromos rendszer a Maikta 18/36 voltos dizájnja – a kisebb gépek 18 voltot igényelnek és egy aksi is elég nekik, míg a nagyobbak, mint ez a fűnyíró dupláznak és két aksival 36 voltról üzemelnek. A sorozatban 1.5, 3, 4, 5 és 6 Ah-ás aksik is kaphatóak – a gép mellé két darab 4Ah-ás volt csomagolva, aminek darabja önmagában 18 ezer forint külön, míg a csúcsmodell 6Ah-ás 28 ezer a legolcsóbb helyeken.

A csomag része volt egy DC18RD típusú gyorstöltő is, amely egyszerre képes mind a két aksit tölteni. A modellnév beszédes, hiszen ez egy DC töltő, amelyik 18 voltos aksikat tud fogadni, Rapid (gyors) és Dual (két aksis) – azaz DC18RD . Szédületesen gyors és beépített ventilátorral hűti az aksikat töltés közben. A 4Ah-ás, 72Wh-ás aksikat kb. 25 perc alatt tölti fel 70%-ra és 36 perc kell a teljes töltéshez. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez olyan kirívó dolog, mintha eddig csak olyan villanyautó töltők lettek volna az utak mentén, amik 7-11 kW-tal tudtak tölteni, ez a gép meg egy Ionity szörnyeteg. Az általam korábban nézegetett aksi fűnyírókat mind legalább másfél-két óráig kellett (volna) újratölteni. A Makita gyorstöltője külön 20 ezer forint – szóval csak az aksik meg a töltő 60 ezer forintot ért a csomagban.

A cikket teleszórtam képekkel a telekről, leginkább azért hogy látszódjanak a méretek. A terület több mint 800 négyzetméter, plusz a kerítés mellett az utcai rész. Ebből jön le a ház, a fák, a veteményes, a virágok, a térkő – sacc per kb legalább 500 m², ha nem több amit nyírni kell.

És, hogy mennyit bír a fűnyíró? Ha sok eső után hetente, normál esetben kéthetente van nyírva a fű, akkor kb. 50 percet megy egy töltéssel, ami kb. a terület felére elég 3-4 centis gyepmagasságra vágva. A nyári melegben ezek után kifejezetten jól esik az a 20-25 perc pihenő és hidratálás, amíg újratöltünk, de néha, ha elkezdek más csinálni, elfeledkezek magamról és teletöltöm az aksit. Ilyenkor egy újabb háromnegyed órás etappal végezni is lehet a feladattal –  tehát egyszer kell újratölteni. Magasabb vagy vizesebb fűnél előfordult, hogy az utolsó negyed órára újra kellett tölteni az aksit.

Még így is, összehasonlíthatatlan az élmény a konnektoros elődjéhez képest. A kábellel babrálás annyira macerás, hogy gyakran 3+ óra volt lenyírni a füvet – nyilván ebben is volt pihenő – míg most töltéssel együtt nagyjából 2 óra alatt végezni lehet.

Még egy szót az akkumulátorokról. Meglepően tartották magukat a marketing ígérethez és télen szinte nem is veszítettek a töltöttségükből. Novembertől márciusig a pesti lakásban volt az aksi meg a töltő – 50%-ra volt töltve és amikor tavasszal elővettük, a beépített mérő a 4 csíkból továbbra is kettőt mutatott. Ez azért elég jó. Apropó tárolás:  azért a nyári melegben szaunaként, télen fagyasztóként funkcionáló kerti sufnitól tessék távol tartani az aksit és a töltőt – legjobb a 20-23 fokos lakásban tartani.

Ökoszisztéma

Végül még egy szó egy járulékos szempontról.

Amikor ilyen gépet veszünk, több történik, mint egy egyszerű fűnyíró vásárlás – befektettünk egy ökoszisztémába. Minden gyártónak megvannak ugyanis a saját aksi szabványai és csatlakozói – ezek nem átjárhatóak, tehát körültekintően válasszunk. És, hogy miért? Hát mert ezek után több tucat más gépet vehetünk majd „solo”-ban, azaz olcsón, aksi és töltő nélkül, amik működni fognak ezzel az akkumulátor családdal.

Mi például vettünk az akció keretében sólóban egy fűkaszát/szegélyvágót is ebből a sorozatból – azt hiszem valami egészen vicces tizenpárezer forint volt. Erre egyszerűen csak fel kell pattintani egy darab aksit és végig lehet szaladni a kerítés, a ház, a fák, a nehezen hozzáférhető zegzugok mentén, ahová a fűnyíró nem fért be.

Ugyan így ha a jövőben valami komolyabb fúrót, elektromos csavarhúzót, vagy egyéb barkács vagy kerti gépet keresnek, valószínűleg a Makita 18 voltos sorozatát választanák, hiszen ehhez már van töltő meg aksik. Akciózhat  jövőben mondjuk a Bosch, elég nehéz lenne ebből ez ökoszisztémából kirobbantani aki már befektetett egy más márkába.

Tessék előre gondolkodni.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.