Erre számíthatunk, ha újra lehet majd szélerőműveket építeni Magyarországon
Magyarországon ma közel 180 nagyobb méretű szélturbina működik, amelyek beépített összkapacitása meghaladja a 320 MW-ot. A telepítésük 2000 és 2011 között történt, a legtöbbjük 2 MW-os teljesítményű, de akad jó néhány 600 és 800 kW-os is, a legnagyobbak pedig 3 MW-osak, ezekből azonban még egy tucatnyi sem található az országban. A fenti adatokból könnyen kiszámolható, hogy egy szélturbina átlagos teljesítménye alig haladja meg az 1,8 MW-ot. Csak érdekességként tesszük hozzá, hogy szeptember végi adatok szerint működött még 129 db háztartási méretű szélerőmű is Magyarországon, amelyek összteljesítménye 1,16 MW-ot ért el.
A hazai szélerőművek éves kihasználtsága a 2011-2018 közötti időszakban 23% körül alakult, ami magasabb a 22%-os európai és a 19%-os németországi átlagnál. Hogyan lehetséges ez? Először is, a hazai szélklimatikus adottságok, egyáltalán nem olyan rosszak, mint ahogyan azt sokan hangoztatják, a szél nem áll meg az osztrák határon. Másrészt Európában hamarabb kezdődött a szélfarmok építése, a régebbi technológia pedig lehúzza az átlagot. Adódik azonban egy másik kérdés is: mi történne, ha több szélturbinát építenénk, és a legjobb adottságokkal rendelkező helyszínek elfogynának?
A méret a lényeg
Meglévő szélturbináink átlagos toronymagassága 70-80 méter közötti, ami a 2000-es évek technológiai színvonalának felel meg. Ma már azonban képesek vagyunk nagyobb teljesítményű, 5-6 MW-os turbinákat építeni, amelyek toronymagassága meghaladja a 120 métert. De jönnek a még ennél is nagyobb szélkerekek: a Siemens-Gamesa legújabb fejlesztése, az SG 6.6-170-es turbina 6,6 MW-os kapacitással és 145 méteres toronymagassággal rendelkezik, az első egységek telepítése hamarosan meg is kezdődik egy svédországi szélfarmon. A modernebb turbináknak ez a körülbelül 50 méterrel nagyobb munkamagassága új lehetőséget nyit a szélenergia kiaknázásában, mivel magasabban többet fúj a szél.
Ha a világ bármely pontjának szélklimatikus adottságaira vagyunk kíváncsiak, akkor a globalwindatlas.info oldalt ajánlom, mert látványosan szemlélteti az adatokat, és felhasználóbarát kezelőfelülettel rendelkezik. Az oldal 3 km-es rácsfelbontással ábrázolja a világ szélklimatikus adottságait a 2008 és 2017 közötti időszak adatsorai alapján, az időjárás előrejelzéseknél is használt matematikai modell segítségével. A kezelőfelületen kiválaszthatjuk, hogy 10 és 200 méter között milyen magasságban szeretnénk látni az átlagos éves szélsebességet. Mi ezúttal a 100 méteres és a 150 méteres magasság közötti különbséget nézzük meg.
Ha olyan területeket keresnénk, ahol 100 méteres magasságban legalább 7 m/s az éves átlag – ami egyébként egy kiváló értéknek számít – akkor nem sok helyszínből válogathatunk. Leginkább a Bakonyban, Tatabánya térségében, és a Kisalföldnek az osztrák határhoz közeli részein találnánk ilyen adottságokat, amit a lenti térkép sötét narancssárga színnel jelez. De ha felmegyünk 150 méteres magasságra, Baranyát leszámítva már az egész Dunántúlon, és az Alföld jó részén találni 7 m/s-ot meghaladó értékeket.
Ha a jelenleg meglévő 170-180 szélturbinánkat lecserélnénk 6,6 MW-os egységekre (repowering), akkor rögtön 1,1 GW fölé ugrana a hazai szélfarmok összkapacitása, pedig még egyetlen új helyszínt sem kerestünk. Ráadásul a nagyobb magasság miatt ezek a turbinák mintegy 10-15%-kal többet is lennének képesek termelni, vagyis a kihasználtságuk 23%-ról 25% fölé emelkedne. A technológia fejlődésének köszönhetően pedig a Nagykunságtól Zaláig számos olyan új helyszínt lehetne találni, ahol a szélfarmok kihasználtsága 23% fölött tudna maradni, így jó néhány gigawattal lenne még növelhető a magyarországi kapacitás, mielőtt az átlagos kihasználtság 23% alá csökkenne.
A szélenergia újbóli engedélyezését egyébkén már az MNB is hasznosnak látná, hogy miért, arról az alábbi cikkünkben írtunk:
