Kazahsztánban újabb nehézségek várták Tamást és Tesláját

Egy hete drámai hangulatban fejeztük be Nyers Tamás ázsiai Teslás kalandjáról készült beszámolónkat, az autó a töltés korlátozására figyelmeztetett. Nem volt stresszmentes a hétvége Tamás számára, de a Teslavarázsló segítségének köszönhetően folytatódhatott a 18.000 kilométeres utazás, hogy Kazahsztánban újabb nehézségek következhessenek.

Az alábbiakban olvasható Tamás beszámolója az eheti történésekről, és beszúrom az orosz szakaszon készült videós beszámolókat is, melyek időrendben ugyan a múlt heti cikkhez illettek volna, de csak ezen a héten készültek el.

Ezen kívül ma (2022.10.24) 18:00-tól élő beszélgetést tervezünk Bajkonurból Nyers Tamással, amelyet követhettek a Villanyautosok Extra Youtube csatornánkon. Gyertek és tegyétek fel kérdéseitek Tamásnak. Amennyiben a technika ördöge közbeszólna, az esőnapot holnap tartjuk.

14. nap (október 15.) Jekatyerinburg – Cseljabinszk (200 km)

Ott hagytuk abba, hogy a Tesla szombat reggelre egy hibaüzenettel fogadott, amely szerint lekorlátozta az akku maximális töltését. Szerencsére még feltöltött 99%-ra, mielőtt tájékoztatott a problémáról, így legalább tele akkuval néztem a nehézségek elé.

A tele akku örömére megnéztem a várost, a tőle 10 kilométerre lévő másik Európa – Ázsia emlékművet, majd meglátogattam a helyi nem hivatalos, TSE nevű Tesla szervizt, ahol nagyon készségesen fogadtak. Megállapították, hogy az autó 33%-ra korlátozta a maximális töltöttséget, de a problémám nem tudták megoldani.

A 33%-os töltöttség 112 km hatótávot jelent, ezzel pedig nem csak Kazahsztánt esélytelen átszelni, de Finnországig visszajutni sem lenne egyszerű. A biztonság kedvéért visszafelé vettem az irányt, a feltöltött akkuval visszamentem a 200 kilométerre lévő Cseljabinszkbe.

15. nap (október 16.) Cseljabinszk 60 km

A hibát bejelentettem a budapesti Tesla szervizbe, ahol nagyon hamar letöltötték az adatokat az autóról és meginvitálták egy garancias akkucserére. Ez azonban 5000 kilométerre Budapesttől és közel 2500 kilométerre a legközelebbi Tesla szerviztől (Helsinki) viszonylag nehezen kivitelezhető.

Rendeztem a gondolataimat, elkezdtük szervezni a visszaút szállítójárművét és mivel úgy tűnt, vége és nem jutok el pl Grúziába sem, beültem egy grúz étterembe. Ekkor jött a fordulat és Zambelly Gyuri rám írt Messengeren. Délutánra megvolt a gyógykezelés, a Teslavarázsló talált egy ideiglenes megoldást, amelynek köszönhetően folytatni tudtam az utazást.

16. nap (október 17.) Cseljabinszk – Orszk 620 km

Egy Magnitogorsk-i megállóval 620 km-t toltam le ezen a napon az „új” akkumulátorommal. Éjszaka Orszkban egy AC töltön teletöltve kiderült, hogy 330 km a kiírt hatótáv, ami óvatos haladással bőven több lehet.

Cseljabinszk után 240, Magnitogorsk előtt 60 kilométerrel nagy ijedtség fogott el. Ez lett volna az első (azaz a második) töltés a gyógykezelést követően, méghozzá egy 150 kW-os oszlopról.
Kétszer egymás után „Töltés nem lehetséges” üzenetet adott az autó, de az orosz app üzenetét csak ezután fordítottam le: „A töltő műszaki okok miatt ki van kapcsolva.”

Megnyugodtam, az autó tölthető, még szerencse, hogy olyan tempóval jöttem, hogy a 305 km-re lévő Magnitogorskot 30 km tartalékkal értem el…

17. nap (október 18.) Orszk – Aktobe 170 km

Kazah határlépés és irány Aktobe. Rögtön új barátokat szereztem, kazah-magyar testvériség, „kipcsakság”, közös szókincs, sőt még a töltőnek otthont adó kút vezetőjének a sógora is magyar (Valószínűleg MOL dolgozó.)

18. nap (október 19.) Aktobe

Kazahsztánba lépve Aktobe az utolsó és egyetlen dedikált elektromos autó töltő. Innentől 220-as és 380-as csatlakozókon ugrálva tudok tovább jutni. Azonkívül utak sincsenek. És mivel az egész ország egy pusztaság van hogy 100-200 km-en keresztül internet, telefon térerő sincs. Jó ötlet volt a magyar vezérektől, hogy a Kárpát-medencébe költöztettek innen minket.

A kazah emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, de ettől sokszor több kell. Egy-egy város, ami a térképen jelentősnek tűnik a valóságban 2-300 házból álló falu poros utcákkal. Jellemző a földeletlen 220-as konnektor, amiről a töltés nem indul el, találékonynak kellett lennem.

Az ipari csatlakozó ritka, még a helyi közútkezelő telephelyén a műhelyekben is földeletlen 220-as csatlakozóról megy az ipari hegesztőgép. Ahol találok, ott is inkább a 4 pin-es tipust. Ebben a földelés és a 0 egy pin-re van kötve, amit a villanyautó nem szeret. „Nem szereti, vagy nem indul el?” – Kérdezem az otthoni AGT-s fiúktól.

Nincs egyetértés köztük. Van aki azt mondja, nem indul el, ezért nem is kaptam ilyen átalakítót tőlük, a másik szerint csak annyit kell tegyek, hogy az ötödik vezetéket leválasztom, és egy földelő szondával a talajba szúrom. Minden kapható hozzá a helyi villanyász szakboltban. – mondják. Be is szerzem Aktobe-ban, közben új barátokat, feliratkozókat szerzek a dolgozók személyében. Szonda mondjuk nincs, de azt pótolhatja bármilyen vasdarab.

19. nap (október 20.) Aktobe – Karabutak 220 km

A villanyász bolt után nekivágtam a töltő-, internet-, telefon-, és a szó eredeti értelmében vett sivatagnak. Eleinte inkább csak füves sztyeppe, azután csak tevefű és tevék (kazahul tüje).

20. nap (október 21.) Karabutak – A26,M32 keresztút 200 km

400 km-t megyek Aktobe-től mire ipari csatlakozót találok, addig csak 220-as dugalj van még a benzinkutakon is. Pedig írtunk levelet több benzinkút társaságnak is, akik segítőkészen vissza is írtak (többnyire a központból, Almaty-ból). „A legtöbb kutunkon van 3 fázis. Szívesen segítünk.” Ahol találtam 380-as dugaljt, az pont nem ezekhez a hálózatokhoz tartozik, de ott is segítőkészek. Sajnos 4 pin-es csatlakozójuk van, a vásárolt termékekből gyorsan gyártanom kell egy átalakítót.

Kész, de a kivezetett földelő vezetékkel nem indul meg a töltés. Újabb egyeztetés az AGT-vel. „Kösd be a 4. pin-re!” Átkötöm. ELINDULT! A dolog szépséghibája, hogy van hogy 3×16 A, majd hirtelen 3×10 A jön a csatlakozóból, de sokszor le is áll. Ez azért kellemetlen, mert beültem a kávézóba a laptoppal dolgozni, videót vágni és mivel az Unión kívül nincs net az autón, nem jön üzenet, hogy leállt a töltés…

Vissza a kocsiba, majd ott dolgozom és ha leáll, újra indítom. Kicsit szenvedős, de a 10. indítás után stabillá vált és nem állt le többet.

Közben azonban besötétedett, ami azért gond, mert tapasztalt utazók óvva intettek az éjszakai utazástól Kazahsztánban az utak katasztrofális állapota miatt. Úgy döntök, itt töltöm az éjszakát. (A semmi közepén az A26,M32 kereszteződés. Nincs település csak 6-8 benzinkút 2 étterem és a Közútkezelő telephelye.)

21. nap (október 22.) A26,M32 – Aralsk 215 km

Aralsk valaha nyüzsgő kikötőváros volt, de ma, hogy a világ egykori 4. legnagyobb tava, az Aral tó tizedére apadt és a víz a várostól 30 km-re kezdődik a település jelentéktelen poros kisvárossá vált. Láthatóan nagy a szegénység. Egy valaha szebb napokat látott szállodában töltöttem 2 éjszakát, közben 220-ról töltöttem. De hogyan…

Egy látszólag földelt konnektorból (mert a boltban olyan volt anno), ami mögött nincs valódi földelés, nekem kellett földelést csinálni, hogy elinduljon a töltés.

Erre a napra tó körüli túrára terveztem menni, de olyan orkán erejű szél volt, hogy ha kinyitottam a kocsi ajtaját 10 másodperc alatt 1,5 kg homok jött be. Ezért inkább körüljártam a város mellett maradt tómedret, majd délután sikeresen összebarátkoztam Bolat Bekniyaz-zal, az Aral tó Megmentésért Nemzetközi Alapítvány igazgatójával, aki meginvitált az előző nap zárult konferencia búcsúvacsorájára.

Egy kazah ételektől roskadozó asztalnál ettünk, ittunk kazahok, üzbégek, (egy magyar) és egy Finnországban élő iráni. Felváltva mondtunk tósztokat, ittunk (aki nem vezetett) és beszélgettünk a Tóról, a felnövekvő ifjúság környezettudatos edukációjáról, az én utamról, az Ikaruszról és ami még eszünkbe jutott.

22. nap (október 23.) Aralsk – Bajkonur 217 km

Végre szélcsend. Fogtam a főtéren egy ütött kopott UAZ Buhankát (ez a kisbusz). A túra nagyon tartalmas volt, bár hosszabbra nyúlt és kicsit többe is került mint terveztem, de mint kiderült ez még olcsóbb is mint a szokásos ár, de ügyesen alkudtam.

Sötétben értünk vissza Aralskba, de mivel bíztam benne, hogy tovább is hibátlan utak várnak rám (és igazam lett) elindultam Bajkonurba és itteni idő szerint éjjel 22.00-re ide is értem.

Most már Bajkonurban mondhatom, hogy a Kazahsztánban megtett 1000 km alatt hibátlan utakon haladtam, de az orosz szakasz utolsó 100 km-es szakasza tragikus volt 30-50 km/h is sok volt 1x-2x mikor odacsaptam a kocsi alját.

Néhol a kedvesség ellenére nem tudják a kazahok, hogy mennyi pénzt kérjenek. Az egyik kazah kúton egy 1×13 A (220 V) töltésért 10.000 Tengét (9.000 Ft) akart kérni a biztonsági őr (zsebbe), de a főnök nem kért egy fillért sem…

A másik helyen a már említett ingadozó 3×10-16 A töltésért 5000 Tengét (4500 Ft) kellett fizetnem, míg Aktobe-ben a 20 kW DC ingyenes volt és még különleges kazah csokit is kaptam a kút vezetőjétől.

Nyers Tamás ázsiai kalandozásának előző része ide kattintva, a folytatás pedig itt olvasható.

Alig két hét után vége a nagy villanyautós kalandnak?

Teslával Csecsenföldre, kazahsztáni kerülővel

Tesla ajánlói program: ha szerkesztőségünk tagjait is szeretnétek támogatni, miközben 180.000 forintos kedvezménnyel vásároltok új Teslát, Balázs, Tibor vagy Szöcske ajánlói linkjéről kezdeményezhetitek a vásárlást.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.