A Volkswagen I.D. Buggy bejelentésekor sokak előtt felcsillanhatott a remény, hogy az izgalmas ’60-as éveket felidézve újra egy vagány, nyitott tetejű dűnejáróban száguldozhatnak végig a világ legszebb homokos strandjain, mint ahogyan anno a Bogár alapjait viselő Meyers Manx autóban is tehették. Az immáron a MEB padlólemezt használó kétüléses (de 2+2 fősre bővíthető) járgány a maga 204 lóerejével igazi felhőtlen szórakozást nyújtana a nyaralók számára, ráadásul úgy, hogy nem pöfögnek sötét és mérgező füstfelhőket a napsütésben fürdő pihenni vágyók felé.

Nem lenne probléma az akkumulátor feltöltésével sem, hiszen a VW által fejlesztett hálózatfüggetlen töltőállomást könnyedén le lehetne rakni a partra, majd szükség esetén kicserélni. Így ha nem is hétköznapi használatra való praktikus villanyautóként, de potenciál lenne a Buggyban: 7,2 másodperces százas sprintje és 158 kilométer/órás végsebessége a közúton is elég magabiztosságot adhat a sofőrnek, és a 62 kWh-s akkupakk által nyújtott 250 kilométeres hatótáv sem számít kevésnek.

Valószínű azonban, hogy a Buggy egyelőre csupán egy koncepció marad, mégpedig az ötödik az I.D. sorozatban. Tavaly több hírportál is úgy írt a Volkswagen homokfutójáról, mint a három, gyártásra váró retro témájú villanyautó egyike, a németek viszont a Genfi Autószalonon nem mutatták jelét annak, hogy a kisautóval tényleg találkozhatunk majd a szabadban, ellentétben például a Buzz kisbusszal. Sőt, hangsúlyozták, hogy a Buggy szerepe valójában nem több, mint prezentálni a MEB rugalmasságát – a padlólemez a méretes sportterepjáróktól kezdve az ilyen apró és különleges járművek alá is beilleszthető. Herbert Diess hozzátette, hogy a strandjáró értékesítéséhez meg kellene teremteni a lehetőséget a hatékony gyártáshoz, amire jelenleg még nincs esély.