Villanyautóval vidéken

Szerencsére egyre többen kapnak kedvet, hogy az év során megbízhatóan szolgáló villanyautót válasszák a nyaralásra is. A mai színes beszámolót összeállító Reichmesz Ádámék július 17. és 20. között kirándultak elektromos autóval Pécsről az osztrák határ mellé Kőszegre, ahonnan napi túrákkal járták be a környéket. Mindezt annak ellenére, hogy Kőszegen és a környéken egy darab nyilvános töltő sincs.

Az első hosszabb utunk a Nissan LEAF-fel (2013/12., 24 kW) Pécsről Siófok és Zalaegerszeg érintésével Kőszegre, majd onnan a határ túloldalán fekvő közeli kies településekre vezetett.

A menetrend a szokásos volt: Vasárnapi indulás Pécsről, töltés és alvás Siófokon a nagylányoméknál, ahol még az éjjel 100%-ig tudtunk tölteni. Így hétfő reggel 167 km hatótávval indultunk. Ahol lehetett, 90-96 volt a tempó, de a 7-esen mentünk, ezért a Balaton mentén sokáig csak 50-60 közötti sebességgel tudtunk haladni. Sok helyen mértek – remélem, minket nem sikerült lencsevégre kapni a kandi kameráknak. Zalaegerszeg határában már alig 20-21%-ot mutatott az akku, s már csak a két piros pálcika maradt. Nagy nehezen, de megtaláltuk a Dísz téri töltőt, ami sajnos még távbeállítással sem tudott elindulni. Szerencsénkre viszont a Stadion utcai (városi sportcsarnok) működött, ahol 93%-ra tudtunk tölteni. Jött közben egy kedves helyi villanyautós, aki sok információval, segítséggel szolgált – még azt is felajánlotta, hogy vár, töltsük csak 100%-ra az autót, de ezzel nem éltünk. Már bőven túl voltunk az út felén. S a hegyes-dombos kaptatók ellenére célállomásunknál (Hársfa panzió) még 28%-ot és 38 km-t olvastunk le a műszerfalról.

Házigazdánk megengedte, hogy ottlétünk alatt éjszakánként feltölthessük az autót. Így tehettünk naponta bátran kisebb-nagyobb csillagtúrákat a határon innen és túl. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem látta: látogassa meg Léka és Kirchschlag várát (ez utóbbi település 2016-ban Ausztria legszebb városkája volt). Lékán a vámpír Báthory Erzsébet kiváló állapotban lévő várán kívül érdemes még végigjárni a helyi kálvária stációit.

Rohoncon mesebeli környezetben ingyenesen lehet fürdeni a mesterséges, helyenként öt m mély, hegyi patakkal táplált tavacskában. Toronyugrás, vízi hinták, kis sziget, olcsó büfék, és madár bemutató is várja a helyet felkeresőket. A közeli Óhodászon a fák koronája magasságában kialakított tanösvény is lélegzetelállító élményt kínál. Liebingben megcsodálhatjuk a ma is termő 350 éves szelídgesztenyefákat, sőt egyik másik fára meg fel is mászhatunk, beállhatunk hatalmas odvába.

A kihagyhatatlan Írott-kőt osztrák oldalról könnyebb megközelíteni, érdemes felmenni a hajdani határőr kilátóba, mert fenséges körpanoráma tárul elénk. Kőszegen a Szabó-hegyen több érdekes hely is található. Mi az Óház kilátóhoz kaptattunk fel – megérte a látvány! A cáki pincesort és csárdát sem érdemes kihagyni. Sajnos maga Kőszeg elég vegyes benyomást tett ránk. Gyönyörű és roskadozó műemlékházak, templomok, régi címerek az ó- és belvárosban. Van, ahol a járda felett kifeszített dróthálók védik a járókelőket, hogy ne essen rájuk cserép, málló vakolat; a felíratok, táblák kopottak, elmosódottak, az utak, utcák állapota is hagy kívánnivalót maga után. Úgy éreztük, pár év után újra itt járva, mintha megállt volna Kőszeg a fejlődésben, s nincs igazi gazdája ennek a jobb sorsra érdemes kisvárosnak. Alig láttunk turistákat, pedig rengeteg és olcsó étterem, kebabos, fagyizó várja őket. A főtéren például 200 Ft-ért háromszor akkora adag 100% áfonyából készült fagyit kaptunk, mint Pécsett 260-ért. A Várszínház különféle programokkal próbálja becsalogatni a nézőket – meglehetősen borsos áron (3500 Ft). Mi például A talizmán című, az eredeti darabot alaposan átíró, mai és magyar gegekkel teletűzdelt hakni megtekintésével töltöttük el az egyik estét. Megjegyzem: ezt a darabot kiváló színvonalon a kecskemétiek játsszák.

Villanyautósként szomorúan tapasztaltuk, hogy a helyi honatyák nem érzik szükségét, hogy jó véleménnyel legyünk róluk. Úgy terjesztették elő az ingyen parkolási lehetőséget, hogy az eleve az ellene szavazást sugallta. Mondván: nincs még annyi villanyautós turista, hogy az ingyen parkolás hasznára lenne a városnak! És a gesztus? Sajnos ebben rövidlátóak a helyi képviselők!

Hazafelé a már jól bevált útvonalon, a szokásos töltőhelyeken (Zalaegerszeg, Siófok) és jó tempóban haladtunk egy kis komlói kitérővel, ahol a konnektoros töltővel 2-ről 38%-ra növeltük az akku töltöttségét. Gond nélkül és 3 pálcikával értünk haza. S most már újabb utakat tervezzük, először Fonyódra, azután pedig Miskolctapolcára.

Jó hatótávot, kellemes nyaralást mindenkinek!

Villanyautósok