Anglia-Erdély oda-vissza egy Nissan LEAF-fel

Bár a Tesla már évekkel ezelőtt megmutatta, hogy megfelelő akkumérettel és töltőhálózattal az elektromos autók is alkalmasak a hosszabb utak kényelmes megtételére, de a kisebb hatótávú autókat tényleg csak azoknak érdemes megvenniük, akik csak ritkán mennek hosszabb utakra, és akkor sem messzebbre, mint 800-1000 km. Hunor Angliában él, és alig néhány hónapja vette meg első elektromos autóját, egy 40 kWh-s, korábban bemutató autóként használt Nissan LEAF-et. Először csak kérdezősködött a Facebook Csoportban az európai töltési lehetőségekről, majd karácsony előtt elindult egy olyan útra, amire a legtöbbünk biztosan nem vállalkozna: London-Marosvásárhely-London. Íme Hunor beszámolója az összesen 4600 km-es útról:

Eredetileg azért kezdtem elektromos autók után érdeklődni, mert nem tetszett, hogy a Toyota Auris Hybridem benzinmotorja már egy kicsit nagyobb gázadásnál is azonnal beindult. Végignéztem az összes videót HAndrástól, a Villanyautósoktól, Tesla Bjørntől és másoktól, majd összeszámoltam, hogy havonta átlagosan mennyit is költök üzemanyagra. A 150 font akár törlesztőrészletnek is jó lehet, így a villanyautó vásárlása mellett döntöttem. Beszámították az autóm, felvettem a hitelt és még a hitelkártyám is megterheltem egy kicsit, hogy szeptember közepén az enyém lehessen egy 2018-as Nissan LEAF ex-demó autó (26000 GBP), 3975 km-rel a kilométerórájában. Most, alig négy hónappal később az óra már 20.500 km-nél jár, aminek legfőbb oka, hogy megjártam vele a London-Marosvásárhely-London utat.

Anyum rengeteg mindent szeretett volna hazaküldeni (összesen legalább 300 kg) Angliából Erdélybe az ott élő testvéremnek, emellett örült volna, ha a kisebbik húgom is eljut oda az ünnepekre egy rövid rokonlátogatásra. Mivel külső okok miatt nem láttuk az utolsó percig, hogy tudunk-e utazni, a későn megvett repülőjegy két személyre 1000 font körüli összegbe került volna. A repülés magas költsége miatt az autózás mellett döntöttünk. Az 1000 font bőven elegendő volt négy Dunlop téli gumira, kompra, autópálya matricára és azokra az esetekre, amikor fizetni kellett a töltésért. Így indultunk el 2018. december 22-én londoni idő szerint reggel 6 órakor Erdélybe.

A cél az volt, hogy a lehető legolcsóbban jussunk el Marosvásárhelyre és vissza, amit igazán ez utóbbi szakaszon sikerült elérni, hiszen a 2300 km alatt mindössze egyszer töltöttem fizetős töltőnél 7,95 euró értékben. Odafele még kevesebb tapasztalat állt rendelkezésemre, így kicsit többet használtam a fizetős töltőket (90%-ban a Chargemap app-ot használtam). Angliában nem kellett töltenem, hiszen mindössze 90 km-re élek a kikötőtől. Belgiumban is könnyen ment mivel szombaton nyitvatartási időben sikerült tölteni 2 Lidl-nél is. Németország már okozott némi fejfájást, mivel szombat este és éjjel vágtunk keresztül az országon, amikor minden zárva volt, de szerencsére akadt éjjel nappal üzemelő töltő a Kaufland parkolókban (pl. Frankfurti Kaufland). Egy helyen lassú töltőn töltöttem 5 órát, hogy pihenjünk egy kicsit. Az autópályán is vannak ingyenes töltők, de ha fizetős töltőnél kellett tölteni, akkor az eCharge app-ot használtam.

Úgy gondolnánk, hogy Németországban meg lehet bízni a töltőkben, pedig azok nem mindig működtek. Így volt, hogy végül 6%-os töltöttséggel gurultunk be egy lassú töltőhöz, amit egy telefonszám felhívása után valaki távolról indított nekünk. Akadt olyan töltő is, ami nem csak nem működött, de minden próbálkozásnál le is vont 8 eurót a számlámról. Bár az ügyfélszolgálat váltig állította, hogy a próbálkozások nem kerülnek semmibe, most kénytelen vagyok e-mailben visszakérni a sikertelen töltések árát. Ausztriában 2 helyen töltöttem kevesebb mint 10 euróért. A sok ingyenes töltés miatt Magyarországon volt a legkönnyebb dolgom. Mindent összeszámolva kevesebb mint 50 euró volt eljutni Erdélybe.

A tervezés során valaki azt ajánlotta, hogy Romániában a Királyhágót kerüljem el mert okozhat gondot főleg, hogy nagyon nehéz autóval és mínusz 2 fokban kellet volna átmenni a Kárpátokon. Így délre vettem az irányt Szeged, Arad, Temesvár, Déva, Torda felé. Romániában csak a Kauflandok-nál töltöttem az éjjel-nappal működő töltőknél. A töltés az áruházak információs pultjánál ingyen igényelhető kártyával indul, de hogy ne legyen gond, hogy mi karácsony este érünk oda, én levélben kaptam előre egy ilyen kártyát.

A vezetés, a töltés, a pihenés és a kompozás együtt így több, mint 60 óra volt. Németországban sok időt vesztettünk a rossz töltők miatt, de a nem kevés idő ment el az ingyenesen használható töltők vadászatára is. A cél a minél olcsóbb, nem pedig a leggyorsabb utazás volt, így ezt bevállaltuk. Munkahelyem a két ünnep között zárva tartott, így erre a napokra nem kellett szabadságot kivennem. A meleg helyzetek elkerülése érdekében ahol csak lehetett inkább 40-60% fölött tartottam az akkumulátor töltöttségi szintjét, és a bizonytalan töltőpontok miatt többször kellet tölteni mint ideál esetben kellett volna.

Az utazás idejét a „rapidgate” is növelte , mivel menet közben nem hűlt le az akkumulátor hiába is mentem végig 90 km/h sebességgel. De legalább az alacsonyabb sebesség nem melegítette jobban, és a kisebb fogyasztás miatt növelte is a hatótávot. Az akkumulátor hőmérséklet közel volt az első piros vonalhoz, majdnem a teljes útvonalon, de nem lépte túl egyszer sem. Sajnos nem volt LeafSpy nálam, hogy pontosabb adatokat lássak. Mint tudjuk a Nissan LEAF-nek nincs akkumulátor hűtése/fűtése így mivel 60 órán át majdnem végig csak töltöttem és merítettem az akkumulátort a magas hőmérséklet miatt az autó sajnos az ideális 45 kWh helyett csak 20 – 28 kWh között töltött.

Visszaúton London felé is volt egy kis probléma, de szerencsére végül minden jól alakult. A Newmotion-ös kártyával nem sikerült elindítani Ausztriában egy töltőt, pedig Erdély irányba ugyanolyan töltőt használtam gond nélkül. Mivel a következő töltőn 24 euró lett volna a töltés, inkább egy Lidlnél próbálkoztam. Az egyetlen bökkenő, hogy hajnali 4-kor az üzlet zárva volt, és a töltő sem üzemelt. Az akkuban lévő 3% energia nem lett volna elég reggel 7-ig a fűtésre, és egyébként sem akartam 0% akkuval megtudni, hogy 7-kor valóban bekapcsol-e a töltő, ezért nagyjából 2 órát fűtés nélkül várakoztam (kint 4 fok volt). Ki lehetett bírni, a gond ott lett volna ha reggel sem indul el a töltő. De szerencsére óramű pontossággal indult 7-kor, pedig a bécsi Lidl csak 7:40-kor nyit.

Visszafelé 90%-ban csak Lidl, Kaufland és Aldi töltőknél álltam meg tölteni. Kicsit óvatosabban és bő tartalékkal jöttem, ezért is kellet a 2300 km-es távon 21 alkalommal tölteni. Hiába tud az autó 200 km-t is egy töltéssel, a gyakorlatban 130 km fölötti hatótáv a nem túl megbízható töltők miatt kockázatos, hiszen ilyenkor szükség van a tartalékra.

Érdekes, kalandos és hosszú utazás volt. Mint látható, meg lehet tenni bármilyen útvonalat elektromos autóval is de szerintem még kell fejlődjenek az akkumulátorok és a töltési lehetőségek is, hogy ne tartson 12 órával tovább egy ilyen út, mint egy belsőégésű motoros autóval. Nagyon tetszik az elektromos autó főleg a csend, erő és a sok kényelmi felszerelés miatt, pl. előfűtés és a ProPilot mindent megér, az utóbbi nagyon sokat könnyített a hosszú utazás során (majdnem aludni lehet mellette, egy kamion mögött órákat elvezetett a ProPilot semmi gond nélkül). Vannak hibái még de már lehet élni vele és 90%-ban leveszi a terhet a sofőrről. ProPilot nélkül egy London-Erdély-London útvonalon rengeteget kell irányítania az autót az úton, ami sok energiát és rengeteg figyelmet igényel. A ProPilot ezt a feladatot megoldja helyettünk, csak éreztetni kell vele, hogy ott vagyunk, és szükség esetén bármikor be tudunk avatkozni. Ajánlom mindenkinek az elektromos autókat aki teheti lehetőség szerint mert sokkal érdekesebb, kényelmesebb vezetni.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.