Elektromos autó töltés az M3-as mentén

Az M3-as autópálya a kiegészítő szakaszaival együtt Magyarország 9 legnépesebb városa közül hármat – Debrecen (202 ezer fő, második legnagyobb), Miskolc (155 ezer fő, negyedik legnagyobb), Nyíregyháza (117 ezer fő, hetedik legnagyobb) – is összeköt a fővárossal, és keleti irányba az egyik legfontosabb tranzit útvonalnak számít. Ennek fényében döbbenetes, hogy 2019-ben egy középkategóriás elektromos autóval szinte lehetetlen ezen az útvonalon utazni. Budapestről elindulva az autópálya mentén Gödöllő előtt áll az utolsó nyilvános, bárki által bármikor használható töltési lehetőség, onnan az autópálya mentén nincs semmi. Persze azt már megszokhattuk, hogy Magyarországon a töltőket nem az észszerűnek számító autópálya pihenőkbe teszik, hanem 2-5 km-re a pályától, de az M3-as mellett 10 km-es távra sincs olyan villámtöltő, amivel fél órán belül értelmezhető mennyiségű energiát lehetne tölteni az autókba. De nyilvános, éjjel nappal bárki által használható lassú töltőből sincs semmi. A gödöllői töltő Budapesthez való közelsége miatt Budapestről indulva nagyon nem ideális, hiszen egy szinte még tele lévő akkut kellene tölteni (ilyen távokon az a néhány százalék is életbe vágó lehet), ami tudvalevőleg nagyon lassú folyamat, így az ott lévő töltő inkább a Budapest felé tartóknak nagy segítség. Már ha egyáltalán eljutnak odáig, hiszen a távolról indulóknak a pont üreshez közeli akkuval kell megmászniuk a Gödöllő környéki dombokat.

Vajon vak, vagy szándékosan csinál hülyeséget az, aki Mezőkövesdre lassú töltőt telepít?

A Budapest-Miskolc táv (~180 km) egy 30 kWh-s Nissan LEAF-fel ideális körülmények között ugyan teljesíthető, de autópálya tempóról álmodni sem lehet, és télen még a bátrabbak sem vállalkoznak az útra. A Budapest-Nyíregyháza szakaszon (~230 km) még rosszabb a helyzet. Erre az útra már a 40 kWh-ás akkuval szerelt autókkal is csak a bátrabbak indulnak el. Annál is inkább, mert Nyíregyházán, a lakosság számát tekintve az ország hetedik legnagyobb városában egyelőre nincs egyetlen olyan villámtöltő sem, amivel belátható időn belül feltölthető lenne egy villanyautó a visszaútra vagy a továbbutazásra. (Akad ugyan egy hivatalosan át nem adott 22 kW-os DC töltő, de arra egyelőre még senki se számítson.) Aki azt hiszi, hogy Debrecenben, az ország második legnagyobb városában jobb a helyzet, az téved. A ~230 km-es Budapest-Debrecen távra sem sokan vállalkoznak, de villámtöltőből is csak olyan akad, amit a Nissan adott a városnak, és a CHAdeMO csatlakozós autókon kívül más töltésére nem használható. Ha valaki egy Volkswagen e-Golffal vagy BMW i3-mal eljut idáig, várhat 6-12 órát, hogy valami váltakozó áramú forrásról feltöltsön. Nyilván, ha valaki látogatóba érkezik, akkor ez nem gond, de akad aki tovább menne, vagy még aznap visszajönne. Na ez az, ami ma még Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékből lehetetlen.

Nem az elektromos autókkal van gond, hanem azzal, hogy Magyarország egyik legfontosabb autópályája mentén nincs semmilyen töltési lehetőség. Pedig nem kellene sok töltő. Kezdéshez elég lenne Hatvannál és Mezőkövesdnél elhelyezni egy-egy vagy két-két töltőt, és máris egy teljesen új világ nyílna meg az elektromos autóval közlekedők előtt. De semmi jele annak, hogy a belátható jövőben erre a szakaszra töltő kerül.

Pedig majdnem sikerült a kettő helyszínből legalább egyet megvalósítani. Mezőkövesden ugyanis az ország átjárhatóságának megteremtésével megbízott, adóforintok égetésével foglalkozó cég megállapodott a helyi önkormányzattal két parkoló használatáról, és meg is igényelte a helyi áramszolgáltatótól az elektromos autók töltéshez szükséges elektromos bekötést. Egy villámtöltő (40+ kW teljesítményű töltő) ezen a helyszínen önmagában csak a 30+ kWh-s autóknak lenne segítség, de első lépésnek már ez is jó lenne, és már csak Hatvan környékére kellene valami. Annak ellenére elfogadnánk, hogy az autópálya lehajtótól 4,7 km-re lévő belvárosi helyszín versenyben van az igazán megtisztelő ország legnehezebben megközelíthető töltője címért. De mindez nem lenne gond, ha az ide megrendelt és kifizetett 44 kW teljesítményre nem egy 2×22 kW-os váltakozó áramú (AC) hírhedten megbízhatatlan, távolról korlátozottan adminisztrálható töltőoszlopot, hanem egy 44 kW-ra visszakorlátozott 50 kW-os egyenáramú (DC) villámtöltőt tesznek. De nem. Az M3-as mentén elérhető, elektromos autó töltésre szánt egyetlen nagy teljesítményű kiállásra olyan AC töltőt telepítettek, amiről az autók 90-95%-a óránként csak 20-40 km-re elegendő energiát tud tölteni.

Mezőkövesd, 2019. február 10. (forrás: olvasónk fotója)

Vajon mennyire érti az elektromobilitás hazai problémáit az a vezető, aki ezt a telepítést aláírta? Tudatában van-e annak, hogy mit csinál? Tudja-e, hogy egy-egy ilyen döntéssel a feleslegesen kidobott milliókon túl mekkora kárt okoz emberek ezreinek, illetve úgy összesen a lakosságnak?

Nyilván nem kell mindenkinek értenie, hogy mi a különbség az egyenáramú és a váltakozó áramú töltés között. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy mely autók milyen eszközről hogyan tölthetők. Nem kell stratégiailag értse, hogy mire van szüksége a felhasználóknak. De aki ezekkel nincs tisztában, az ne kapjon döntési jogkört egy olyan szervezetben, ahol ezen ismeretek nélkülözhetetlenek.

A helyzet azért annyira tragikus, mert a szóban forgó cég közel két évvel ezelőtt vásárolt legalább 20 db olyan egyenáramú (tehát DC) villámtöltőt, amivel kiválóan szolgálhatnák ezen a helyszínen az M3-ason folyó villanyautós közlekedést. A töltők kb. fele azóta is raktárban áll, és még ismert terv sincs a felszerelésükre. Tehát nem került volna egy fillérrel sem többe egy olyan töltőt felszerelni ide (hiszen már kifizetve raktárban áll), ami az autósok érdekét szolgálná. Egyszerűen csak egy jó döntést kellett volna hozni. De ez mintha soha nem sikerülne. Olyan, mintha szándékosan szabotálnák az elektromobilitás terjedését a lehető legrosszabb döntések meghozatalával. Azt már nem is merem feszegetni, hogy ha ugyanerre a helyszínre nem 44, hanem 50 vagy még inkább 72 kW teljesítményt rendelnek, akkor minimális többletköltséggel korlátozás nélkül is felszerelhették volna a raktáron lévő villámtöltőt. (A többlet bruttó 146 ezer illetve 585 ezer Ft lett volna, ami a készülék már kifizetett bruttó ~7-9 millió forintos árához képest aprópénz.)

De ha ez nem lenne elég, akkor sikerült a készüléket a parkoló két mozgássérült megállóhelyéhez tenni, így szabályszerűen a töltőt csak a mozgássérült villanyautósok használhatják. Bátrabbak felállhatnak a töltő túloldalára a járdára, de az ugyanúgy szabálytalan, mint a mozgássérült parkoló elfoglalása, ráadásul ha más is odaáll, akkor a járdáról képtelenség visszajutni az útra. Lehetett volna két hellyel arrébb tenni, de úgy néz ki, hogy valakinek csak az a két hely volt megfelelő. Az a szerencse, hogy a legjobb szakemberek dolgoznak a fontos helyeken döntéshozó pozícióban. Gratulálunk az alapos és átgondolt munkájukhoz!

De ne csak az szégyellje magát, aki ebben a konkrét telepítésben így részt vett, hanem mindazok is, akik jól fizetett munkahelyükön a jogszabályok paragrafusai mögé bújva, kifogások és teljesíthetetlen feltételek kreálásával, tenderek elkaszálásával, határidők tologatásával és még ki tudja milyen praktikákkal szabotálják az autópálya pihenőkbe történő töltőtelepítéseket az M3-as mentén és szerte az országban! Hölgyeim és uraim: legyenek büszkék rá, hogy fontos szerepet töltöttek be abban, hogy Magyarországnak sikerült 5 év alatt 5 év lemaradást begyűjtenie elektromos autó töltő infrastruktúra fejlesztésben Nyugat-Európához és a környező országokhoz képest! Önök nélkül ez nem sikerült volna!

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.