Exkluzív: Škoda Enyaq iV elektromos SUV testközelből

Tegnap este egy igazán különleges bemutatónak adott otthont Prága: lehullott a lepel a Škoda Enyaq tisztán elektromos SUV-ról, melyet sokan a márka első valódi belépőjeként emlegetnek az elektromobilitás világába. Műszaki szempontból valóban így van, hiszen a vadonatúj modell alatt már a Volkswagen MEB moduláris padlólemeze rejtőzik, ami azt jelenti, hogy az autót a fejlesztés legelső pillanatától kezdve elektromosnak szánták, nincs belőle se hagyományos, se hibrid meghajtású változat. Ám ne felejtsük el, hogy a cseheknek van már villanyautójuk, mégpedig a belsőégésű motoros Citigóból átalakított Citigo e iV. Az a kisautó a városba született, éppen oda, ahol a kibocsátásmentes járművekre a legnagyobb szükség van, így bár a tegnap este sztárja a népszerű sportterepjáró-szegmensbe érkező, és technológiailag újat mutató Enyaq iV volt, nem ez az egyetlen fontos autómodell a gyártó kínálatában.

Azért is indult egy korábban megjelent villanyautó felemlegetésével ez az alapvetően az Enyaq iV-ről szóló cikk, mert a tegnapi bemutató sem teljesen az elektromos SUV-ról szólt – a Škoda egyben egy szülinapi bulit is szervezett magának, ahol a 125 éves történetének legfontosabb járműveit vonultatta fel a nézők előtt. Ezt mindenki láthatta az élő online közvetítésen, azt viszont már csak a résztvevők érthették meg, hogy mennyire tökéletesen passzolt ez a kis prezentáció egy villanyautó premierjéhez. Amikor ugyanis régmúlt idők klasszikusaival parádézunk a színpadon egy zárt térben, annak nemcsak hangja, hanem szaga is van – éppen olyan tömény benzinszag, amitől jó lenne már végre megszabadulni. Szeretjük az oldtimereket, de ehhez egy egyszerű arcmaszk kevés volt. Szerencsére nem kellett sokat várni a Škoda plug-in hibridjeire és villanyautóira, hogy ismét kitisztuljon a levegő.

Na de ennyit a szülinapozásról, térjünk át arra az autóra, amiért bevállaltam életem első koronavírus-tesztjét, és ami miatt e hajnali órákban a billentyűzeten zongorázom, ahelyett, hogy mindkét kezemben egy-egy korsó Pilsnert szorongatva gyászolnám a megbirizgált nyálkahártyám. Az alábbiakban az első benyomásom olvasható a Škoda Enyaq iV-ről.

Dizájn

Úgy veszem észre, hogy az autógyártók egyre inkább kezdik magukévá tenni azt a felfogást, hogy egy elektromos autó elsősorban autó legyen, és csak másodsorban elektromos. Nem attól lesz különleges, szép, vagy jó egy villanyautó, hogy első ránézésre látszik rajta, hogy elektronok mozgatják, sőt, az extravagáns, a márka dizájnnyelvezetétől idegen stílus éppen azokat a fogyasztókat riasztja el, akiket a leginkább meg kellene győzni, hogy az elektromobilitás a jövő. A Škoda szerencsére nem esett bele abba a hibába, hogy valamiféle fura formát ad az Enyaqnak csak azért, mert az eleve villanyosnak épült. Ennél hagyományosabb megjelenése már csak akkor lehetne a kocsinak, ha nem kerül egy műanyag fedőlap a hűtőrács helyére, de még ezt is sikerült úgy megoldani, hogy egyáltalán ne legyen feltűnő a különbség.

Az autó eleje piszok jól néz ki, főleg a Vision iV tanulmányból átvett, drámaian kihangsúlyozott légbeömlők miatt, de a fényszórók és a motorháztető domborulatai mind hozzátesznek az autó szigorú karakteréhez. Mégis kicsit olyan érzés, mintha a tervezőknek meghatározott számú tollvonással kellett volna megrajzolniuk a karosszériát, amit rosszul osztottak be, mert a lendület az autó hátuljára elfogyott. A szigor unalomba csap át, és bár egyáltalán nem csúnya hátulról sem az Enyaq, én hiányolom azokat a markáns formákat, amikből előre bőven jutott.

Az autó egyébként meglehetősen hosszú (csak 50 milliméterrel marad el a Kodiaq-tól), ellenben a motorháztető feltűnően rövid, ez pedig ránézésre fura arányokat eredményez. A látványon nagyon sokat módosít a keréktárcsák mérete és dizájnja is, melyekből több is bemutatkozott Prágában.

Utastér

A motortérről készített fotón látható, hogy mennyire kompakt módon össze van pakolva minden, nincsenek felesleges hézagok, ezért lehetséges az, hogy ilyen rövid az autó eleje. Ennek, valamint a MEB padlólemez hosszú tengelytávjának köszönhető az, hogy a lábunk kényelmesen el fog férni bármely ülésen, kivéve középen hátul, mert az itt elhelyezett tároló miatt (hacsak nem kivehető) spárgázni kell.

Az utastér valóban tágas, ennek ellenére én kicsit úgy érzem, hogy nem annyira, mint amennyire kívülről nézve gondolnánk, és talán lehetett volna még egy keveset lecsípni a csomagtérből az utasok számára.

Minőség

A Škoda Enyaq iV utasterének minősége, anyaghasználata, és kinézete messze meghaladja azt a szintet, ahová a márkát pozicionáljuk. Különösképpen a Founder’s Edition esetében, ahol a barna eco-bőrkárpitozás még azt is majdnem elhiteti velünk, hogy egy prémium autógyártó járművében ülünk. Tetszik, hogy az autón belül sokféle anyaggal találkozhatunk, folyamatosan váltja egymást a szövet, gumi, bőr, és persze a műanyag sem hiányzik, de ezek relatíve kemény, stabil műanyag felületek voltak.

Itt említeném meg az autó Crystal Face nevű, LED-ek által megvilágított maszkját, aminek én egyáltalán nem vagyok ellene, sőt, bekapcsolt állapotában még tetszik is, ám amikor világítás hiányában láthatóak a hűtőrács-mintázatban behelyezett műanyag panelek, azt már inkább a komolytalan, gagyi kategóriába sorolnám.

Műszerfal

Számomra a legnagyobb pozitívum az autóval kapcsolatban a műszerfal, ahol egyetlen 13 colos érintőképernyő, és kicsivel lentebb egyetlen sor gomb várja ujjbegyünk közeledtét. Ezeken kívül a kormányon vannak még gombok és tekerők, melyekkel többek között a hangalapú vezérlést, kormányfűtést kapcsolhatjuk be, vagy a zenékben lépkedhetünk és a hangerőt módosíthatjuk. Még a középkonzol is a tárolók számára lett kialakítva, és vezérlőt csak a módválasztó kapcsoló és az elektronikus rögzítőfék kapcsolójának formájában találunk. A kormány mögött lévő digitális műszeregység egyébként eléggé el lett dugva, én nem bánnám, ha ez picivel nagyobb lenne, de bizonyára ezen segít az elérhető Head-Up Display.

Szoftver

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor telepít egy nagyobb szoftverfrissítést okoseszközére, és utána lelkesen nézi végig az új felületet, ikonokat, funkciókat. Ugyanilyen izgatottan kezdtem el megbarátkozni a villanyautó érintőkijelzőjével, de hamar meg is untam. Véleményem szerint egy nem mindenki által jól ismert felületnél fontos, hogy egyszerű, és gyorsan megismerhető legyen, de a néhány perc alatt, amit vele töltöttem, nekem nem sikerült kiigazodnom rajta. A grafika sem tetszik különösebben, többször is előfordult, hogy nem érzékelte az ujjam, valamint belefutottam „ez a funkció még nem elérhető” üzenetbe is, ami megerősíti a gyanúm, hogy ez a szoftver még nincs teljesen kész. Hogy pontosan milyen funkciókhoz lehet itt hozzáférni, hogyan működnek a vezetéstámogató rendszerek, vagy épp mennyire jó társaság Laura, a digitális asszisztensünk, azt majd egy részletesebb teszt során derítjük ki.

Sajnos nem sok idő és lehetőség állt rendelkezésemre, hogy jobban megismerkedjek a Škoda legelső tisztán elektromos szabadidőautójával, ezért nem is találkoztam olyan egyedi, okos megoldásokkal, amitől azt mondanám, hogy az Enyaq iV különleges. Ellenben jól beilleszkedik a többi Škoda közé, pofás, tágas, minőségi, és a hajtásláncra is több opciójuk lesz a vásárlóknak.

Még több fotó az alábbi galériában:

Simon Zsolt

Nem az autózás, hanem a környezetvédelem iránti elkötelezettség sodorta a Villanyautósok közé, hogy geográfus és közgazdász tanulmányai befejezése után tudásával segíthesse egy fenntarthatóbb világ kialakulását.