Villanyautó teszt: Opel Corsa-e

Be kell látni, a PSA csoport zseniális tervet eszelt ki az elektromobilitásra való átállásra. Néhány éve kitaláltak, majd azt követően lefejlesztettek egy olyan villanyautós szettet, ami a hagyományos meghajtású autókba is beszerelhető és ezt minden márkájuk egy-két modelljébe beépítve léptek piacra. Így van már tisztán elektromos autójuk DS, Peugeot illetve Opel emblémával, és nemrég bejelentették a Citroën változatot is. Ugyanaz a technika négyféle merőben különböző stílusú autóban (Peugeot, Citroën, DS és Opel). Így egy nagyon széles közönségnek tudnak elfogadható külső és belső teret kínáló autókat építeni.

(Ezt az autót videóban is bemutatjuk. Ha inkább azt néznéd meg, akkor görgess lefelé.)

A DS 3 Crossback E-Tense, a Peugeot e-208 és a Peugeot e-2008 már járt nálunk, múlt héten pedig átvehettük néhány napra az Opel Corsa-e egyik magyarországi tesztpéldányát is. Az autóval Frankfurtban már élőben is találkoztunk, és azóta vártam, hogy gurulhassunk is vele.

Az Opel Corsa-e a PSA villanyautó családjának konzervatívabb tagja. Szép, de nem különleges, nem hivalkodó. Nem akar kitűnni a forgalomban, nem akarja azt hirdetni lépten-nyomon, hogy elektromos. Persze Magyarországon a zöld rendszám miatt nem fogja tudni letagadni, hogy nem szennyezi a környezetet, de ha az nem lenne, akkor senki sem tudná megmondani róla, hogy benzin vagy gázolaj helyett akkumulátorban viszi magával az energiát. Egyedül az oldalt és hátul megjelenő kis e betű buktatja le, de az csak azok előtt, akik tudják, hogy mit kell figyelni.

A Corsa-e kicsi autó, ugyanúgy mint a Peugoet e-208 vagy a Renault Zoe. A szűkös (bár egyre bővülő) villanyautó kínálatban divat összemosni illetve összehasonlítani teljesen külön kategóriába tartozó autókat, ami különösen igaz most, amikor állami támogatással a legtöbb típus valamely verziója 8,5 millió forintba kerül. De ettől az autók méretben még nagyon eltérőek lesznek. A Corsa-e például nem ugyanaz a méret, mint egy Kia e-Niro vagy egy Nissan Leaf.

Az autó külsőre friss, de nem különösebben izgalmas. A kerekded, tojás formát látványos élek teszik egy kicsit érdekesebbé. Összetéveszthetetlenül beleillik a mai Opel kínálatba, de el is veszik abban. Egyébként, ha belegondolunk, akkor szédületes, hogy ugyanarra a technikai alapra mennyire más autót építettek Opel illetve Peugeot emblémával.

Manapság divat a kétszínű fényezés, aminek részeként az autó tetejét feketére festik. Ezt az extrát a tesztautó is megkapta, és jól is áll neki, de ilyenkor nyáron ez nagyon nem praktikus, hiszen a fekete felületen keresztül az autó szívja magába a meleget. Persze ennek nincs óriási jelentősége, akinek tetszik bátran rendelje meg fekete tetővel az autót. Ami még a tesztautót feldobta az az üvegtető, ami ugyan nem nyitható, de sok fényt enged be az utastérbe, kicsit tágítva azt. Az üvegtető belső oldalára egyébként egy kézzel elhúzható árnyékoló is került, így ha már sok a napfény, vagy télen nagyon jön be a hideg a fejünkre, akkor be lehet húzni árnyékolónak és hőszigetelőnek.

A tesztautó belső terét nagyon feldobják a (mű?)bőr borítású ülések. Nem tudom milyen azok nélkül, mert Frankfurtban is ez az ülés volt benne, de ezzel egy kategóriával komolyabbnak mutatja magát, mint ami. A bőrről azt tippelem, hogy nem igazi, de ha mű, akkor piszok jó minőség. Engem meggyőz.

Az első üléseket én kimondottan kényelmesnek találtam, de ez persze mindig egyéni preferencia kérdése. A kormány és az ülés le-fel, illetve előre hátra tág határok között állítható, így különböző magasságú emberek is kényelmesen magukra tudják szabni ezeket úgy, hogy kényelmesen kilássanak, és a kormányon átnézve az előttük lévő kijelzőt is jól lássák. Én magasan szeretek ülni, viszont az egyébként kényelmes üléspozíciónál a középső tükör, illetve a szélvédőre tett előre tekintő kamera háza viszonylag nagy felületet takar ki a látómezőből. Megszokható, de ez sajnos ma egyre több autónál probléma.

A műszerfal minden tekintetben klasszikus. Nincsenek extravagáns billenő kapcsolók, mint a Peugeot-ban, nincsenek rombuszmintás motívumok, mint a DS-ben, csak fekete felületek, klasszikus tekerők és néhány érintésérzékeny felület a középső kijelző két oldalán. Nekem mindig tetszett, amikor a középső kezelőpanel egy kicsit a vezető felé fordul, hiszen az többnyire neki biztosít információkat. Az Opel dizájnerei ezt még azzal tetézték, hogy a megszokottnál talán egy kicsit jobban megdöntötték hátra. Nekem bejön, de tudom, hogy van, aki furcsállja. A gyakorlatban én nem tapasztaltam hátrányát.

A ~3:2 oldalarányú kijelző körül hat érintésérzékeny piktogram található, ebből a tesztautóban 5 volt aktív. Az egyik ezek közül a navigációra utaló nyilacska, amit megérintve csak akkor jutunk el egy navigációs alkalmazásig, ha telefont csatlakoztatunk az autóhoz egy USB kábel segítségével. Ebbe az autóba ugyanis nem építettek navigációs szoftvert, ami lássuk be, nem is baj. A ritkán vagy sose frissülő gyári szoftverek nem tudják tartani a lépést a telefonokon elérhető, folyamatosan aktuális adatokkal tervező alkalmazásokkal. A beépített navik legtöbbször már akkor elavultak, amikor a típus első példányai kigurulnak a gyárból.

Egyébként egyértelműen látszik, hogy a PSA autóiban ugyanannak az infotainment rendszernek a márkára szabott különböző verziói futnak, hiszen a funkcionalitás, a logika mind mögött szinte azonos. Ennek ellenére a Corsa-e Carplay megoldása érthetetlen módon instabil volt. A kocsi átvételekor egyszerűen be sem tudtam izzítani, majd menet közben egyszer csak bekapcsolt. De utána is többször volt csatlakozási problémám. Nem tudom biztosan mondani, hogy ez csak az autó hibája, hiszen itt lehet akár telefon vagy kábel gond is, de az eddig kipróbált DS és Peugeot modellekben nem volt ezzel problémám. Reméljük, hogy ez csak a korai gyártású példány első szoftververzióira jellemző gond.

A kijelző egyébként remek, mind felbontás, mind színek, mind pedig fényerő illetve érzékenység szempontjából. Ennek ellenére kissé kaotikus a kezelése, de persze megszokható és megtanulható.

A fűtés-hűtés külön dedikált kezelőszerveket kapott a kijelző alatt kicsit mélyebben. Ennek elhelyezkedése kicsit furcsa, a gombok eléréséhez kicsit nyújtózkodni kell. Dicséretes viszont, hogy mind a hőmérséklet mind pedig a ventilátor sebessége tekerhető gombokkal állítható, ami intuitívvá teszi a kezelést. Bár nem kétzónás a klíma a hőmérsékletet a sofőr és az utas is saját gombbal tudja állítani.

A vezeték nélküli telefontöltő ezek alá egy tálcába került, ami fölött egy USB A csatlakozó is található a vezeték nélkül nem tölthető telefonokhoz, illetve az Apple Carplay és Android Auto kapcsolathoz.

A PSA konszern egyéb autóival ellentétben az Opelnél a tempomat gombjai nem a kormány mögé, hanem a kormányra kerültek, így jobban láthatók. A kormányról így viszont kiszorultak azok a gombok, amikkel a kormány mögötti képernyő tartalmát lehetne váltogatni. Ezt a funkciót a baloldali bajuszkapcsoló végén lévő gomb és gyűrű látja el, aminek a megtalálása eltartott egy darabig. Hogy miért nem lehet minden fontos adatot lapozás nélkül kitenni egyetlen képernyőre, az számomra érthetetlen, de ez valahogy egyetlen autógyártónak sem sikerül.

A két első ülés közé került egy kis tároló rekesz és egy könyöklő, ami az üléspozícióhoz igazodva előre-hátra elcsúsztatható.

A hátul ülők számára rendelkezésre álló hely nagyon függ az elöl ülők méretétől. Mögém még 190 cm körüli felnőttek is kényelmesen beférnek, de én már nem férek be kényelmesen magas sofőr mögé. Két felnőtt és két gyerek azonban valószínűleg jól elfér benne. A hátul ülők légbeömlő nyílást ugyan nem, de két db USB A aljzatot kapnak az eszközeik töltéséhez.

A csomagtartó érdekes módon egy kicsit nagyobbnak tűnik, mint a DS és Peugeot modelleké. Ennek oka, hogy a Corsában nincs álpadló, így a csomagtartó mélyebb, viszont az üléseket lehajtva nem kapunk sík felületet (én ezt nem is bánom). A 267 literes csomagtér egyébként 42 literrel kisebb (13,6%), mint a hagyományos meghajtású változaté.

A sávtartó rendszer alapvetően ügyes, sokat segít, de kevésbé tudja fixen középen tartani az autót, mint mondjuk egy Leaf vagy egy Tesla hasonló rendszere. Folyamatosan korrigál jobbra vagy balra, amitől ide-oda imbolyog az autó. Viszont olyan helyeken is vállalja a sávtartást, ahol a jobb oldali vonal például egyáltalán nincs felfestve, vagy ami a Leaf számára már szűk lenne. A használaton sokat ront, hogy a többi európai modellhez hasonlóan ez sem jelzi hanggal, ha már nem irányít, így nagyon oda kell figyelni rá. Az adaptív tempomattal kiegészítve egész használható Level 2 önvezetést valósít meg.

Kisautók között egyelőre még ritka, hogy az opciós listán elérhető a LED mátrix fényszóró (Intellilux LED mátrix néven). A Corsa-e rendelhető ezzel az extrával, amit én mindenkinek csak javasolni tudok. Ha választani kell, akkor sokkal inkább ezt választanám, mint mondjuk az üveg tetőt vagy fekete tetőt. A jobb megvilágítást biztosító országúti fényből mindig csak annyit takar ki teljesen automatikusan, amennyit a többi közlekedő miatt kell. Minden más irányban tökéletesen megvilágítja az utat. Sokkal nyugisabbá és biztonságosabbá teszi a közlekedést.

Az Opel Corsa-e akkumulátora

Az Opel Corsa-e is ugyanazt az 50 kWh-s akkumulátort és 100 kW (136 LE) maximális teljesítményű elektromotort kapta, mint a PSA csoportbeli unokatestvérei. Az akku nettó kapacitása 47 kWh, de ezt hivatalosan nem adja meg a gyártó, így a neten elérhető 45 kWh-s adat is (ez igaz minden PSA csoportos autóra). Ezzel a a WLTP ciklus alapján a gyártó szerint akár 337 km-es hatótáv is elérhető.

A valóságban teletöltve 280 km-nél nagyobb hatótávot persze sose írt ki az autó, de vegyes használatban az legalább reális. Persze nyaralásra menet erre ne számítsunk, ha végig 130-cal zúzunk az autópályán. Az Opel német honlapja 30 °C-os hőmérséklet mellett 130-as tempónál normál vezetési stílussal 170 km-es hatótávot ír, ami 27,6 kWh/100 km-es fogyasztást feltételez. Nálunk az M7-esen oda-vissza 22,5 kWh/100 km körül volt a fogyasztás nyári kánikulában 20 °C-ra állított klímával (a forgalom miatt a 130 km/h-tól picit elmaradó átlagsebességgel).

Természetesen elvittem a szokásos fogyasztástesztre is, ahol ezúttal olyan volt az idő, hogy se fűteni, se hűteni nem kellett. Mondhatni ideális körülmények között futhatott az autó. A külső hőmérséklet 20 °C-ról 17-re csökkent, ahogy telt az idő. Jól látható, hogy ilyen körülmények között mennyivel barátságosabb a fogyasztása a hajtásláncnak, mint amikor fűteni is kell (Peugeot e-208 adatai). A teszt során ugyanazon az útszakaszon mindkét irányban lemértem a fogyasztást úgy, hogy a napi számlálót a kiválasztott sebesség elérésekor nullázom, és a szakasz végi lassítás előtt olvasom le. A sebességet GPS szerint állítom be, ami a műszerfalon 2 km/h-val nagyobb tempót eredményez (tehát 130 km/h-s sebességhez 132 km/h-t kell beállítani). A szakaszokon a teszt során nem lassítok és nem gyorsítok, mert egyetlen ilyen esemény is jelentősen módosítja az eredményt. Az oda-vissza mérés többé-kevésbé kiküszöböli a domborzat és a szélirány miatti torzításokat. Télen nem csak a fűtés energiaigényével, de a hideg levegő nagyobb sűrűségéből adódó nagyobb légellenállással is számolni kell.

Az autó ugyanúgy rendkívül gyorsan tölthető DC forrásból CCS csatlakozón, mint a többi villanyos PSA modell. 17% alatt 100 kW-os teljesítmény is elérhető, ami nagyon látványos tud lenni. Efölött egészen 66-68%-ig 75 kW-tal tölt, feltéve, hogy a töltő képes ekkora teljesítmény leadására. A töltési teljesítményt nem befolyásolja, hogy milyen meleg van kint, milyen gyorsan mentünk a töltés előtt, illetve hogy hányadik egymást követő töltésnél járunk, hiszen az akkupakk aktív hűtéssel rendelkezik. Az autót Balázsék elvitték egy Kajászó-Balatonkeresztúr oda-vissza túrára, amit egyből egy rövid (44-80%) töltéssel kezdtek (átlag: 48 kW). Végig 130 km körüli tempó volt megcélozva (amennyire a forgalom engedte), majd 7%-ról 79%-ra töltöttek (átlag: 61,3 kW). Végül Kajászóra visszatérve 9%-ról 50%-ig töltöttek (átlag: 85 kW). A töltési teljesítmény még a harmadik töltés elején is felment 100 kW-ra, tehát az akkuhűtés kiválóan a gyors töltéshez szükséges szinten tartotta a pakk hőmérsékletét. A magas akkufeszültség miatt egy 50 kW-os MOL Plugee töltőn 52 kW teljesítményt is mértünk.

Töltési sebesség és görbe a Peugeot e-208-nál mértek alapján

A töltés sebességével tehát nincs gond, ami sajnos nem mondható el a töltés stabilitásáról. A töltési folyamat vagy el sem indult elsőre, vagy ha elindult, akkor véletlenszerű idő után hibával leállt. A töltők az autóra panaszkodtak, bármit jelentsen is ez. Többféle oszlopon is próbáltuk, mindenütt ugyanez volt az eredmény. Biztos, hogy ezt szoftverfrissítéssel javítani fogják, hiszen a DS és Peugeot modelleknél nem volt ilyen gondunk, de most a teszt során bosszantó volt.

Az Opel Corsa-e alapból egy 7,4 kW-os fedélzeti töltővel érkezik, így a 22 kW-os nyilvános AC töltőoszlopokon vagy otthoni fali töltőn maximálisan ekkora teljesítménnyel tudja tölteni az akkut. Az autó opcionálisan rendelhető 11 kW-os 3 fázisú fedélzeti töltővel is, de ez a tesztautóban nem volt elérhető.

Kéne?

A PSA ügyesen használja ki a portfóliójában lévő márkák közötti különbségeket. Ugyanazt a technológiát több különböző külső és belső stílussal is gyártja, így különböző igényű vevőkörnek is jól meg tud felelni. Nekem nagyon tetszik a Peugeot e-208 vagány és merész külseje, na meg a beltér kialakításának egyes elemei, de saját magamnak valószínűleg a konzervatívabb Corsát választanám. Technológiailag nincs különbség közöttük, és többé-kevésbé az árak is azonosak.
Nem kaptam pontos adatokat tesztautóról, de a konfigurátorral összeállítva 13 millió forint körüli vételár jött ki. Ennek az autónak ez az egyetlen igazi problémája. Az állami támogatással elérhető 8-8,5 milliós áron viszont már nagyon jó vétel.

Az autóról egy videó bemutatót is készítettünk. Ha szívesen látnátok több villanyautós tartalmat videó formában, akkor kedveljétek ezt a videót és iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra!

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.