Már lobbiznak a környezetvédelmi szabályok ellen az autógyártók

Talán a kettővel ezelőtti podcastban viccelődtünk azon, hogy vajon kijátsszák-e a „koronavírus kártyát” majd az autógyártók, hogy kibújjanak az idén életbe lépő szigorú európai CO₂ kvóták alól.

Egyet lehet találni, vajon így lett-e.

Szigorú de fair

Ha az EU hivatalos tájékoztatását nézzük, akkor már a 2015-2019-es időszakot lefedő emissziós célszámok is bőven elérték a kitűzött célokat, hiszen az Unió 130 g/km kibocsátást célzott meg a közös piacon ebben az időszakban eladott új autók átlagában, a gyártók pedig a 120 g/km-es eredményükkel túl is teljesítették ezt. Öröm, boldogság, népünnepély az utcákon, szivárvány az égen? Nem egészen.

Talán a dízelbotrány kellett hozzá, talán csak valaki Brüsszelben kinyitotta az ablakát és jó mélyet szippantott a város levegőjébe, de 2018-ban szigorított az EU és új normákat vezetett be. Ennek eredményeként 2021-re el kell érni a 95 g/km-es flotta átlagot és ezt 2025-re újabb 15%-kal, 2030-ra pedig 37,4%-kal kell csökkenteni. 

A minden korábbinál szigorúbb szabályozás azonban így is 2-2,5 éves felkészülési időt hagyott  gyártóknak, másrészt a flotta számítással ad pár kiskaput is. Így például a Fiat Chrysler csoport a Teslának fizet azért, hogy európai eladásaikat az emissziók szempontjából az FCA flottájához számíthassák – merthogy a szabályozás erre is ad lehetőséget.

Akárhogy is, a legtöbb gyártó még így is súlyos eurómilliárdokat költhet majd büntetésekre, mert addig halogatták, húzták, a villanyautós átállást, hogy már nem fognak tudni időben eleget tenni a követelményeknek.

Vagy mégis?

Így lenne ötösöm a lottón

Valahogy megéreztük mi ezt, amikor múltkor erről beszélgettünk a podcastban – ha jól emlékszem, pont én mondtam Tiborra reagálva, hogy szerintem majd a koronavírusra hivatkozva megpróbálnak kibújni a kötelezettségek alól. És lám.

Az ACEA, azaz az Európai Autógyártók Szövetsége, egy jelentős lobbiszervezet, amelynek mindenki tagja aki számít és aki rendelkezik gyárral a kontinensen.

Forrás: ACEA

A szervezet március 25-én intézett levelet az Európai Biztosság elnökéhez Ursula von der Leyen asszonyhoz. Ha a fenti sok sok logó és az általuk képviselt tőke, befolyás, no meg a sok millió munkavállaló nem lenne elég, a levelet aláírta még az Európai Autóipari Beszállítók Egyesületének (CLEPA), az Európai Gumiabroncs- és Gumigyártók Szövetsége (ETRMA), illetve az Európai Gépjármű Kereskedők és Szervizek Tanácsa (CECRA) elnöke is.

A levél két oldalon keresztül ecseteli, hogy mennyire nehéz helyzetbe kerültek ezek az ágazatok a koronavírus kapcsán kialakult helyzetben, hiszen az eladások gyakorlatilag befagytak, de az alkalmazottaik is legfeljebb otthonról tudnak dolgozni – már ahol lehetséges ez, mert a gyári munkások gyakorlatilag munka nélkül maradtak. A helyzet valóban súlyos, nem kívánjuk mi sem cinikus élcelődéssel köszörüli a nyelvünket az iparág szereplőin. Az azonban felettébb érdekes, hogy a levélben található udvariaskodások, az EU fantasztikus döntései miatti hálálkodások, valamint egy konkrétabb koordinációs kérdés mellett gyakorlatilag egyetlen mondat van ami gazdasági könnyítést kér: az pedig a CO₂ kvóták határidejének kitolása iránti kérelem.

Lehet, mi itt olyanok vagyunk, mint a kalapács, ami mindent szögnek lát, de villanyautós szemmel rögtön az tűnt fel, hogy, mintha – már elnézést, de – 2 oldalnyi rizsát, körítést olvasnánk, aminek szinte a mértani közepén van a lényeg, egy gondosan csomagolt mondatban. Erre angolul van szakkifejezés is, egy bizonyos végtermékkel töltött szendvicsre utalva.

Halasztás, nem felrúgás

Az ominózus mondat arról szól, hogy szeretnék, ha az EU kitolná a 95 g-os direktíva bevezetésének időpontját. Az ok a koronavírus, hiszen, mondják, se gyártás, se fejlesztés, se homologizációs munka nem folyik jelenleg, így ezek a határidők nem tarthatók. Az aláírók ugyanakkor biztosítják az illetékeseket, hogy ők nem szeretnék megkérdőjelezni a törvényeket, vagy azok céljait, úgy mint például a környezetvédelmet és ezeket nem eltöröltetni akarják, csak plusz időt kérnek.

Forrás: ACEA

Kicsit kettős érzése van az embernek ezzel kapcsolatban. Egyrészt érti és megérti, hogy a jelenlegi helyzetben így is milliók vesztik majd el az állásukat, cégek állnak majd fejre, tűnnek el, vagy lesznek súlyosan veszteségesek, és itt sokszor nem a Daimlerhez hasonló mamutokról, hanem több ezer kis és közepes beszállítóról beszélünk, akinek nincs eurómilliárdos tartaléka. Ugyanakkor, legalábbis a nagy autógyártók tekintetében, kicsit olyan ez mint a lusta, de furfangos diák. Már hetek óta tudja a kötelező beadandó határidejét, de minden létező kifogással próbált kibújni alóla, megúszni valahogy, és most már csak 3 nap van a határidőig ő pedig még egy sort sem írt. „Szerencséjére”, a kutya leverte a laptopját az asztalról, így most nem tudja megírni a leckét, úgyhogy erre hivatkozva kér új határidőt. Értem én, drága, de azt mondd már meg nekem, az elmúlt 6 hétben mit csináltál? Miért 3 nappal a határidő előtt akartál nekiállni a munkának?

Az már tavaly látszott, hogy amit eddig tettek a gyártók a villanyautók gyártása érdekében az szép, de édes kevés az üdvösséghez. Inkább éveken át trükköztek flotta kombinálással, autók visszatartásával, próbálták megúszni az egészet hibridekkel, meg ment az ígérgetés és a tanulmányautó orgia. De a gyártási kapacitás – és különösen az aksi gyártás terén – nem akaródzott kiépülni, mert előbb még ki akarták préselni az utolsó cent profitot is a hagyományos belsőégésű modellekbe fektetett pénzből. Most tényleg nehéz helyzetben vannak, de az már a koronavírus begyűrűzése előtt látszott, hogy milliárdokat kell majd fizetniük a késlekedés miatt. Annyi módja lett volna, hogy segítséget kérjenek az EU-tól, miért pont a CO₂ kvóta halasztása a megoldás a gazdasági válság átvészelésére?

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.