Ioniq országjárás – 1300 km 15 perc töltéssel

Legalább egy éve tervezgetek egy országkerülést, nem rohanós teljesítmény túra stílusban, mint egy ágyúgolyó futam, inkább szép nyugisan, az ország olyan régióit is meglátogatva, ahol korábban csak átrohantunk vagy egyáltalán nem jártunk. A koronavírus miatt külföldre nem utazhattunk, de a vidéki korlátozásokat már feloldották, így ideálisnak tűnt az időpont a kirándulás megszervezéséhez. A Villanyóra Podcast hallgatói már egy rövid beszámolót hallhattak is az utazásról, a Villanyautós tippek és kérdések Facebook csoport tagjai és a Villanyautósok instragram követői pedig néhány fotót láthattak egy-egy számunkra tetszetős helyszínről.

Az útra nem a saját autónkkal indultunk, ugyanis épp a szerkesztőségnél vendégeskedett egy 38 kWh-s akkuval rendelkező tisztán elektromos Hyundai Ioniq electric tesztautó. Kis türelmet kérünk azoktól az olvasóktól, akik az útleírás helyett inkább magára az autóra kíváncsiak, hamarosan megjelenik az autó részletes tesztje is.

Az utazásunknak a saját kikapcsolódásunk mellett két további célja is volt. Az egyik az autó alapos kipróbálása, a másik pedig annak letesztelése, hogy mennyire zökkenőmentesen lehet közlekedni manapság a vidéki Magyarországon egy a jelenlegi új autó kínálatban átlagos akku kapacitásúnak számító modellel.

Az ország nyilvános töltőhálózata hatalmasat fejlődött az elmúlt években, de ezúttal nem ezt akartam kipróbálni. Úgy szerettem volna utazni, hogy út közben ne legyen szükség töltővadászatra, ne legyen izgalom, hogy szabad, vagy éppen működik-e egy kiszemelt töltő. Azaz a leggyorsabb és legkényelmesebb töltési lehetőséget választottam, amit úgy emlegetünk célállomás töltés. Ez azt jelenti, hogy nem állunk meg tölteni, helyette akkor töltünk, amikor az autó egyébként is parkolna. Arra sem kívántam pazarolni a kevés szabadidőnket, hogy kilométereket gyalogoljunk egy-egy távolabbi töltő miatt, tehát a célállomás töltés esetében is elvárás, hogy a töltő éppen ott legyen, ahol mindenképp megállunk.

Végül 1309 kilométert tettünk meg 5 nap alatt az országban úgy, hogy egyszer sem volt szükségünk DC töltésre. Végig pontosan úgy autóztunk, mintha hagyományos autóval közlekednénk. Nem spóroltunk kamion mögött cammogva, amikor a forgalom és az időjárás ezt lehetővé tette, mindig a megengedett maximális sebességgel haladtunk, GPS szerint mérve. Nem törekedtünk mindig a lehető legrövidebb útvonalra, igaz nem is választottunk 320 km helyett 450 km hosszú útvonalat azért, hogy végig autópályán haladhassunk.

Az utazás nagyobbik felét országúton és falvakon át tettük meg. Ennek oka az ország Budapest központú autópálya úthálózata. Miskolcról Szegedre vagy Pécsről Sopronba egyaránt Budapesten keresztül lehetne autópályán közlekedni. A menetidő minimalizálása érdekében egyes esetekben érdemes lenne ezt az útvonalat választani, de a környezetvédelmet szem előtt tartó villanyautósként úgy vélem, hogy 10-20 perc nyereségért 300 km helyett 400 kilométert autózni, ráadásul a nagyobb tempó miatt lényegesen magasabb fogyasztással nem helyes döntés. Az ország más pontjai között időt sem nyerünk a kerülővel. Természetesen ahol nem jelentett nagy kerülőt autópályán haladtunk, 130-cal.

Az utazás jelentős részét karbonsemlegesen sikerült megtennünk, a déli országrészben hatalmas naperőművek mellett, Sopron és Győr környékén rengeteg szélturbina mellett haladtunk el. Kellemes érzés ezek után célba érve töltőre tenni az autót. Sajnos egy néhány száz méteres szakaszt csúnya fekete füstöt eregetve tettünk meg. Ne kárörvendjen senki, nem került trélerre az autó.

Előkészületek

Átfutottam a térképet és próbáltam olyan városokat választani, ahol még nem vagy már régen jártunk. Tervezéskor szem előtt kellett tartanom, hogy két kisgyerekkel utazunk. Olyan útvonalat próbáltam kialakítani, hogy számukra se legyen túlságosan fárasztó az út, valamint élményekkel teli szórakozással szakítsuk meg az autózást minél gyakrabban. Szerettem volna minél inkább körbejárni az országot, az országhatár közelébe kihúzni az útvonalat, végül ez nem mindig sikerült.

A városok kijelölése után a szállásfoglalást a közismert weboldalakon kezdtem, mindössze egyetlen eltéréssel: kiválasztottam egy olyan szűrőt, amit máskor nem szoktam: „Elektromos autó töltési lehetőség”. Korábban az volt a módszerem, hogy 4-5 tetszetős szálláshelynél rákérdeztem, hogy éjszakára kaphatok-e konnektort, vagy nyilvános töltő közelében foglaltam szállást. Ezúttal szerettem volna azt is megnézni, hogy mennyire készültek fel az apartmant kiadók a villanyautós vendégekre anélkül, hogy én kunyerálnék áramot.

A legtöbb városban a potenciális szálláshelyek számát ezzel körülbelül 5%-ra csökkentettem, a jó hír viszont, hogy mindenhol volt töltési lehetőséggel rendelkező szálláshely. A válogatást tovább nehezítette, hogy a koronavírus miatt a hotelek többsége még zárva tartott az utazásunk idején, így panziók és apartmanok közül válogathattunk.

Első nap

Miskolc – Poroszló – Hortobágy – Csongrád
(303 km, 14,3 kWh átlagfogyasztás, 4 óra 27 perc az autóban)

Az első reggel rögtön újratervezéssel kezdődött. Az elmúlt 2 hónapban akkora volt a szárazság, hogy alig győztem öntözni a növényeket a kertben, persze az indulás reggelén 6 fokra és szakadó esőre ébredtünk. Eredetileg a nyíregyházi állatkert felé indultunk volna, de az időjárás jelentés kora délutánig esőt jósolt a városba, így rövid tanakodás után Poroszlóra indultunk, ahol a Tisza Tavi Ökocentrum lett az első célpont. A táv alig 80 kilométer Miskolctól, azonban a jelentős része autópályán, ahol ellenszélben, erős esőben és hidegben, fűtéssel rögtön odacsaptunk az akkunak (titokban ennek kicsit örültem, nem számítottam rá ugyanis, hogy májusban sikerül téli tesztet is csinálni az Ioniq-kal). A korán kelő gyerekek, a közelebb hozott célpont és a koronavírus miatti rövidített nyitva tartás miatt sikerült fél órával nyitás előtt megérkezni, így tovább autóztunk Tiszafüredre, úgyis terveztünk egy bevásárlást. Persze elfelejtettük, hogy 9-12 között nem mehetünk boltba, így ez egy felesleges 15 kilométeres kitérő lett. Végül 78 km helyett 93 km után érkeztünk meg, 59%-os akku töltöttséggel. A létesítmény parkolójában szerencsére 2 db 22 kW AC töltő is a látogatók rendelkezésére áll, így amíg mi megcsodáltuk a hatalmas tokhalakat az autónk 78%-ra töltődött.

Ezután Hortobágy felé vettük az irányt, szerettünk volna egy csárdában ebédelni, sajnos egyik sem volt nyitva, így miután készítettünk néhány fotót a Kilenclyukú hídnál tovább is indultunk. Egyik kislányunk elaludt, így étterem már nem jött szóba, de dél már elmúlt, így boltokba mehettünk, tehát hideg élelemért álltunk egy üzletnél, amelynek parkolójában sajnos az OTÉK kötelezettség ellenére töltő nem volt.

Kora délután érkeztünk Csongrádra 7%-os töltöttséggel, szóval jól jött a Poroszlón betöltött 19%. Csongrádon kedves villanyautós társunk, Varga Csaba által üzemeltetett Öreg Tölgy panzióban töltöttük az első éjszakát. Szerencsére a reggeli telet az északi országrészben hagytuk, 24 fokban és napsütésesben vacsora előtt sétáltunk egyet a Tisza partján.

A panzió szintén villanyautós tulajdonosa garancia a remek töltési lehetőségre. Két fali töltő is a vendégek rendelkezésére áll, egy T2 lengőkábeles és egy T2 aljzatos, így a régebbi, T1 csatlakozós autósok is tölthetnek a saját kábelükkel. 7,2 kW töltési teljesítmény mellett az Ioniq 38 kWh-s akkuja 7%-ról 5 óra 50 perc alatt töltődik tele. Érdekességképp azt is megtudtuk, hogy 39 kWh energiát használtunk fel a töltéshez, tehát a nettó 38 kWh akku teljes feltöltéséhez körülbelül 42 kWh fogyasztás társul. A különbség a töltési veszteség. Körülbelül 10% energia hővé alakul a kábeleken, a töltésvezérlőn és az autó fedélzeti töltőjén.

Második nap

Csongrád – Ópusztaszer – Szeged – Villány
(248 km, 12,5 kWh átlagfogyasztás, 3 óra 50 perc az autóban)

Csongrádról Ópusztaszer felé vettük az irányt. Szerettük volna megnézni a történelmi emlékparkot, a Feszty-körképet, a skanzen biztosan tetszett volna a gyerekeknek. Indulás előtt az interneten ellenőriztük a nyitva tartást, kiderült, hogy majdnem egy órával nyitás előtt érkeznénk, így beiktattunk még egy rövid sétát a Körös toroknál, majd egy gyors autómosást, ha már fotózzuk a tesztautót ne legyen nyoma az előző napi esőnek. Sajnos később ez az időhúzás hibás döntésnek bizonyult…

9:45-kor már az időhúzás ellenére is Ópusztaszeren voltunk, és egyedüliként álltunk a parkolóban. Rövidesen egy alkalmazott sietett hozzánk a bejárattól akitől megtudtuk, hogy csak később nyitnak. Nem 15 perc múlva, ahogy reméltem, hanem csak 1 hét múlva. Koronavírus…

Ismét újratervezés, legyen szegedi városnézés. Szeged jól el van látva nyilvános töltőkkel, azonban ezek a belvárostól kb. 1 kilométerre találhatók, egy ingyenes töltő kivételével. Az ingyenes mellett elhaladtunk, épp foglalt volt, messzebbről besétálni nem szerettünk volna, reggel már elpazaroltuk kocsimosásra az időt. Jól jött volna a másfél órás városnézés és gyors ebéd közben kapott áram, ugyanis a navigáció hasonló számot mutatott, mint a rendelkezésre álló hatótáv. Sebaj, odaérünk töltés nélkül is.

A sík útviszonyok és némi hátszél mellettünk volt, így gyorsan a hatótáv került nyerésbe, Baja előtt már volt úgy 40 km tartalékunk, amire szükség is lehet, hiszen a Duna túlsó oldalán vár az M6 és Villány szőlőtermelő vidék, bizonyára lesz némi emelkedő is. Aztán jöttek a sötét felhők és a csúnya vihar, nesze neked reggeli kocsimosás. Egy pillanatig aggódni kezdtem, hogy talán rá kellene tölteni néhány percet Baján, végül ragaszkodtam elveimhez. A vihar annyira bedurvult, hogy a forgalom sebessége 60-70 km/h-ra csökkent, így az eső ellenére kicsit még nőtt is a tartalékunk. Az M6 sem rontott a helyzeten, hiszen nem vettem figyelembe, hogy ez nem gyors autópálya többnyire 90 és 110 km/h sebességkorlátozások mellett haladtunk.

Villányba végül 17% maradékkal, 61 km hatótávval érkeztünk meg. A szálláshelyen meglátva az elektromos autót azonnal, kérdés nélkül mondta a tulajdonos, hogy ha szükségünk van töltésre két lehetőségünk is van. A saját apartmanunknál konnektorról, de ha ez kevés lenne, akkor az ő házuknál nagyobb teljesítmény is rendelkezésre áll. Az autó a gyári EVSE-vel a konnektorba dugva 15 órás töltési időt jósolt, ami számunkra éppen megfelelt, hiszen csak másnap reggel terveztünk továbbindulni. Egy kellemes délutáni borkóstolás után este felvettük a Villanyóra aktuális epizódját is. A szálláson bár volt wifi, elfelejtettem elkérni érkezéskor a jelszót, este 9-kor pedig nem akartam zavarni a tulajdonost, így mobilnetről csatlakoztam. Utólag visszahallgatva hiba volt, kicsit akadozott a hangom. Ezek után senki sem fogja elhinni, hogy ez nem a bor, hanem a 4G hatása volt.

Harmadik nap

Villány – Pécs – Keszthely – Sopron
(322 km, 12,4 kWh átlagfogyasztás, 5 óra 27 perc az autóban)

Másnap reggel mikor mi már útra készen álltunk az autónk még 25 percet szeretett volna tölteni, 98%-ot jelzett. (Említettem már, hogy korán kelő típus mindkét gyerek?) Nem szerettünk volna várakozni, inkább majd út közben valahol rátöltünk, ha szükség lenne rá. A naviba Sopront beírva meg is kaptuk az eddig még nem látott üzenetet: nem fogunk odaérni, keressünk töltőt.

Fél órás autózás után 90%-os akkuval meg is érkeztünk Pécs belvárosába, ahol a centrum parkolóban áll egy ingyenes 3 szabványos töltőoszlop. A fizetős töltők mind távolabb vannak, mi pedig nem akarunk töltésre külön időt fordítani. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy üresen találjuk a töltőt, de mindenképp a belvárosban szerettünk volna parkolni, így megnéztük. Egy másik autó épp előttünk állt meg az AC ágon, DC töltés pedig 90%-ról szóba sem jöhet. Másik parkolóhely nem volt a környéken és kíváncsi is voltam, milyen sebességgel tölt a 38-as Ioniq 90%-nál, így amíg a gyerekeknek kipakoltuk a kisbiciklit és mindent amire szükség lehet kíváncsiságból bedugtam a CCS Combo csatlakozót. 90%-ról 6 kW a töltési teljesítmény, 40 percet jósolt az autó a teljes feltöltésre. Természetesen nem szerettük volna ilyen feltételekkel foglalni a villámtöltőt, így a család elindult a belvárosba, én pedig parkolóhelyet vadászni. Körülbelül 15 perc autózás után sikerült is, épp felszabadult egy hely. Ennyi idő alatt beértem volna egy távolabbi töltőtől is, de így legalább nem kell visszamenni az autóért később.

Két órás városnézés, kávézás, fagyizás után tehát töltés nélkül indultunk tovább Keszthely felé. Keszthelyen a piac parkolót céloztuk meg, mivel innen a Fő tér és a Balaton part egyaránt rövid sétával elérhető. Az AC töltő üresen várt ránk, bedugtuk az autót, sajnos csak 16A, sebaj, nem megyünk máshová. Benéztünk a belvárosba, ebédelni szerettünk volna, de a gyerekek inkább a hattyúkat követelték, ezért átsétáltunk a partra, ettünk egy lángost, majd csatlakozott hozzánk Szabó András villanyautós társunk, a környékbeli villanyautós közösségi élet oszlopos tagja, a keszthelyi villanyautós találkozók és a gyenesdiási családi nap szervezője. Rövid beszélgetés és fotózás után sajnos indulnunk kellett, messze még Sopron és álmosak a gyerekek.

Sopron előtt a rengeteg szélerőművet csodáltuk miközben az útépítések miatti útlezárásoknál álldogáltunk. Nagyon nem esett ez jól a szakasz végén, kifejezetten nagy forgalomban haladtunk, amikor nem álltunk is lassan. A soproni szállásunk kissé kakukktojás. Szerettünk volna a belvárosban elhelyezkedő szállást, azonban oda az autóval behajtás eleve korlátozott. Szálláskereséskor észrevettem, hogy a vasútállomás AC töltője annyira közel van a belvároshoz, hogy hajlandó voltam erre a kompromisszumra. 9%-os akkuval érkeztünk, szerettünk volna mielőbb sétálni és vacsorázni menni, így a család kiszállt a szállás közelében, én pedig indultam a töltőoszlophoz, hogy mire aludni megyünk feltöltsön az autó és elparkolhassak a töltőről.

Ezúttal megingott a tervünk teljesítése, ugyanis a töltőoszlop nem működött. Ez a kisebbik gond volt, van Sopronban több töltőoszlop igaz messzebb, így 1-2 percnél többet kellene töltésre áldozni. A nagyobb gond az volt, hogy az oszlop reteszelte a töltőkábelt és nem is akarta elengedni. Az oszlopon nem találtam az üzemeltető telefonszámát, így maradt a régi módszer: az autó oldalon kábel bedug, kihúz, közben a próbálkozások között az oszlop oldali csatlakozódugasz befelé nyomkodása és rángatása felváltva, hátha enged a retesz. Körülbelül 15 próbálkozás után visszakaptam a kábelem, és épp a plugshare-t nyitottam volna megnézni mennyit kell gyalogolni, mikor megtudtam, hogy a szállásunkhoz garázs is jár mindössze 100 méterre a szállástól. Számunkra nem a védett és biztonságos parkolóhely, hanem a konnektor lehetősége jelentette ebben a jó hírt.

Mit tegyünk, ha az AC töltő nem engedi el a töltőkábelt?

Negyedik nap

Sopron – Abda – Turul emlékmű (Tatabánya) – Esztergom
(218 km, 14,1 kWh átlagfogyasztás, 2 óra 56 perc az autóban)

Bár az autónk már teletöltve állt, előző este nem tudtunk a hideg, szeles idő miatt annyit nézelődni Sopronban mint szerettük volna, így a reggelt belvárosi sétával kezdtük, majd nemsokára útnak indultunk Abda felé, ahol Ági és Ottó személyében egy szintén villanyautó-örült család hívott meg minket ebédre, természetesen a célállomás töltés lehetőségét is felkínálva. Az ebéd és a sütemény nagyon finom volt, ezúton is köszönjük, a töltési lehetőséggel viszont ezúttal nem éltünk. Soprontól Csornáig hatalmas forgalomban 60-70 km/h sebességgel tudtunk csak haladni, amit az Ioniq elképesztő 9 kWh átlagfogyasztással hálált meg. Csornától 110-zel haladtunk Abdáig, de még így is csak 12,3 kWh-ra sikerült feltornázni a teljes út átlagfogyasztását, ami azt jelenti, hogy túl sok áram volt az akkuban.

Hogyan lehet az áram túl sok? Nos, az elején említettem, hogy nem csak kirándulás, de kőkemény munka is volt ez a kör, az autót ki kell próbálnunk. Magyarországon sajnos nagyon kevés ultragyors töltő van, ezért ezen a szakaszon szerettem volna megnézni milyen sebességgel képes tölteni az autó Ionity töltőn, hiszen keletebbre már nem lesz erre lehetőségem. Azt már tudtam, hogy az Ioniq csak 50% alatt tölt maximális teljesítménnyel, ezért nem akartam Abdán tölteni. Sajnos a teszt nem jött össze, akármennyire igyekeztem, végül 55%-kal értünk Sopronból a Bábolna közelében lévő Ionity töltőállomáshoz. Azért egy 5 perces töltés tesztet csináltunk, amitől sajnos sokkal nem lettem okosabb. 55%-ról 20 perces 80%-ra töltési időt tippelt az oszlop, amely 30 kW alatti teljesítményre utal, annak ellenére, hogy a töltőoszlop ennek tízszeresére is képes lenne. Mielőtt azt mondjátok, hogy nem is sikerült DC töltés nélkül autózni fontos hangsúlyozni, hogy erre a töltésre a célba éréshez nem volt szükség, csak a kíváncsiságom kielégítése miatt.

Az autópályáról Tatabányánál hajtottunk le Esztergom felé, így egy hirtelen ötlettől vezérelve még felautóztunk a Turul emlékműhöz is. Eddig bármerre jártunk az országban kihalt városokban, bezárt éttermek, üzletek között sétáltunk. Ez volt az első helyszín, ahol az élet újraindulását észleltük, a Turulnál rengetegen piknikeztek, kirándultak vagy csak csodálták a kilátást.

Kora délután érkeztünk Esztergom belvárosába, ahol szintén nyüzsgő élet fogadott. Sajnos ezzel a szállásunkkal történt egy kis probléma. Az apartman tulajdonosa kérte, hogy 30 perccel érkezés előtt hívjuk, mivel nincs állandó recepció. Ekkor közölte, hogy a lefoglalt apartmant nem tudja nekünk kiadni, de aggodalomra semmi ok, szintén a belvárosban van egy másik szálláshelyük, ott tudnak fogadni. Nem örültem, mert a töltési lehetőség miatt választottam a szállást, de a felkínált másik szállástól 200 méterre van egy ingyenes, nyilvános töltőoszlop, remélhetőleg nem maradunk áram nélkül. A felkínált szállás azonban egy hostel volt, az ágyon koszos lepedővel, penészes zuhanyzóval. Ha egyedül vagyok sem szívesen töltöttem volna itt az éjszakát, kinőttem már ebből, de családdal, kis gyerekekkel végképp szóba sem jöhet.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy gyors szálláskeresésnél meglepetten tapasztaltam, hogy elérhető egy másik apartman, amit eredetileg kiválasztottam, de a koronavírus helyzet miatt éreztem némi bizonytalanságot az utazásban, így halogattam a foglalást és lekéstem róla. Kiderült, hogy aki elhappolta előlünk mégis lemondta. Ez a szállás kicsit távolabb van a belvárostól, de a fotók alapján szuper helyszín, garázzsal, konnektorral. Azonban fogyott az időnk és nem szerettük volna kihagyni az esztergomi városnézést, így a szállásadóval esti érkezésben egyeztünk meg, addig pedig töltőre tettük a belvárosban az autót. Amíg sétáltunk és vacsoráztunk majdnem tele lett az akku, így már az sem lett volna gond, ha a szállásunk nem tudunk tölteni.

Ötödik nap

Esztergom – Vác – Miskolc
(218 km, 16,5 kWh, 2 óra 45 perc az autóban)

Gyorsan elrepült ez a néhány nap, reggel 100%-ra töltött autó és szakadó eső várt ránk. Így gyorsan összecsomagoltunk és elindultunk Visegrád felé, ahol komppal mentünk át Nagymarosra. A komp óránként járt és épp úgy sikerült elindulni, hogy a navigáció szerint 1 perccel lekéssük. Ilyen része még úgysem volt a tesztnek, megnéztük az Ioniq fogyasztását hülyegyerek üzemmódban is hegyvidéki útvonalon. A Waze 23 percesre becsült útját 18 perc alatt sikerült megtenni, így 14,3 kWh lett a 22 km hosszú szakasz átlagfogyasztása.

A kompozás a gyerekeknek kellemes élmény volt, apának kevésbé: rossz volt látni a dízelmotorból távozó fekete kormot. Ennyit az emissziómentes közlekedésről. Talán egyszer nálunk is lesznek elektromos vagy hibrid üzemű kompok. A használati módjával igazán összeegyeztethető lenne, hiszen óránként kétszer 5 percet működik, lenne bőven idő a töltésre a kikötőben.

Mire Vácra értünk már alig csepergett az eső, így sétáltunk egyet. Bár 86%-kal érkeztünk, ami elég is lehet hazáig, de Vác belvárosában több töltőoszlop is található, így 1100 km után megtörtént az út első fizetős töltése is, 49 perc, 5,78 kWh, 462 Ft. Sajnos a városban egyetlen nyitva tartó éttermet sem találtunk vasárnap délelőtt 11 körül, a boltokba pedig nem mehetünk be délig. Ezért úgy döntöttünk Gödöllőnél hajtunk fel az M3 autópályára, talán mire odaérünk dél lesz és vásárolhatunk. Nos, nem tudtam annyira lassan menni, hogy 11:50-nél később érjünk a felhajtóhoz legközelebbi üzlethez, később viszont nem szeretnék lehajtani már, ha nem muszáj.

A Lidl parkolójában két töltőoszlopon egyszerre 4 autó tölthet (igazából 3, egy aljzat rossz volt.) Sajnos csak 4,4 kW-tal töltötte az autót, bár nagy szükségünk nem volt rá, 89%-kal érkeztünk és már csak 160 km van hátra, igaz végig autópályán. 20 perc múlva el is indultunk az utolsó szakaszra, a tempomatot 132-re állítva (ami GPS szerint 130, meglepően pontos a nagy akkus Ioniq sebességmérője). Végül 18%-kal értünk haza, a váci és a gödöllői töltő egyaránt felesleges volt, de a saját szabályaim nem szegtem meg, hiszen nem a töltés miatt álltunk meg ezeken a helyszíneken.

Érdekességképp az utazás költségei: indulás előtt teletöltöttem az autót, ez otthoni áram áron 1400 Ft (lett volna, ha nincs napelemem), ezen kívül egyetlen egy fizetős töltésem volt, 462 Ft Vácon. A szálláshelyek egyikén sem kértek pénzt az áramért, illetve Keszthelyen és Esztergomban is ingyenes volt a töltőoszlop, ahol rátöltöttünk. Az Ionity próbatöltés 91 centembe került Maingau kártyával, erre azonban nem volt szükség az utazáshoz, csak a kíváncsiság hajtott. Mindenesetre még akkor is mindössze 170 Ft 100 km útiköltsége, ha ezt is beleszámolom.

Az utazás során rengeteg tapasztalatot szereztem az autóról, ami azt jelenti, hogy hamarosan megjelenik a Hyundai Ioniq 38 kWh-ás változatának részletes tesztje is a villanyautosok.hu oldalon. A teszt a jelenlegi helyzetben minden bizonnyal sokakat fog érdekelni, hiszen a Hyundai változtatott az árlistán, így az autó Comfort felszereltséggel éppen befér 11 millió forint alá, tehát jogosult az új, 2,5 milliós állami támogatásra.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.