Model X hétköznapok #6: szégyen, ami a bécsi Tesla szervizben történt

Ebben a sorozatban egy hatéves, közel 200.000 kilométert futott Tesla Model X 90D-vel szerzett tapasztalataimról számolok be. Sajnos az autó a vásárlás után alig egy héttel elkezdett változatos hibaüzeneteket dobálni. A hiba előzményei miatt az autót a bécsi Tesla szervizbe jelentettem be, nem Budapestre. A kommunikáció már a szervizbe szállítás előtt kritikán aluli volt a bécsiekkel. Hat hétre kaptam időpontot, és eleinte reménykedtem, hogy autójavításban jobbak, mint kommunikációban. Sajnos a következő 25 napban ezt alaposan megcáfolták.

Az első héten az autót teljesen lemerítették, és csak több nap után sokadik kérésemre tették töltőre, amikor már csak 8% volt az akkuban.

Nagyobb baj, hogy közben a hiba diagnosztizálásával sem jutottak előbbre. A második héten egy üzenetben arról tájékoztattak, hogy magasabb szintre eszkalálták a problémát, de az autó továbbra is mozdulatlanul állt a parkolóban (ilyenkor üt vissza, hogy mindent látok távolról…).

Ekkor már egyre mérgesebb voltam, nem is azért, mert nincs még megoldás, inkább azért, mert nagyon úgy tűnt, hogy a szerviz nem igazán töri magát a hibakeresés érdekében. Tudom jól, hogy nincs elég emberük, túlterheltek a szervizek, és valószínűleg egyéb márkánál sem lenne gyorsabb egy rejtélyes hiba megoldása. Ugyanakkor ügyfélként engem ez nem érdekel. A rekord profitból nem csak a termékfejlesztésre, de a szervizhálózat bővítésére és a szolgáltatás minőségének javítására is (többet) kellene költeni. A Tesla büszke rá, hogy nem kell marketingre költeni, mert az elégedett tulajdonosok eladják az autóit. Azonban a flotta egyre nagyobb és egyre idősebb, így egyre többen beszélnek majd arról is, ha a szerviz lassú és inkompetens.

A harmadik hét elején megkérdeztem, hogy látnak-e egyáltalán esélyt arra, hogy meg tudják javítani az autóm, vagy jobban járok, ha elhozom hibásan és keresek hozzáértő szakembert. Válasz természetesen erre a kérdésre sem érkezett.

A 3. hét végére többszöri kérést követően kaptam költségbecslést, ami nem volt túlságosan bőbeszédű. Diagnosztika, 99 euró. Ez akár még jó hír is lehetne, hiszen a rejtélyes hibának lehet olyan megoldása, hogy megtaláltak egy sérült, szakadt jelvezetéket, amit javítottak. Amit nem értettem, hogy az autónak volt egy kopogó féltengely hibája is, furcsa lenne, ha ahhoz sem lett volna szükség semmilyen anyagra. Talán csak azért került be ez a semmitmondó költségvetés, mert már többször kértem, és majd ha kész az autó jön a valós számla.

Az otpimizmusuk tiszteletre méltó, minden hét elején megígérték, egyre magabiztosan, hogy az adott hét péntekjére elkészül az autó.

A szervizben töltött 4. hét első napján reggel 9 körül meglepő dolog történt: kivették az autót szerviz módból és kiparkoltak a műhelyből. Kezdtem reménykedni, hogy végre történik valami, de az autó nem mozdult egész nap, azaz próbaútra sem vitték egy esetleges javítást követően, még a szerviz épülete körüli 600 méterre sem.

A következő meglepetés hétfő reggel érkezett: üzenet a Teslától, az autó készen áll az átvételre. Igen, szó szerint így fogalmaztak, véletlenül sem azt írták, hogy elkészült a javítás. A számlán továbbra is csak a 99 eurós diagnosztika szerepelt. Rákérdeztem, hogy sikerült-e javítani az autót. A válasz nagyon nem biztató: majd a szerelőkkel megbeszéled.

Kedd reggelre a Kia EV6 tesztautó leadása volt tervben, de ennek fele sem tréfa, éreztem, hogy ebből bécsi út lesz. A Kiánál szerencsére engedélyt kaptunk a tesztautóval elhagyni az országot, és Zsombor barátom is lelkesen vállalta, hogy eljön velem és visszahozza az egyik autót, de délre vissza kellene érnünk Budapestre. Sebaj, úgyis megszoktam már, hogy hajnal 3-kor indulok Miskolcról Bécsbe, de Zsombor a gáláns ajánlatát megtoldotta szálláslehetőséggel is, így végül reggel 5-ös budapesti indulás lett belőle.

Írtam egy üzenetet a szerviznek, hogy kedd reggel 8 órára ott vagyok az autóért, és a hazaút 450 km, legyenek szívesek feltölteni (60%-on parkolt épp). OK, feltöltjük – jött a szűkszavú válasz meglepő módon perceken belül. Mellékesen a 99 eurós költségbecslés helyett megjelent egy 396 eurós számla, melyen továbbra is csak diagnosztika szerepelt.

Másnap 7:50-kor meg is érkeztünk a szerviz parkolójába, az EV6 ismét bizonyította, hogy remek autópályás utazóautó. A Teslát az ígéret ellenére nem töltötték fel. Az applikáció szerint a szerviz 7:30-kor nyit, de az ajtóra már 8:00 van írva. Addig is átparkoltam a Teslával a 200 méterre lévő Superchargerre, legalább töltődjön fel, amíg beszélgetünk a szerelőkkel.

SaNYi szomorúan és porosan várta a Kiával érkező mentőcsapatot

Az első kellemetlenség a Teslát megpillantva ért: vastag porréteg borította. A sokk csak akkor jött, amikor beültem. Belül hasonlóan poros az autó. Végülis elég sokat parkolt nyitott ablakokkal, a szerviz előtt pedig tempósan haladó teherautók verik fel a port. Nem vagyok az a típus, aki elvárja, hogy ha bármi aprósággal szervizbe megy, alaposan kitakarított kocsi várja, de az, hogy a tisztán leadott kocsit belülről vastag porréteg borít, és a kezem tapad a kormányhoz, azért meghökkentett, de ennél is jobban izgatott, hogy vajon sikerült-e javítani azt a hibát, ami miatt Bécsbe jött az autó.

Belül is vastag porréteg lepte be az autót a szervizben.

Amíg próbáltam magamhoz térni a sokkból kinyitott a szerviz. A munkafelvételen dolgozó hölgy türelmet kért, hamarosan megjelent három szerelő és a szervizvezető, hogy beszélgessünk.

– Sikerült javítani a problémát?
– Nem tudtuk reprodukálni.
– Persze, hiszen nem is mentetek vele.
– De igen, én mentem vele egy kört.
– Egyértelműen és többször leírtam, hogy legalább 80 kilométert menni kell, hogy megjelenjen a hiba.
– 80 kilométert? Távolságban??? Én azt hittem 80 km/h-ra kell gyorsítani, ezt megtettem és nem jött hiba.
(Ez nem igaz. A TeslaFi mutatja, hogy a 3 db ~600 méteres „tesztút” maximális sebessége 39, 46 és 27 km/h volt)

Ezután a szervizvezető vette át a szót, és elmondta, hogy ilyen hosszú tesztútra nincs lehetőségük, mert ez több óráját venné el egy szerelőnek, speciális rendszámot és engedélyt kell kérni, hogy elhagyhassa egy autó a kijelölt körzetet. „Nade októberben, mikor itt volt az autó ugyanezzel a gonddal, 2700 km-t tesztvezettétek, akkor megoldható volt?” kérdeztem. „Fogalmam sincs azt hogyan csinálták, akkor én még nem dolgoztam itt, és a szerelők közül senki sem” – mondja. (Durva lehet a fluktuáció, ha egyetlen ember sincs a szervizben, aki már legalább 4 hónapja itt dolgozott.)

Az egyik 600 méteres tesztvezetés, 34 km/h max sebességgel

Tisztáztuk tehát, hogy az itt töltött bő 3 hét alatt nem csináltak semmit az autóval, ők nem látnak semmi hibát, elmondják, hogy sok ügyfél mond be olyan hibákat, melyek nem léteznek, bár az én esetemben látták a fotókat, így nem állítják, hogy nincs hiba.

Kérdem, hogyan léphetünk tovább, elmehetünk tesztútra, ahol megmutatom a hibát? A szerelőnek erre nincs ideje. Ha ragaszkodom hozzá, akkor hagyjam itt az autót, intéznek engedélyeket, egy szerelő elmegy vezetni, de az nekem nagyon sokba fog kerülni, mivel ki kell számlázzák a szerelő óradíját.

Ezen a ponton visszakanyarodva oda, hogy 4 hónapja egyikük sem dolgozott még itt, leszögezzük, hogy az autónak gyakorlatilag nincs előzménye Bécsben, abszolút nulláról kellene kezdeni a hibakeresést, hiszen semmit nem tudnak arról mi történt, amikor elméletileg javították az autót. Az előző csapat által hátrahagyott és rendelkezésükre álló dokumentációból állításuk szerint semmi sem derül ki, de ahhoz különben is hozzáfér a budapesti szerviz is. Azt csak odaveti a vezető, hogy bár nem ismeri a béreket, munkadíjakat, de azt gyanítja Budapesten olcsóbb lehet a tesztvezetés óradíja. Egyértelműen szeretne már megszabadulni az autómtól és tőlem is…

Tulajdonképp én már kora reggel az autóban lévő koszt meglátva eldöntöttem, hogy nem megyek el az autó nélkül, de a szerelőkkel beszélgetve csak szaporodtak a Tesla hazavitele mellett szóló érvek.

Feltettem persze a bónusz kérdést is: oké, nem tudtátok reprodukálni a hibajelzéseket, de mi a helyzet a kopogó féltengellyel? Értetlen pislogás a válasz a szerelőtől, ilyen probléma nem szerepelt a munkalapon.

Hasonlóan értetlen tekintettel fordulok a szervizvezető felé: a hibajegyben többször említettem, sőt egyszer még választ is kaptam rá, hogy ezen is dolgozunk. Az kizárt, mondja a szervizvezető (itt gyakorlatilag hazugsággal vádol).

Háromszor írtam a kopogó féltengelyről, az utolsót vissza is igazolták. Mégis azt állították, erről a problémáról nem tudtak, nem jelentettem be.

Micsoda szerencse, hogy az autó behozatalakor nem beszélgethettem senkivel, kizárólag az applikációban, írásban lehet velük kommunikálni. Elő is kaptam a mobilom, és megmutattam a decemberben nekik küldött üzenetet. Hümmögés a válasz. Ezt nem vettük észre. (Gyakorlatilag elismerték, hogy el sem olvasták az üzeneteim, legalábbis figyelmesen biztosan nem…)

Azt hiszem itt fogadta el vagy fogta fel, hogy hibát hibára halmoztak ebben az ügyben. Felajánlotta, hogy átnézi a számlát, tud-e csökkenteni a 400 eurón, amit gyakorlatilag a semmiért szeretnének kapni. Néhány perc múlva visszakaptam az autó kulcsát, rendben vagyunk, nincs fizetendő összeg.

Biztosan lehetett volna további köröket futni a vastagon poros autó miatt, de én itt már alig vártam, hogy végre elhagyjam ezt a pokoli helyszínt, és azon gondolkoztam, hogy Budapesten a Teslavarázslóval vagy a hivatalos szervizzel legyen a következő beszélgetésem, ugyanakkor el voltam keseredve, tudva, hogy mindkét helyen hosszú várólistára számíthatok, így újabb hetekig, akár hónapokig nem lesz még működőképes Teslám.

Hazafelé a hibaüzenetek természetesen már Győr előtt megjelentek. A töltés alatt eltűntek, de az M1-re felhajtva kb. 30 km után újra előkerültek, így hátsó motorral jött Zsombor a Teslával Budapestig. Amíg leadtuk a Kiát a Tesla „kipihente” a hibáit, így gond nélkül jutottam el a Váci úti Tesla szervizbe és a fóti Superchargerig egyaránt.

Fóton töltés közben volt időm alaposabban körbenézni a kocsiban (Budapestig Zsombor hozta). Azon már őszintén csak nevetni tudtam, hogy a hátsó ülés lábterében találtam egy alkatrészt, amit elfelejtettek visszaszerelni.

Aztán Bag körül újra hibajelzés, következő pihenőben megáll, autó újraindít, hiba törölve. Felhajtás után 2 kilométert sem mentem, újra hibajelzés. A következő pihenőben ismét újraindítás, 3 km múlva újra jelentkezett a probléma, így nem álltam meg ismét törölni, hátsó motorral, vezetéstámogatás, regeneratív fékezés és biztonsági funkciók nélkül autóztam haza Miskolcra. A hibajelzések megszaporodásának tulajdonképpen örültem, minél gyakrabban jelentkeznek, annál könnyebb lesz egy szerelőnek diagnosztizálni.

Model X hétköznapok #5: első hét a bécsi szervizben

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.