Teslával Csecsenföldre, kazahsztáni kerülővel

Múlt héten elmaradt rendszeres heti beszámolónk Nyers Tamás ázsiai Teslás utazásáról, ezért most két hét történéseit foglaljuk össze. Ott hagytuk abba, hogy Tamás Bajkonurban várta a rakéta kilövését, ahonnan egy élő Villanyóra különkiadásban is vendégül láttuk. Az adás sajnos a kazah mobilnet miatt csak bő 20 percesre sikerült, de így is érdemes megnézni, ahogy a cikkben az egyes napokhoz beszúrt rövid videós élménybeszámolókat is.

Aki eddigi cikkeinket nem követte volna, egy rövid összefoglaló: Tamás október 2.-án indult el Apostagról Észtország felé, hogy az orosz határt átlépve meglátogassa Szentpétervárat, Moszkvát és nem várt izgalmak (akku problémák) után tovább utazzon Cseljabinszkon át Kazahsztánba az Aral-tóhoz, majd Bajkonúrba, onnan pedig Csecsenföldön át Georgiába, Irán felé kormányozza a Teslát. Az eddig megtett több mint 10.000 km még alig több, mint a tervezett 18.000 kilométeres kirándulás fele.

Nyers Tamás útvonala Apostagtól Kahasztánon át Tbiliszibe.

A fenti útvonal helyenként eltér az autó elejére felrajzolt tervtől, Tamás ennek okát is elmeséli alábbi beszámolójában.

23-24. nap (október 24-25.) Bajkonur

Az utazásom egyik fénypontja Bajkonurban egy rakétakilövés lett volna. Egy szervező irodán keresztül volt jegyem a 4 napos programra, szállással, transzferrel, de aznap, mikor kazah területre léptem jött az e-mail, hogy az orosz felsővezetés úgy határozott, hogy a jelenlegi politikai helyzetben külföldi nem léphet be se a Kozmodrom, se a lezárt Bajkonur város területére. Tehát nemcsak a program, hanem a szállás is ugrott. A város kazah része Tyuratam pedig csak egy poros kisváros, nem volt szabad szállás. A kilövést csak főútról, meglehetősen távolról tudtam filmezni, mert a kilövőhelyet is áttették a 23-as pontról a 31/6-os kilövőhelyre.

25. nap (október 26.) Bajkonur – Aralsk 217 km

26. nap (október 27.) Aralsk – Karabutak 400 km

27. nap (október 28.) Karabutak – Aktobe 220 km

Aktobe-ből (Kazahsztán) egyenesen Atyrau-n keresztül mentem volna az orosz Asztrahánba, de utazó ismerőseim felvilágosítottak, hogy azon a 970 km hosszú szakaszon nincs aszfalt csak murva és a lánctalpas gép olyan barázdákat hagy, hogy kiesik majd a kocsi kereke, de mielőtt ez megtörténne, lemerülök, mert csak pici falvak vannak, áram szinte alig. Így Orenburg felé vettem az irányt. Erre 1000 km-rel hosszabb, de kiváló az útminőség, kb. 200 km távolságokra van töltő és látnivaló is van bőven, nem a kazah sivatagban autózom.

28. nap (október 29.) Aktobe – Buzuluk 531 km

29. nap (október 30.) Buzuluk – Saratov 573 km

30. nap (október 31.) Saratov – Volgográd

31. nap (november 1.) Volgográd – Astrahan 100 + 460 km

A másik probléma az volt, hogy az orosz vízumom 30 napig és kétszeri belépésre volt érvényes, de nov. 3.-án 0.00-kor lejár. Addig pedig nem tudtam volna elérni az azeri határt, meg kellett hosszabbítani. Volgográdban próbáltam először hétfőn, de azt mondták, hogy nem hosszabbítani kell a turista vízumomat, hanem másik, tranzitvízumot kell kérnem, de csak szerdán van ügyintézés. Nekem viszont szerdán hajnalban már lejár és megbüntethetnek. Nem volt más mit tenni, „kocsiba be” és egész éjszaka utazni Asztrahánba, hogy reggelre ott legyek.

A Volga déli partján kitűnő 2×2 sávos, nyílegyenes út vezet, de a 460 km alatt egyetlen töltő sincs. Az északi parton csak egy kanyargósabb, kevésbé hibátlan burkolatú 2×1 sávos út visz, de az utat megharmadolva 2 töltőt is jelöl a 2Chargers app. Igaz csak 3 fázisú aljzatok, de az is jó lesz.

Tartva a kisördögtől az első 150 km-t 70 km/h-val tettem meg. Jól tettem, a jelölt Lukoil kúton „nyetu” volt a válasz a keresett dugaljra.

Innentől 60 km/h sebességgel haladtam a másik helyszín felé, és már előtte 1-2 km-rel érdeklődtem más kutakon is, de néhány “nyetu” után találtam egy kedves kutas hölgyet, aki megengedte hogy 220-ról töltsek picit. Ez 3 óra és mintegy 35 km plusz hatótáv volt (a másik 380-as dugalj figyeltem, de az sem volt ott, ahol írták), így végül 20 km tartalékkal érkeztem a 460 km-re lévő Asztrahánba.

32. nap (november 2.) Astrahan

Itt nemcsak az orosz vízumomat kellett érvényesíteni, hanem a korábban e-mailben kapott és kinyomtatott iráni e-vízumomat is hitelesíteni az iráni konzulátuson. Mindkettő sikerült, bár az irániak szerintem indokolatlanul lehúztak mintegy 21.000 Ft-tal (kb kifizettették mégegyszer a vízumot, pedig csak 1-2 ezer Ft-ot szoktak kérni ilyen eljárásért).

33. nap (november 3.) Astrahan – Groznij 476 km

34. nap (november 4.) Groznij – Makhachkala 150 km

De a 3. vízumom, az azeri még nem volt meg és közeledett a határ. Megkértük még otthon, akkor visszadobták, hogy túl korán igényeltük. Azután Péter megkérte, mikor kazah területen voltam, de akkor adat hiba miatt dobták vissza. Mint kiderült, nem volt megfelelő a fényképem felbontása, végül oda is tranzit vízumot kértünk és kaptam, de csak szombat reggel jött a visszaigazolás.

Bár ez is e-Visa, ezt is ki kell nyomtatni, ne kérdezd miért. Eddigre már megjártam Groznijt (itt már nem is problémáztam egy 370 km-es etap töltés nélküli megtételén, ujjgyakorlat volt) és Magas-t. Makhachkalában a Kaszpi tenger partján aludtam 2 éjszaka is és Rabadan jóvoltából sikerült kinyomtatni az azeri vízumot is, még pénzt se kértek a fénymásolóban érte.

35. nap (november 5.) Makhachkala

36. nap (november 6.) Makhachkala – azeri határ – Makhachkala – Groznij 490 km

Elköszöntem Makhachkalától (videó bejegyzésben is) majd elindultam a 170 km-re lévő azeri határra. Itt jött a krach. Oroszországban 20-30 kilométerenként rendőrségi ellenőrzőpontok vannak, ahol a zöld-/külföldi rendszám miatt rendszeresen ki is vesznek. Itt, 20 km-rel a határ előtt közölte a poszt, hogy 2 napja az azeriek lezárták az összes orosz határátkelőt.

170 km vissza Makhachkalába, (töltés majd csak ott), onnan 150 km Groznij, majd irány Grúzia/Georgia újabb 150 km a grúz oldalon lévő töltőig.

37. nap (november 7.) Groznij – Tbiliszi (317 km)

38. nap (november 8.) Tbiliszi

Most itt vagyok Grúziában, ahova csak Azerbajdzsán, Irán, Örményország után terveztem jönni, és így is lesz, de Azerba’ most csak innen jutok be.

Nyers Tamás kalandozásának folytatása itt érhető el, az előző rész ide kattintva olvasható.

Örményország és Irán sincs túl messze elektromos autóval

Kazahsztánban újabb nehézségek várták Tamást és Tesláját

Tesla ajánlói program: ha szerkesztőségünk tagjait is szeretnétek támogatni, miközben 180.000 forintos kedvezménnyel vásároltok új Teslát, Balázs, Tibor vagy Szöcske ajánlói linkjéről kezdeményezhetitek a vásárlást.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.